2019.07.22. 09:00
Szepesi Garrinchát is fogta
A Szedunkának becézett futballista Miskolcon született, majd Sajószentpéteren nőtt fel.
Támadásban a Ferencváros az öregfiúk-mérkőzésen
Fotó: Ádám János
Nyolcvan éve született Szepesi Gusztáv, a Sajószentpéteri Építők, a Borsodi Bányász és a Tatabányai Bányász 1964-es, tokiói olimpiai bajnok labdarúgója, a sajószentpéteri stadion névadója. Az alkalomból öregfiúk-mérkőzést és baráti beszélgetést rendeztek. A hajdani védő kétségtelenül leghíresebb fellépése az 1966-os, angliai világbajnokságon vívott Magyarország–Brazília 3–1-re végződött találkozó volt, ezen a híres Garrinchát, a kacskalábú fenegyerekként ismert cselkirályt semlegesítette.
Gelei is méltatta
– Mi kértük a varbóiakat, hogy adjanak otthont az emlékmeccsnek, ugyanis a pályánkat felújítják – mondta dr. Faragó Péter, Sajószentpéter polgármestere.
A helyenként szakadó eső ellenére nagyon sokan gyűltek össze, volt, aki játszott, mások csak történeteiket idézték fel.
– Szepesi Guszti a megbízhatóság mintaképe volt – jelentette ki Gelei József, a sokszoros válogatott legendás kapus, akit számtalan emlék fűzött a volt borsodi klasszishoz.
Elhangzottak az ilyenkor szokásos beszédek (a varbóiak nevében Üveges Géza polgármester nyilvánult meg), repkedtek a sztorik, miközben régen látott egykori sztárok tűntek fel. Köztük volt például Kiprich József, Plotár Gyula, Koszta János, Komlósi Ádám, Farkas Simon és az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek elmaradhatatlan diósgyőri hármasa: Oláh Ferenc, Salamon József és Veréb György is.
Koszorúztak
A megyei öregfiúk vendégei a ferencvárosi szeniorok voltak. Néhányan a zöld-fehérek közül: Bánki József, Dzurják József, Fischer Pál, Keller József, Rab Tibor. A hazai oldalon láttuk például Bém Gábort, Dobos Attilát, Kiser Lászlót, Ragyina Bélát és a szűkebb pátriánkból elszármazott Kondás Elemér debreceni sikeredzőt is. A tatabányai különítményt elsősorban az ötszáztíz NB I.-es meccset jegyző Szabó György fémjelezte.
– Néhányan akadnak csupán, akik nálam többször szerepeltek az élvonalban, mentségemre megjegyzem, hogy én csereként, meg néhány perces beugróként soha nem futballoztam, rendre végig a pályán voltam és vagyok napjainkban is, ha tisztelegni kell valakinek az emléke előtt – jegyezte meg szerényen a hetvennyolcadik évében járó dunántúli jobbhátvéd.
A 2×30 percet követően Zsíros László ötletgazda-főszervező (akinek néhány támogató segített abban, hogy a program megvalósuljon) invitálására a jelenlévők megkoszorúzták a sajószentpéteri klubház falán lévő Szepesi Gusztáv-emléktáblát, a fehér asztalnál pedig felidézték a magyar labdarúgás hőskorának néhány felejthetetlen összecsapását.
A tények
Ferencvárosi öregfiúk–Borsodi öregfiúk 4–4 (3–2)
Varbó, 250 néző. Vezette (felváltva): Bognár István, Kálmán Imre, Kurmai Zoltán.
Gólszerzők: Jordáki (3), Szenes (11-esből), ill. Dobos (2), Farkas S., Kanyok.