Láttál-e verset eltáncolni? Hallottál-e verssel káromkodni? Szerettél-e a verssel, emberke? Élted-e a verset, mondd? – szórja ostorozó kérdéseit a Talán Teátrum produkció.
|
Információk
|
| A rendezvény ideje: 2007. április 11., 18 óra Helye: Nyírbátor, Kulturális Központ Belépõdíj: 100 Ft |
A színtársulat szerdán 18 órától, a nyírbátori Kulturális Központban emlékezik a Magyar Költészet Napjára előadásával, melynek címe: Érverések energiája, avagy versben izzók beszédei, dalai, mozdulatai.
– A vers magunk vagyunk. Tulajdonképpen minden, ami anyagon innen és matérián túl van. Egyszer mennyekig felemelő, máskor a csőcselék poklába vezető. Habzsoljuk, mondjuk, kiáltjuk, sírjuk, fröcsögjük, lihegjük, röhögjük, énekeljük, danásszuk, mozogjuk, de főleg vigyázzuk a verset. Azaz éljük a sorokat. Nap, mint nap. Egyiket a másik után. Másikat az egyik után. S aztán jön a harmadik, meg az ennedik…
Gyertek barátaink, merüljünk együtt alá, aztán szálljunk közösen oda, ahol a katarzist reméljük! Ne várjátok, hogy untig finomkodjunk, és folyton-folyvást szépeket beszéljünk nektek, ha ezt tennénk, becsapnánk benneteket, hiszen ily módon hazudnánk a költészetről. Olyanok lennénk, mint az a leányzó, aki az első találkájára igyekezve, legpuccosabb formáját ölti. Parfüm illatúak, frissen vasaltak. Mi már régen elveszítettük szűziességünket a líra tekervényes medreiben. Jó ideje összeköltöztünk a verssel. De mi tagadás, szeszélyes és kiismerhetetlen, mint az igaz asszony… – szól a Talán Teátrum filozófiai magasságokig ívelő fejtegetése.
– Palicz István –
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .