Interjú: Kuttor Attilával

2019.12.30. 16:00

Korábban még nem látták a fellegeket

A szakvezető szerint „csak” becsületesen végzik a dolgukat – ez a sikerük titka.

Kolodzey Tamás

Kuttor Attila

Forrás: ÉM-archívum

Az őszi idényben helyi sporttörténelmet írtak a sárga-kékek, akik tizenhat találkozójukon 28 pontot gyűjtöttek és ezzel a képzeletbeli dobogó harmadik fokán telelnek. Mindezt megfejelték azzal, hogy a maguk mögött hagyott fél szezonban a legkevesebb gólt kapták, hálójukba mindössze tizenháromszor került a labda. A fürdővárosiak mestere az értékelés jegyében válaszolt kérdéseinkre.

Mi volt a rajt előtti céljuk?

Nekem személy szerint soha nincs helyezéshez kötött vágyam. Csupán azt tűztem ki magam, magunk elé, hogy tovább fejlődjünk játékban, eredményességben és emberileg is. Azt hiszem, hogy ebben benne van minden. Tettük a dolgunkat és alaposan kielemezzük, hogy a produktumunkban mennyi plusz van.

A legjobb őszüket produkálták és most szinte mindenki arra kíváncsi, hogy ez minek, vagy kinek köszönhető?

Rendszeresen mondom, hogy nem tudok egy tételt megnevezni, vagy egy nevet kiemelni. Minket a csapatmunka repített a helyünkre: szükség volt az elnök, a klubvezetés, a szakmai igazgató, az egész stáb és a játékosok együttes, kiváló teljesítményére. Az apróságokra is figyeltünk és vallom, hogy jól tettük.

A magyar futballban dolgozók három kövesdi kulcsfiguráról beszélnek: önről, a sportigazgató Tóth Lászlóról – a kettejük jó kapcsolatáról – és a klub első számú vezetőjéről, Tállai Andrásról, akinek fanatizmusa repítette szédítő magasságokba a Mezőkövesdet.

Ez a hármas egység minden egyesületnél, vagy gazdasági társaságnál fontos. A három tisztségviselőnek, vagy a munkaköröket betöltőknek együtt, egy célért kell dolgozniuk. Mi ezt tettük, így osztom ezt a gondolatot.

A sportigazgatóval több mint harminc éve jó viszonyban van, hiszen a DVTK ifjúsági gárdájában együtt játszottak? A közös múltjuk megkönnyítette a munkáját?

A könnyítés pontatlan fogalmazás, ezért nyomatékosítok: kiváló viszonyunk elengedhetetlen feltétele a menetelésünknek. Azért kerültem Mezőkövesdre, mert Laci bízott bennem és engem ajánlott a klubvezetés számára. Hatalmas segítség nekem, hogy együtt tudunk dolgozni: programunk működik és remélem, hogy ezután is fog.

Már hetven élvonalbeli meccset húzott le a mezőkövesdi kispadon, és ha csapata így folytatja, akkor csak önön múlik, hogy meddig marad. Mekkora tartalékot lát még a szakmai munkájában?

A labdarúgás nem életbiztosítás, egyáltalán nem addig marad az ember, amíg csak jól esik számára, hiszen ebben a műfajban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Lehet, hogy túlságosan magasztos lesz, amit mondok, de ettől még igaz: a sajátomnak érzem ezt a klubot. Nagyon mélyről indultunk, mindent közösen építettünk fel és ilyenkor jön elő az, hogy a csapatot a gyerekemnek tekintem. Az ember pedig a végsőkig harcol a csemetéjéért.

Ebben az évadban melyik volt a legjobb meccsük?

Sok jó előadást láttam a fiúktól. Érdekes az élet és talán jellemző is erre a játékra: azt a focit, amit elképzeltem, az utolsó két mérkőzésünkön mutattuk be a legjobb kivitelben, de ez nem párosult eredménnyel. Mindkettőn domináltunk és szó szerint nagy fölényt harcoltunk ki. Erre még azokon a meccseinken sem volt példa, amelyeket megnyertünk. Mit tehetek hozzá ehhez: ilyen a futball.

Az őszi szezon végén 1–0-ás vereségek érték a csapatot. Utolsó két mérkőzésük „belerondít” a szereplésükbe?

Az összképet kell nézni. A kudarcok jöhettek volna a bajnokság elején is. A fejlődés szempontjai vesszük figyelembe: ennek alapján látjuk, hogy jó, vagy rossz az, amit csinálunk, amiben hiszünk. Az a lényeg, hogy amit elképzeltünk, az működött, működik.

Van a kiváló őszi szereplésüknek kulcsfigurája?

Sok apróságot és játékost kellene felsorolnom. Kulcsfigura: a mi esetünkben nem lehet ilyen „beosztásról” beszélni, jóllehet készséggel elismerem, hogy mindenhol kellenek a Cseri-féle teljesítmények.

Ahhoz, hogy manapság jöjjenek az eredmények, elsősorban pénz kell, a sok pénzből pedig egyre jobb játékosokat lehet vásárolni. Ebből kiindulva: a honi labdarúgásban fontosak még a szakmai szempontok?

A kettő, vagyis a pénz és a szakma együtt jár, szimbiózisban él. A sok pénzt el lehet költeni rosszul, a keveset meg jól – vagy akár fordítva –, de az tény, hogy a fociban előbb, vagy utóbb Montecuccoli olasz származású császári hadvezér mondásához kötünk ki. Nevezetesen ahhoz, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Ilyen a labdarúgás: pénz kell a képzett szakemberhez, a játékoshoz, a háttér megteremtéséhez, az egész vertikum működtetéséhez.

A jövőben Mezőkövesden is több pénz kell a további jó szerepléshez?

Most kanyarodjunk el a magyar futballtól és a mezőkövesdi klubtól. Mit veszünk észre a nemzetközi harcmezőkön sikeresen szereplő klubok költségvetésén? Például azt, hogy az európai élcsapatok öt esztendővel ezelőtti büdzséje nem tíz százalékkal emelkedett, hanem a duplája, vagy a háromszorosára növekedett. A transzfereken is jól mérhető az, amiről beszélek: amikor hajdanán negyven millió euróért kelt el egy futballista, mindenki felhördült. Aztán jött a száz milliós, majd a kétszázhuszonkét milliós vételár. Minden és mindenki fejlődik, ahol pedig lépést akarnak tartani a haladással, ott anyagilag is srófolni kell. A Ferencváros, vagy a Mol Fehérvár egyaránt többre vágyik, és mi szintén a próbálunk haladni, természetesen a lehetőségeinkhez mérten. A kis pénzt is lehet okosan elkölteni.

Amióta ön 2017 októberében munkába állt Mezőkövesden, a klubnál tetten érhető, hogy folyamatos és tervszerű építkezést folytatnak. Most már úgy tűnik, hogy minden átigazolási időszak után rendre erősebbek lettek.

Egy élvonalbeli együttes minimum huszonkét, de inkább huszonöt játékosból áll, amikor keretet építünk és igazolunk, ebből indulunk ki. Minden játékosnak megvan a maga szerepe, olyan pedig a legnagyobb kluboknál is gyakran előfordul, hogy valaki nem válik be. Miként az is gyakori, hogy egy játékos kevesebb pályán töltött idővel is nagyon hasznos csapattaggá válik. Ezért fújom állandóan, hogy nem lehet csupán az adott összecsapás kezdőcsapatára koncentrálni. Nálunk egyébként kevés olyan játékos fordult meg, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, továbbá itt kell szólnom kell egy nagyon fontos történésről. A Mezőkövesdre korábban nem volt jellemző az, hogy játékost tudott eladni, majd ebből a mozgásból, vagy mozgásokból pozitívan jött ki, azaz bevétellel zárt.

Az látszik, hogy most is rajta vannak az erősítésen, Guzmics Richárd érkezését már ősszel bejelentették. Várhatók-e további érkezők?

Erre mindig szükség van annak érdekében, hogy a motiváció megmaradjon. Egy hasonlattal élve olyan ez, mint a fegyverkezési spirál, csak nálunk a játékosok húzzák fel egymást egyre magasabbra. Mezőkövesden az anyagi lehetőségek határozzák meg a terveket: majd a piaci kínálat eldönti, hogy hová, melyik posztra hozunk labdarúgókat.

Visszatérve Guzmicsra: a válogatott labdarúgó azt nyilatkozta, hogy az ön személye miatt választotta a Mezőkövesd Zsóry FC-t. Ilyen jóban vannak?

Egy labdarúgónak igenis néznie kell azt, hogy ahová készül, ott ki az edző és a leendő trénere milyen felfogást képvisel. Ricsivel van közös múltunk, gondolom, hogy erre célzott és ha hajdanán a pályán együtt harcoltunk, akkor most megtehetjük ezt szakmai alapon is.

