Kik voltak a besúgók Nagy Imre újratemetésén? - Nehezen elérhető az 1956-os Intézet honlapja

Ahogy azt az Index írja, ha nem is teljes, de mindenképpen az eddigi legrészletesebb névsort jelentette meg az 1956-os Intézet azokról, akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak újratemetését 1989. június 16-án. A 181 fedőnévből 110-et sikerült azonosítania az intézetnek.

Az állambiztonsági szolgálat a rendszerváltás egyik legszimbolikusabb eseményévé vált Nagy Imre újratemetésén mindent bevetettek, hogy nehogy nyílt párt és rendszerellenes tömegtüntetéssé váljon a megemlékezés. A közreműködők között volt számos olyan ismert közéleti szereplő, akik eddig titkolták kapcsolatukat az állambiztonsági szolgálatokkal - derül ki az 1956-os Intézet csütörtökön bemutatott, az 1989. június 16-i esemény huszadik évforduljára készített honlapján.

Bizonyíthatóan 181 hálózati személy kapott olyan feladatot, hogy ne az elszámoltatáson, hanem a megbocsátáson legyen a hangsúly a Hősök terén. Őket már Kenedi János is összegyűjtötte a Kis állambiztonsági olvasókönyv című alapművében, ám csak a fedőnevüket hozta nyilvánosságra, az akkori szabályokat betartva a személyazonosságukat nem fedte fel. Az 1956-os Intézet azonban most fogta a dokumentumokat, és a többi fellelhető irat segítségével azonosított annyi hálózati személyt, és a június 16-i állambiztonsági akcióhoz köthető szigorúan titkos, illetve nyílt állományú tisztet, amennyit csak lehetséges volt. Utóbbiakat csak igen rossz arányban sikerült beazonosítani, főleg az őket védő jogszabályok miatt, és a sok esetben 2030-ig tiktosított iratok miatt. A 181 besúgó közül 110 azonban felkerült az intézet Rainer M. János főigazgató által bemutatott oldalára.

A beszervezettek feladata az volt, hogy olyanná szervezzék a rendezvényt, ami az állambiztonsági szolgálatoknak és politikai vezetőiknek megfelel. Azaz kapcsolataikat vagy éppen pozíciójukat kihasználva az újonnan létrejövő pártok (Fidesz, SZDSZ, FKGP), szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság) vezetésében is terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítő hangú, csendesítő cikkeket, és diplomáciai vonalon is az állambiztonsággal egyeztetett szempontokat terjesszenek.

A titkos munkában többi közt részt vett a tekintélyes kisgazda múltra visszatekintő Vörös Vince, Csongor Balázs, akinek feladata volt, hogy az újratemetés kapcsán erősítse a demonstráció-ellenes hangulatot a Fideszen belül. Olajos Csabát, az újratemetés rendezőgárdájának vezetőjét azzal bízták meg, hogy az MDF választmányán belül hangoztassa, nem szabad, hogy politikai demonstrációvá váljon az újratemetési szertartás. Az SZDSZ vezetésében is volt egy besúgó, őt azonban az 56-os intézet nem tudta beazonosítani, annyi tudható, hogy a fedőneve Kakukk volt. Rajta van ugyanakkor a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense Kurucz János is. Neki figyelemmel kellett kísérnie az SZDSZ Ügyvívői Testület üléseit, befolyásolnia kellett volna a ravatalozás helyszínének kiválasztását.

A Duna Kör több vezetője is kapcsolatban volt az állambiztonsági szolgálattal, ők több párttal is otthonosan mozogtak. Így Droppa György, aki SZDSZ-esként vett részt a rendezvényen, a szintén az SZDSZ-hez kötődő Duna körös Hoffman József, akit mindössze két héttel a temetés előtt szervezeték be. A környezetvédő szervezet tagjaként vett részt a rendezvényen Páska Csaba, akinek előzetes feladata volt, hogy az MDF terveit fürkéssze ki a temetéssel kapcsolatban.

A kor legnépszerűbb (részben a párt tulajdonában álló) bulvárlapja, a Reform főszerkesztője, Tőke Péter például azt a feladatot kapta, hogy információkat szerezzen a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről. Erőss Lászlót azzal bízták meg, hogy figyelje a Nyilvánosság Klub prominens személyeit, gyűjtsön információkat a szándékaikról és szorgalmazzon egy nyugalomra intő álláspont meghozatalát. Spánn Gábornak az volt a feladata, hogy a Magyar Televíziónál bejelentkezett külföldi forgatócsoportokról és rádióriporterekről készítsen listát és gyűjtsön információkat. De még a Szabad Európa Rádiónak az újratemetésről tudósító újságírója, Szekeres László is ügynök volt.

Diplomácia vonalon dolgozott az állambiztonsággal együttműködve Bárándy György, akinek szintén évtizedes múltja volt a szolgálatnál. Azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak. Őt - több, június 16-án is használt hálózati személlyel együtt - 1989. október 23-a operatív biztosításának előkészítésekor is feladattal látták el. Külföldön dolgozott az állambiztonságnak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, aki 1989. május 10.- június 16-a között külföldön tartózkodott. Kiutazása előtt eligazítást kapott, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. Hangsúlyoznia kellett, hogy egy ilyen fordulat veszélyezteti az eddig elért eredményeket. Az intézkedési terv szerint "Raguza" rendszeres kapcsolatban állt a BND és a! CIA képviselőivel.

Jellemző arra, hogy a szolgálat mindenhol ott volt, hogy még Simon László, az Új köztemetőben orvosi ügyeletet ellátó doktor is feladatul kapta, hogy figyeljen és a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse. A temetési szertatások befejezése után azonnal találkoznia kellett kapcsolattartójával, hogy írásos jelentést készítsen. A hálózati személyek, illetve a titkos és nyílt állományban lévő hivatásosok között többen most is magas funkcióban vannak, Stefán Géza például, aki a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese volt, és így a BRFK ÁB-szerveinek minden operatív akciója a tudtával és jóváhagyásával történtek, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója - írja az Index.