Vranik Roland: “megdöbbent, mennyire nem ismerjük a menekültek helyzetét”

Budapest, 2015. május 28., csütörtök (MTI) – A menekültek életéről, a beilleszkedés nehézségeiről szól Vranik Roland új filmje, Az állampolgár, amelynek forgatása a napokban zajlik Budapesten. A rendező a forgatás szünetében az MTI-nek elmondta: megdöbbentette, mennyire nem ismerik az emberek a menekültek valódi helyzetét.

A forgatás április 15-én kezdődött Budapesten a Magyar Nemzeti Filmalap 290 millió forintos gyártási támogatásával, és a tervek szerint június elejéig tart. A mozibemutatóra 2016-ban kerülhet sor.

“Megdöbbentő, mennyire nem tudnak az emberek semmit arról, milyen valójában egy menekült élete, miközben milliók állnak a határokon arra várva, hogy bejussanak hozzánk. Ha teljesen tudatlanul fogadjuk őket, abból komoly problémák származhatnak” – fogalmazott Vranik Roland, aki 2000-ben rendezőasszisztensként dolgozott együtt Tarr Bélával a Werckmeister harmóniákban, majd a 2005-ben rendezett Fekete kefe című első játékfilmjével elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját. Második mozifilmje, az Adás világszerte nagy sikerrel szerepelt nemzetközi filmfesztiválokon.

Mint Vranik Roland elmondta, mindig érzékeny volt a menekültekkel és a kisebbségekkel foglalkozó témakör iránt, ezért is vetette fel a filmötletet három évvel ezelőtt Szabó Iván írónak. “Akkor még nem volt ekkora médiahiszti, nem volt ilyen poptéma, de a menekültkérdés természetesen évtizedek, sőt évezredek óta jelen van az emberek életében” – hangsúlyozta a rendező, aki megjegyezte: a téma felkapottsága nem ad semmilyen aktuálpolitikai jelleget, ízt a munkának.

Az állampolgár bárhol játszódhatna, akár a mexikói határon is, de Vranik Roland szerint “mivel Budapesten játszódik, kicsit magyar történet is lett belőle, Magyarország minden hozadékával, történelmével, jelenével és múltjával”.

A film egy Bissau-Guineából, a polgárháború elől menekült férfi, egy fiatal perzsa lány és egy tanárnő történetén keresztül mutatja be a menekültek beilleszkedési nehézségeit. Wilson elveszítette a családját a háborúban, politikai okokból menekül a magyar fővárosba, ahol biztonsági őrként dolgozik és az állampolgárság megszerzése a célja. Az alkotmányos alapismeretek vizsgára való felkészülésben Mari, a magyar-történelem szakos tanárnő segít neki. Az ő történetükbe kapcsolódik bele Shirin, a fiatal perzsa lány, akinek egyetlen esélye, hogy elkerülje a kitoloncolást, ha házasságot köt egy magyar állampolgárral.

A főszereplők kiválasztásáról a rendező elmondta, hogy a Wilsont alakító Cake-Baly Marcelóba az utcán “botlott”, a fiatal perzsa lányt játszó Arghavan Shekarit kisebb kutatás után, egy szociális munkás ajánlására kérte fel a szerepre. “Nem volt más választásom, meg kellett keresnem azt a két amatőrt, akik beszélnek magyarul és hajlandóak, illetve képesek játszani egy játékfilmben. Ez igazi vakrepülés volt, de nagy szerencse, hogy megtaláltam őket” – vélekedett Vranik Roland. A harmadik főszereplő, a tanárnőt megformáló Máhr Ági a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja.

Cake-Baly civilben a BKV-nál dolgozik, a Shirint alakító Arghavan pedig divattervező, emellett egy óvodában angolt, valamint jógát tanít.

A menekülteket alakító színészek saját tapasztalataikkal is hozzájárultak a Vranik Roland és Szabó Iván által írt, Nipkow-ösztöndíjas forgatókönyv történetének alakulásához, és naponta előfordul, hogy a jeleneteket hozzájuk igazítják.

“Ez számomra is teljesen új módszer, hiszen eddig mindig megvolt bennem a pontos elképzelés, a kép, a hangulat. Most sokkal lazábban zajlik a munka, nagyon élvezem” – fejtette ki Vranik, aki korábbi munkáihoz képest teljesen új stábbal dolgozik, mivel úgy érezte, “ahhoz, hogy valami újat csináljak, teljesen új gárdára van szükségem”. A Popfilm produkciójában készülő film producere Fehér Károly, operatőre Juhász Imre, a dramaturg Kovács Kristóf. Kiss Wanda és Makk Lili vágóként, Bagyarik Endre látványtervezőként közreműködik a filmben.

Vranik Roland korábbi filmjei tablófilmek voltak, “stilizált, elemelt, már-már abszurd világúak, itt egy végtelenül tiszta, majdhogynem dokumentarista megközelítésről van szó, kézikamerás és a végtelenségig leegyszerűsített jelenetekről. Mivel a történet abszolút realista, már-már kisrealista, emiatt a forma is ehhez igazodik” – hangsúlyozta a rendező.

– MTI –








hirdetés