Ünnep vagy ünnepek?

Akt.:
Rada János
Rada János - © Fotó: Ádám János
Az ünnepek szinte mindig eltérő értelmezések sokaságát rejtik, ami fokozottan érvényes egy olyan, több évszázados múltú, mind állami, nemzeti, mind pedig vallásos, felekezeti jellegű ünnep esetében, mint amilyen augusztus 20. Rada János írása.

Az egyházi ünnep története a 11. századig nyúlik vissza, I. (Szent) István király 1083. augusztus 20-i oltárra emeléséig, amely ekkortájt az Árpád-ház szakrális legitimációját is szolgálta. István kultusza ugyan jócskán vesztett erejéből, miután kihalt az Árpád-ház, vagyis a „szent királyok nemzetsége”, teljesen mégsem merült feledésbe: évszázadok múltán Mária Terézia – a magyar rendeknek tett gesztusként – ismét rendelkezett augusztus 20. megünnepléséről, amely a magyar katolicizmus kiemelt ünnepnapjává vált.

Augusztus 20. mint nemzeti – s nem mint egyházi – jellegű ünnep a 19. századi fejlődésben gyökerezik. Mondhatjuk: természetes, hiszen a polgári átalakulás kora egyszersmind a modern nacionalizmus jelentkezésének – így a mai fogalmaink szerinti nemzet születésének – ideje is volt, a nemzetépítés pedig olyan rítusok, jelképek, például költemények, zászlók és persze ünnepek megalkotását igényelte, amelyek egy új, egységes nemzeti kultúra égisze alatt tudták integrálni a régi rendi világ jogilag és kulturálisan egyaránt erőteljesen tagolt társadalmát.

Habár a dualizmus idején fel-fellobbanó felekezeti ellentétek ideig-óráig még gátolták, hogy augusztus 20. ténylegesen nemzeti ünnepnappá váljon, 1895-től már magyar címeres lobogók kellett hogy kerüljenek a középületekre augusztus 20. alkalmából, amely mint potenciális nemzeti ünnep mind’ jobban függetlenedett a felekezetiségtől.

A legjelentősebb nemzeti ünneppé aztán a Horthy-éra alatt vált augusztus 20, minthogy a kormányzó nevével fémjelzett jobboldali rendszer ideológiáját átjárta az a romantikus politikai nacionalizmus, amelynek gondolatvilágában központi jelentőséggel bírt a középkori magyar állam eszményének fenntartása, továbbéltetése.

Trianon után ráadásul a politikailag is felkarolt úgynevezett Szent István-i állameszme a rendszer revizionista programját is megtámogatta – eszményítve a magyar nemzet hajdanvolt Kárpát-medencei dominanciáját.

Minthogy a kommunisták ideológiájától a vallás és a nacionalizmus egyaránt távol állt, az augusztusi ünnepnap ellenben beépült a társadalmi gyakorlatba, a pártállami rezsim 1948-tól az „új kenyér”, majd az – 1949-ben éppen e napon életbe léptetett – alkotmány ünnepét helyezte augusztus 20-ra, hogy elfedjék és némileg pótolják is a régi Szent István-napot.

A rendszerváltozás természetesen az ünnep történetében is új fejezetet nyitott: amellett, hogy 1989-től a katolikusok az ország fővédőszentjének tiszteletére újra megrendezik éves Szent Jobb-körmenetüket, augusztus 20. mint hivatalos állami ünnep napjainkban újfent István király emlékéhez kötődik – meg persze az egykori államalapításéhoz, amely a római kereszténység felvételével együtt a nyugati, tulajdonképp az európai kultúrához való csatlakozást is jelentette.

I. István király művét, a magyarság nyugati orientációját és európai hovatartozását pedig sem a török hódoltság, sem az „átkos” évtizedei nem tudták eltörölni.

Szerzőnk egyetemi tanársegéd (Miskolci Egyetem, BTK Történettudományi Intézet)

Rada János








hirdet�s