Vigyük magunkkal Vass Tibort és az ő kékjeit is

Vass Tibor költő, képzőművész
Vass Tibor költő, képzőművész
Miskolc – A saját történetét mondja, hogy belül a mi történetünk is egy kicsit elviselhetőbb és jobb legyen.

A József Attila-díjas költő, képzőművész 50. születésnapja alkalmából, az augusztus 8-ai megnyitó és kötetbemutató óta két kiállítása a Miskolci Galéria, Rákóczi-házának termeiben látogatható. Az alkotó a Spanyol­nátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője.

Az Észak-Magyarország, a Déli Hírlap és az Új Holnap irodalmi szerkesztője volt. A Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó munkatársa. Az egyes teremben a művész „El, kondor, pláza” című kiállítása látható. A kettesben pedig a „Nyílt, ti, tok” című, amelyen olyan alkotók csoportjának képei szerepelnek, akiknek korábban Vass Tibor nyitotta meg a tárlatait.

Grafika, Kondor Béla, vers

A kettős kiállítást és kötetbemutatót Bán András mű­kritikus nyitotta meg a vers és a grafika egymást támogató jelenlétére utalva.

– Nagy teher az emberen, hogy egy Vass Tibor kiállítást, Vass Tiborosan kell megnyitni. Inkább kikerültem ezt és megírtam a „Kintről befelé” című szöveget. A vers arról ismerszik fel, hogy a papíron sok hely marad üresen és az a kevés betű főleg a bal felső sarok körül csoportosul. Onnan kerül befelé. A grafika pedig arról, hogy a nagyobb papír közepén van egy kiterjedt folt, amelynek a felülete elég sima. Amikor Vass Tibor nyomdaszagú könyvét kinyitom az egyes oldalakon, betűket és sok színes papírt látok és nyilván versként kezdem olvasni. Itt a teremben, pedig a papírok teljes felületén egyenletesen oszlik meg a nyomdafesték, a grafikával színezve. A következtetés tehát, hogy Vass Tibor költő és grafikus kiállítása nyílt meg. Emellett Vass Tibor úgy döntött, hogy még az értelmezhetetlen, mellőzött Kondor Béla művészetét is magára veszi. Viszont, amikor megérkezünk legbelülre, egyértelművé válik, hogy valójában a saját történetét mondja. Nem azzal a szándékkal, hogy belehelyezkedjünk, vagy hogy ráismerjünk a sajátunkra. Nem erőszakolja ránk, nem kecsegtet katarzissal. Mégis azt mondom, hogy vigyük magunkkal ezt a gyereket, ezt a házat, ezt a kutyát, ezt a kéket, hogy belül a mi történetünk egy kicsit jobb legyen, elviselhetőbb – zárta Bán András.

Köszönet a tanúknak

Az elhangzottakra a művész meghatottan válaszolt.

– Azt kértem, hogy ne legyen meglepetés, ehhez képest minden az volt. Hála és köszönet, hogy ennyien vannak a kékjeim mellett most. Hogy ennyien így gondoltak arra, amit együtt csináltunk, amit most, ma el tudunk végezni és hogy valamennyi darabon együtt tudtunk itt élni. Köszönöm mind­annyiótoknak ezt a különleges ajándékot, amit kaptam. Nem gondoltam volna, hogy ennyien a világban tanúként állnak a munkám mögött. Ilyen szeretettel eddig még nem találkoztam. Köszönöm és gratulálok nektek! – mondta Vass Tibor.

Detzky Anna