Világbajnok az iskolapadban

Akt.:
Ricsák Erik harcállásban
Ricsák Erik harcállásban - © Fotó: BG
Szerencs – Ricsák Erik a milánói Shindokai karate világbajnokságon állt a dobogó legmagasabb fokára.

Ricsák Erik kicsit rakamazi, kicsit szerencsi, kicsit tokaji és kicsit balsai, de nagyon világbajnok és nagyon szerény.

A rakamazi születésű 17 éves fiatalember a szerencsi Bocskai István Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola tanulója, aki a balsai Kyo-Shin Shindokai Karate SE (amely néha Tokajban tartja edzéseit) versenyzőjeként szerzett világbajnoki címet március végén a Shindokai karate világbajnokságon Milánóban.

Elege lett

– Volt idő városnézésre?

– Sajnos nem, pedig nagyon kíváncsi lettem volna Milánóra. Mentünk, versenyeztem és jöttünk.

Erik hat évvel ezelőtt kopogtatott be először az edzőterembe.

– Nagyon elegem lett abból, hogy folyton belém kötöttek, provokáltak. Édesapám találta az egyesületet, lementem, ott ragadtam. Az első évben csak kisebb versenyeken indultam, kellett négy-öt év, hogy kiderüljön, mire vagyok képes. A karaténak ez a szak­ága kicsit összetettebb, van benne full kontakt, de fejre csak lábbal lehet támadni, van benne földharc, meg lehet fogni az ellenfelet, ezért egy kicsit a dzsúdóra is hasonlít. Földharcban viszont már nem lehet ütni az ellenfelet, csak feszíteni. A harcnak akkor van vége, ha valaki kiüti az ellenfelét, vagy a földharcban az ellenfél kopogtatással jelzi, hogy feladja.

A karatéra szokás azt mondani, amit sok más sportágra is, hogy az erő mellett a szellemi koncentráció is nagyon fontos.

– Kétperces küzdelmek szoktak lenni. Általában az első fél percben eldől, milyen taktikát kell választani, kiütésre menjek, vagy inkább a földharcot, a taktikusabb küzdelmet válasszam. A világbajnokságon volt egy olasz ellenfelem, őt kiütöttem, utána jött egy litván srác, nála éreztem, hogy nem szabad a kiütést erőltetni, őt taktikai harcban vertem meg. A döntőben nagyon össze kellett szednem magam, mert ott már izgultam, akkor szakadt rám a tét, hogy pár másodperc alatt eldől, világbajnok leszek, vagy „csak” második. Fejben sikerült összeszednem magam, ez is hozta a győzelmet.

Erik napjai eléggé be vannak táblázva.

– Délután négy órára érek haza az iskolából, hat órakor már kezdődnek az edzések és még otthon is tanulnom kell. Nagyon alaposan be kell osztanom minden percemet, hogy azért néha a magánéletemre is maradjon egy kis idő.

Arra is kíváncsi voltam, miért pont a rendészeti szakot választotta.

– Kicsi koromtól rendőr akartam lenni, soha nem gondolkoztam semmi másban. Kiképzőtiszt szeretnék lenni, önvédelemre szeretném tanítani a rendőröket, talán éppen a TEK-eseket.

Erre most már akad egy kis jogosítvány is a világbajnoki cím birtokában.

Magasra tettem a lécet, most már mindenki csak a győzelmeket tartja tőlem elfogadhatónak. Igyekszem mindent meg is tenni ezért, de egy biztos, nincs olyan ember, akit ne lehetne megverni.

– Dehogynem, Chuck Norris – vetem közbe, erre Erik elneveti magát, és még egymáshoz dobunk néhány „csáknorriszos” poént, sikerült berúgnia a forgóajtót, elszámolt a végtelenig, kétszer, aztán búcsúzunk egymástól, becsengettek, a világbajnok visszaül az iskolapadba.

– Bánhegyi Gábor –

Az edzői büszkeség

Majoros József, Erik edzője a következőket mondja versenyzőjéről:„Ricsák Erik a magyar válogatott versenyzőjeként nyert világbajnoki címet Olaszországban egy nagyon erős nemzetközi mezőnyben fergeteges harcokkal, kitűnő technikai és erőnléti felkészültséggel és rendkívüli akarattal.”



Sporthírek






hirdetés