Vizeket vonzó völgyország

Magyarország völgyország, nem kell ahhoz nálunk özönvíz az égbôl, hogy özönvíz legyen a földön, elég, ha Szlovákiában, Kárpátalján, Ausztriában vagy Romániában elsírják magukat a fellegek a fenyvesek fölött.
Erdei Sándor jegyzete.

Nemrég egy a televízióban megszólaltatott fôvárosi újdondász (aki nagy ritkán és fotón szokott falut látni) nevetett azon, hogy egy megyei lap fontos helyen foglalkozott az idôjárás alakulásával. Most láthatja bezzeg, hogy az idôjárás igenis tematizálhatja a közbeszédetö napjainkban Vorarlbergtôl Székelyudvarhelyig nyomorgatja a víz az alacsonyabb vidékeken lakókat. Székelyföldön tíz (vagy tizenhárom?) ember tűnt el, az eltűnteken a legtöbben halottat értenek.

Soha nem hallott csermelyek nevét tanuljuk meg, hogy aszongya: megbokrosodott a Kapos; százával öntötte el a házakat a Lajvér-patak. Magyarország völgyország, nem kell ahhoz nálunk özönvíz az égbôl, hogy özönvíz legyen a földön, elég, ha Szlovákiában, Kárpátalján, Ausztriában vagy Romániában elsírják magukat a fellegek a fenyvesek fölött. Ha halljuk, hogy tenger csapadék hullott a Tátra, a Fátra csúcsaira, máris aggódhatunk az Ipoly, a Hernád, a Bodrog menti népekért.

Olykor még az a csoda is megesik, hogy visszafelé folyik a bágyi patak. (A gyermekek és az állatok szenvedésének látványától ments meg, uram minket!) A bibliás emberek szerint nem véletlenek az özönvízszerű esôzések, Isten büntetését látják abban, amikor hirtelen vízsivatagö zár el a világtól egy-egy települést.

A tudós meteorológusok igyekeznek demitizálni a képet, mondván: ami történik, az természetes, régen is voltak árvizek, belvizek, aszályok. (Más kérdés, hogy azokat is Isten verésének tartották eleink.) Tragédiacentrikus lett a világmédia hírközlése, annyi gyászos történetrôl, katasztrófáról hallunk, Roger testvérnek, Teréz anyának kell lenni ahhoz, hogy bele ne fásuljon az ember.

Erdei Sándor