Nem zavarja-e, hogy nincs mezőkövesdi játékos a csapatában és megyebeli is csak mutatóban akad?

Tágítom a kört: az elnök helyi, a szakmai igazgató és a vezetőedző pedig egyaránt borsodi. Szóval van kötődés, de a futballvilágban a „helyhatározó” már elveszítette a jelentőségét. A tartalék csapatunk a negyedik osztályban, a megyei első osztályban szerepel, nem is csoda, hogy az ebben játszók – már ami az NB I-es szintet illeti – nehezen tudnak kibontakozni.

Versenyben vannak a Magyar Kupában. Ezt a sorozatot is fontosnak tartja, vagy Mezőkövesden előrébb való a bajnoki szereplés?

A kupához is százszázalékos odaadással állunk. Akárcsak minden bajnokihoz és edzéshez.

Önnek a mezőkövesdi tulajdonképpen az első vezetőedzői munkája, ha eltekintünk a Szombathelyi Haladásnál megélt két meccses beugró szerepétől. Kicsit későn, negyvenhét évesen adta a fejét arra, hogy felnőtt társaság mellett vállaljon szakvezetői szerepet. Miért várt ennyi ideig?

Mert sokáig futballoztam, negyven éves koromban hagytam abba az aktív játékot. Utána pihenőt akartam tartani, hiszen a pályafutásom szó szerint lemerített. A fiataloknál kezdtem el dolgozni, de folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy a nagyok melletti tevékenység is nekem való. Aztán nem agyaltam sokáig, és az utánpótlásban lehúzott próbálgatás után döntöttem: kipróbálom magam és majd meglátom, hogy az „akció” sikerülni fog-e, vagy sem.

Hallottunk már olyan véleményt, hogy ha a jövőben a Mezőkövesdnél nagyobb fába vágná a fejszéjét, azzal is elboldogulna. Valamelyik nagy hazai klubra, vagy a válogatottra gondolunk.

Ennek abszolút nincs itt az ideje, ennek következtében nem is foglalkoztat ez a kérdés. Szép feladatom van, nekem ezt kell megoldanom. Azt hiszem, hogy van olyan közmondás, mely szerint ha valaki nagyon előre tekint, akkor egy kis kavicsban elesik. Szóval tényleg nagyon jól éreztem magam Mezőkövesden.

Egyébként kapott már megkereséseket más csapatoktól, mondván: szívesen látnák?

Konkrétat egyet sem.

Milyen érzésekkel kezdte meg a téli pihenőjét?

Sok gondolat kavargott a fejemben. Kiválóan sikerült a rajtunk és folyamatosan javuló tendenciát mutattunk. Amikor szusszantam egyet, arra jutottam, hogy jó lett az összképünk.

Szóba kell hoznunk: most azon a helyen állnak a bajnoki tabellán, amelyik nemzetközi kupaszereplést ér. Látja-e a realitását annak, hogy a nyáron Európa Liga selejtezőt játsszon az együttese? Létezik ilyen eddig még ki nem mondott cél? Nem jött meg evés közben az étvágy?

Ezen még nem gondolkoztunk. Nekünk jelenleg a napi, a heti és a havi feladatainkat kell megoldanunk annak érdekében, hogy a folytatásban is hozzuk a tőlünk elvárt eredményeket. Újabb mondás idézek: a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk.

Szokatlanul rövid, mindössze hat hetes a téli szünet és ebből csupán három jut a felkészülésre. Hogyan alakul a rajtig?

Január 3-án találkozunk és valóban sietnünk kell, hiszen 25-én már a Kisvárda csapatát fogadjuk. Minden játékosunk megkapta azt az egyéni feladatát, amit otthon kell elvégeznie, aztán közösen folytatjuk tovább a munkát. Január 5-én a törökországi Belekhez közeli Side városába utazunk. A tengerparti edzőtáborunk alatt edzőmérkőzést játszunk a török Besiktas és az albán Tirana ellen, továbbá a jelenleg még szervezés alatt lévő harmadik szintén élvonalbeli lesz. Itthon a szlovák első ligás Michalovce és a második osztályú Doroggal szembeni főpróbánk egy napon lesz majd.

Milyet tavaszt remél?

Ismét olyat, amelyben előre tudunk lépni. Ebben hiszek.

Melyik csapat lesz a bajnok?

A nótát régen fújom: a legnagyobb esélye mindig annak az alakulatnak van, amelyik elsőnek fordul. Meglepetések persze történhetnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában