Zene: mindennél előbbre való

Gebri József az Életműdíjról szóló oklevéllel
Gebri József az Életműdíjról szóló oklevéllel - © Fotó: magánarchívum
Nyíregyháza – Nemzedékeknek szerzett felejthetetlen zenei és közösségi élményeket a nyíregyházi karnagy.

Tarcai Zoltán zenepedagógustól tanulta a legtöbbet, tapintatot és tanári attitűdöt, és ma már azt vallja: a zene mindennél előbbre való. A kórustagjainak csak annyit akart megmutatni, milyen jó énekelni. Gebri József nyugalmazott docenssel, karnaggyal és fagottművésszel – az idei év egyik nyíregyházi Életműdíjasával – erről a gazdag életútról beszélgettünk.

Kodály Zoltán fogalmazta meg egykor, hogy „Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon”. Mindez Gebri József karnagyra, fagottművészre is igaz lehet, mivel az életút nehézségei ellenére is meg tudta őrizni fiatalos lendületét, jó kedélyű természetét. Sokak szeretett „mestere”, a nyugalmazott docens Szent István királyunk ünnepnapja alkalmából kapott a városától életműdíjat.

Már gyermekkorában melléje szegődött a szerencse, amikor 1943-ban, a háború borzalmai által elért Nyíregyházán családjával szerencsésen túlélt egy bombatámadást.

– Egy szűk pincében húztuk meg magunkat. Hallottuk ugyan a dörrenést, de csak a pincéből feljőve láttuk, hogy alig pár méterre tőlünk, a Deák Ferenc utcai ház udvarára zuhant a bomba – mesélte. Már kisfiúként a zene alakította a sorsát, zeneiskolába járt, fagotton és hegedűn játszott, majd miután letette az érettségit a Vasvári Pál Gimnáziumban, beiratkozott a debreceni zeneművészeti szakiskolába. Szolfézs-fagott tanári oklevelet 1965-ben szerzett, illetve szakközépiskolai szinten kijárta az ütős szakot is.

– A gimnázium második osztályába jártam, amikor új énektanár érkezett, nevezetesen Tarcai Zoltán. Amit az énekről tudok, abból sok mindent neki, az építő észrevételeinek köszönhetek. Haláláig megajándékozott a barátságával, és szinte nem telik el nap, hogy fel ne emlegetném – emlékezett meg első mesteréről. Később Tarcai Zoltán hívta el tanítani a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára is, de előtte még számos dolgos évnek kellett eltelnie. Gebri Józsefet Fekete Ferenc, az akkori művelődési osztály vezetője dobta be a mélyívízbe. Nem csak a Zeneiskolában adott neki tanári állást, de egy énekkar, illetve egy zenekar szervezésével is megbízta, miközben egykori gimnáziumában is taníthatott éneket.

– Nem unatkoztam – folytatta – heti 40 órám volt, délelőtt a zeneiskolában, délután a gimnáziumban tanítottam, és este 7 órától 22-ig az újonnan megalapított szimfonikusokkal igyekeztünk létrehozni valami szépet.

Hajszállal lemaradva

Persze megalakult a kért kórus is, amely a vasváris diákokból szerveződött és az új gimnázium, a Krúdy falai között formálódott az Ifjú Zenebarátok Kórusává. Hosszú lenne felsorolni, hogy – nevet szerezve maguknak – mennyi hazai és nemzetközi versenyre, találkozóra, kóruseseményre kaptak meghívást.

– Egy-egy hajszálnyival, a pontozás során néhány tizeddel csúsztunk le többször is az első helyről. Ilyen volt a kölni rádió versenye, vagy az a Nantes-i megmérettetés, amikor a kategóriánkat megnyerve, mit se tudtunk a másnapi nagydíjról. A vendéglátóink előző este nagy ünnepséget csaptak nekünk, így érthető, hogy a záróeseményen nem a megszokott formánkat hoztuk. Így a prágai rádió gyermekkórusa utazhatott a jutalmul felkínált földközi-tengeri hajóútra. Illetve utazhattak volna, ám mivel nem volt kapcsolatuk Izraellel, az egyhetes álomút mégiscsak visszajutott hozzánk. Sajnos, nekünk is későn szóltak, így mi is itthon maradtunk – emlegette fel egyik emlékét.

Végre úgy szólalt meg

A nyíregyházi főiskolára 1967-ben került, előbb tanító szakosokat, később az Ének Tanszék hallgatóit oktatta zenére, majd zenetörténetre is. Mindemellett első fagottos volt a Szabolcsi Szimfonikusoknál, óraadó a Krúdy Gimnáziumban, és a katonaságtól leszerelt Szabó Dénes karnaggyal még egy fúvósötöst is alakítottak. Ennek a tagjaként kapta meg aztán a Filharmóniától a művészi besorolást.

Gyönyörű 20 év következett az életében mind a tanításban, mind pedig a kórusvezetésben. A Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyeken kétszer is megjutalmazták karnagyi különdíjjal. És bár a fúvósötös időközben megszűnt, sem az aktív élete utolsó éveiben, sem pedig a nyugdíjba vonulása után nem kímélte, kíméli magát. A Konzervgyár Kórusa, a Szerencsi Cukorgyár Férfikórusa, Bárdos Kórus, görögkatolikusok kórusa – egyik feladatot vállalta a másik után, s jelenleg is azon munkálkodik, hogy a kórusmuzsika soha ne némuljon el.

Ma is azt tartja a legnagyobb elismerésnek, ha szeretettel gondolnak vissza rá, és a jó hangulatú próbáira a régi kórustagok. Mindemellett persze egy alkalommal Petrovics Emil karnagy azt találta neki mondani, hogy ilyen jól még soha nem hallotta a Játszik a szél kezdetű saját kórusművét. Később zárolt felvétel is lett az előadásból. De soha nem feledi azt sem, amikor Párkai István a debreceni nemzetközi versenyen meghallgatva az egyik előadásukat úgy nyilatkozott: ez a Kodály-mű végre úgy szólalt meg, ahogy a mester is elképzelte. Mint ahogy büszkén gondol vissza arra is, amikor egy műkritikus a koncertest legemlékezetesebb pillanatainak nevezte, amikor életre keltették Kodály Zoltán Öregek című művét.

Családdal a zenéért

Gebri József családot 1970-ben alapított, felesége, Mária szintén szakmabeli, ének-orosz szakos pedagógus, és két lánya is zenei pályát választott. Gebri Bernadett nem csupán tanítja a zenét, de énekese és kobzosa a népszerű, ország-világ előtt fellépő Aranyalma Párosnak.

Másik lánya, Gebri Zsanett is Zeneakadémiát végzett, a Szent Imre Gimnáziumban tanítja a gyerekeket, ráadásul az ELTE-n turkológusként végzett. A ma már nyugdíjas karnagynak öt unokája van, s nem csak rájuk, de még a neveltetésükre is büszke. Hosszú éveken át ugyanis nem a tévét bámulták, hanem táncoltak, karatéztak, zenéltek, egy lovagrend tagjai lettek, talán emiatt is lettek olyan kreatívak és önállóak. Az egyik Karácsony szentestéjén egy fél­órás közös koncerttel örvendeztették meg a szüleiket és nagyszüleiket.

MJ