Vígan pöfög a nagy kétütemű

Vígan pöfög a nagy kétütemű
Vígan pöfög a nagy kétütemű
A rendszerváltás előtti években sokszor gúny tárgya volt a Wartburg. Hívták szardíniás doboznak, Honecker bosszújának, de a háromhengeres kétütemű autó sok családnak volt támasza a közlekedésben.

Napjainkban már csak kevés szaladgál a hazai utakon, de azok között akad egy-két tökéletes állapotú gyöngyszem, amely büszkén szállítja a családot. Lucskai Istvánnak is van egy gyári állapotú 353S-e, amit nagy becsben tart.

Sok kellemes emlékem fűződik a Wartburgokhoz. A legelső autóm is egy 1000 modell volt, amit a legtöbben csak púpos Wartburgként ismernek. Kényelmes volt, megbízható és bár azt az autót is karbantartottam, igénytelennek számított a javítások terén. Az a benyomás határozta meg a további autóimat is, amelyek egytől-egyig Wartburgok voltak.

Ezt a fehéret 1987-ben vettem át a debreceni Merkúr telepen, s az óta alig több mint 50 ezer kilométert tettünk meg mindenféle meghibásodás nélkül. Bár az autó mondhatni napi használatban van, addig nem megyek be a házba, ameddig nem raktam rendbe. Minden évben átvizsgálom, s amit tudok, azt megjavítok rajta. Ezt azzal hálálja meg, hogy amikor beleülök, azonnal indul, s minden zokszó nélkül teszi a dolgát.

Többször is kaptam ajánlatot a legváratlanabb szituációkban azzal kapcsolatosan, hogy azonnal megvásárolnák tőlem a Wartburgot, de rajtam kívül a feleségem is nagyon kedveli, s így nem adom el. A jövőben felszereltetem rá a katalizátort, s majd a fiamnak adom tovább – jegyezte meg István.

– Kiss-Takács Béla –








hirdet�s