Vigasztalásra és a hit erősítéséért írták a karácsonyi dalt

Akt.:
Emlékmű az alkotók tiszteletére
Emlékmű az alkotók tiszteletére - © Fotók: Szert Szintia
Oberndorf – Kétszáz éve kelt életre, azóta több mint háromszáz nyelvre és dia­lektusra fordították le a Csendes éj című dalt.

Lágy dallamok és vigasztaló szavak, amelyek a szívünket és lelkünket megérintik: ez a Csendes éj, Szentséges éj című ének, amelynek a varázsa 200 éve töretlen. Egy dal, amely vigasztalást nyújt és reményt ad évről évre, újra és újra.

Évszázadokon át határokat, kultúrákat, kríziseket győzött le ez a csodálatos karácsonyi ének. Emberek millióit köti össze származástól, kortól vagy vallástól függetlenül. Összeköti a jelent azzal a korral, amiben íródott. 200 évvel ezelőtt a salzburgi pap, Joseph Mohr és a Felső-Ausztriából származó tanár Franz Xaver Gruber énekelte először a dalt a Salzburg melletti falu, Oberndorf St. Nikola templomában. Joseph Mohr tollából származik a vers, amit kérésére Franz Xaver Gruber zenésített meg. Zillertal-i énekes családok révén kezdte meg utazását, néhány év alatt eljutott Ausztriából Európába és az egész világba. Manapság több mint 300 nyelven és dialektusban éneklik.

Hogyan is lett világhírű?

Véletlen vagy a sors akarata? Szerencse vagy isteni gondviselés? Hogyan lehetséges az, hogy egy kis egyszerű karácsonyi dal – amelyet csak néhány óra alatt komponáltak – világhírnevet vívott ki magának. És mindezt Twitter, Facebook és Instagram, sőt, rádió és televízió nélkül. Az emberiség egy olyan korszakában, amit háború, éhség, nyomor és ínség sújtott. Akkoriban a reménység nagy szó volt és az álmoknak csak kevés hely jutott.

A Csendes éj kottája, dalszövege és történetének leírása a kápolnában

A dalt nem azért írták, mert világhírnevet akartak vele szerezni. A szándék azonban az emberek vigasztalása, hitük erősítése volt. Abban a hitben, hogy valaki itt van, aki őket gyermekének fogadja: a jó és nem bűntető Isten. Joseph Mohr a Csendes éj vers szerzője képzett teológus és segédpap volt. Erős és rendíthetetlen hite volt. Ez mutatkozik meg mind a hat versszakban.

Egy altatódal az egész világnak

Miután Franz Xaver Gruber elolvasta a verset, rögtön megértette a szavak üzenetét és a dalt Siciliano, ringatózó ritmusban komponálta; egy altatódalt az újszülött kis Jézusnak, egy altatódalt mindannyiunknak. Egy dalt, amelyben mindenki újra megtalálhatja önmagát, biztonságban és „felemelkedve” érezheti magát. Hogy mennyire is ismert, szinte csodának tűnhet számunkra.

És hogyan is jutott el a tiroli énekesek révén először Zillertalból Európába, Európából Amerikába, Oroszországból a hittérítőkön keresztül az egész világba? Bárhol is énekelték, az emberek azonnal felfigyeltek rá. Egy titkos kulcsot jelent a szívekhez és a lelkekhez. Még akkor is, ha a dal származása nem mindig volt világos. Mint kulturális örökség soha nem fog elveszni. Éppen ellenkezőleg: manapság már a világbéke himnusza lett és az UNESCO világörökség része.

Oberndorf, St. Nikola temploma, ahol a Csendes éjt először előadták 1818-ban

A dal már régóta „listavezető”, még akkor is, ha nem szívesen mondjuk ki: alig van olyan világsztár, aki a zenei karrierje folyamán életében legalább egyszer ne adta volna elő. Ez egy bestseller. Lehet, hogy talán azért, mert az év egy bizonyos időszakában aktuális: karácsony előtt, adventkor és szenteste. Ez az az időszak, amelyben újból a legfontosabbra figyelünk: a családra és a békével teli együttlétre. Az élet igazi értelmére. Mindez tükröződik vissza a Csendes éjben, és ez időtlenül modern­nek tűnik.

Az egérke története

A karácsonyi dal megmozgatja az ember fantáziáját és éppen ezért nem meglepő, hogy számos mítosz és legenda övezi. Néhány ezek közül makacsan tartja magát, mint például az éhes egér története. Ez a legenda összefügg azzal, hogy a dalt első alkalommal gitáron adták elő a templomban, miközben a gitár abban az időben csak a kocsmákban volt használatos. A történet szerint annyira éhes volt az egér, hogy a templomi orgona régi fújtatóját elrágta. Így aztán szenteste a hangszer egyetlen hangot sem adott ki és a Csendes éj melódiáját gitárral kellett eljátszani. Nagy valószínűség szerint Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber már korábban arra döntöttek, hogy a dalt gitárral zenésítik meg, mert azt csak az istentisztelet végén, közvetlenül a jászol előtt akarták elénekelni.

A másik legenda a valódi szerzők nevét fedte el. Azért, hogy tisztázzák, ki a valódi szerző, 1854-ben a berlini királyi zenei kórus kéréssel fordult a Salzburgi Szent Péter Főapátsághoz. Úgy gondolták, hogy a főapátsággal kapcsolatban lévő zeneszerző, ­Michael Haydn a valódi szerző. A fia, Félix, aki ebben az időben énekesfiú volt, a berlini kérést Gruberhez továbbította, aki erre leírta a mű hiteles verzióját.

Ugyancsak a legendák világába tartozik az is, hogy a Csendes éjt egy tiroli népdalnak hitték. A tiroli származásnak az volt alapja, hogy azt a Zillertali paraszt családok tették ismertté.

– Szert Szintia –