Vírus a tankban?

Telefonon, „imélen”, „esemesen”, levélben egymást érik a felháborodott hangú információk, beszámolók a magyar–ukrán közúti határátkelőkön tapasztalt várakoztatásról.
Györke László jegyzete

Íme, egy kis ízelítő: „Ukrajnábamenők! Élelmet, vizet, meleg ruhát vigyetek magatokkal, mert a 300 méter út a két határ között 7 órába kerül.”; „Lónyánálszolgálatot teljesítő vámos urak! Vasárnap 20 autóst kint hagytatok!”; „Tisztelt budapesti vámos urak! A madárinfluenza vírusát ne a levegőszűrőben keressék!”. Elektronikus levelet küldött Kiss Anita: „Nem fordult elő az utóbbi években, hogy 28 autót fordítottak volna vissza, mint hétfőn délután, mert 16 órakor bezár a határ Lónyánál. Voltak kisgyermekkel utazók, de ez nem hatotta meg a vámosokat.

A határőrök vállalták volna 16 óra után is az útlevélkezelést, de a vámosok nem voltak hajlandóak elvégezni a vámvizsgálatot. Az ukrán oldal parancsnoka is átjött szólni az érdekünkben. Mindhiába.”

Persze, van, aki egyszerűen felteszi a kérdést: Ukrajna felől miért ez a hatványozottan szigorú ellenőrzés, mikor keleti szomszédunknál nincs is madárinfluenza. Ráadásul a húskészítmények, a nyers hús sokkal drágább, mint nálunk, tehát eddig sem nagyon hozták.

A jelzésekből egyértelműnek tűnik, hogy nem is annyira a madár-, mint inkább a „jövedéki” influenza áll az intézkedés hátterében, hiszen abból az üzemanyagból, dohányáruból, szeszes italból vajmi kevés bevétele származik a költségvetésnek, amit Ukrajnából hoznak be magyar és nem magyar állampolgárok.








hirdet�s