Ne falakat, hanem hidakat építsünk!

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: dkvk.hu
1920. június 04. – 96 év. Egekig kiáltó fájdalom és a csonkítást okozó trauma, hallgatást betöltő összetartozás szenvedő érzése. Mert a lélek szótlan, de annál sugalmazóbb lehet az összhang megteremtésében, hogy egyformán érezzünk és lássunk, amitől még szorosabbá válik az összefogás az összetartozásban. Dr. Zöld Károly írása.

Minden nemzedéknek helyi közösségek szintjén és egyénileg is építeni és vigyázni kell az összetartozás értékeit.

Amikor az emberek vagy egy sorsközösség lelkét megsebzik, összetartozásukat és összefogásukat erősítik. Szomorúan beigazolódni látszik, hogy amiben az ember nem hal bele, attól edzettebbé és erősebbé válik.

Sokunk látszólagos különbözősége ellenére a magyarság valójában egységesen összetartozik, ha harmóniára törekedünk és nem a megosztottságra, összefogásra azokkal is, akikkel megromlott a kapcsolat. Ezért nem a különbözőségek keresésében és emlegetésében kell partnerek legyünk, hanem a közös pontok keresésében, és ápolására kell törekednünk. Az összetartozás megsokszorozza erőinket és összefogásban egységes akaratunkat, és a legjobbat, legérdemesebbet tudjuk adni, és mint a múltban is, minden nehéz történelmi tragikus helyzetből megtaláljuk a kiutat. Ez a magyar szellem, amely az ősmúltunkban gyökerezik, mely naggyá tette a magyart, védelmezett és megtartott bennünket az összetartozás érzésében és még erősebbé tett az összefogásban. A Szentkorona-tan az, amely a világban egyedi kisugárzásával őrizte, védelmezte, összetartotta a magyar hazát és nemzetet minden különbözősége és sokszínűsége mellett is, mert megteremtette az összetartozás érzését és értékét a Kárpát-medencében.

Van az összefogásnak napja, jele, jelképe, szimbóluma, emlékműve, fája, dala – de együttesen nincs meg az a szakrális ereje, mint a Szentkorona-tannak a visszahelyezése nemzetünk és társadalmunk tudatába, amely biztosítaná védelmünket Európában, ahogy védelmezett egy évezreden át.

Ugyanakkor bizakodva tekintünk a jövőbe, mert ennek sugallatára voltak és vannak társadalmi kezdeményezések a nemzeti összetartozás és összefogás érzésének erősítésére, mert kódolt üzenetet hordozunk magunkban megmaradásunkért az összefogás erősítésére, a széthúzás, szétforgácsolás, megosztás és bomlasztás a sátán-angyali köntösébe öltözött sötét erői ellen. Minden nemzedéknek helyi közösségek szintjén és egyénileg is építeni és vigyázni kell az összetartozás értékeit, az egység megteremtő békés társadalmi megoldásait, mert csak így érhetünk el eredményeket az összefogásban és keresztény nemzeti értékek megőrzésben!

Emlékezzünk Jézus Urunk tanítására II. János Pál pápa tolmácsolásában is: „a fát gyümölcséről, az embert tetteiről ítéljétek meg.” Ne tépjük egy gyümölcsöt még nem hozó fiatal fa virágait, ágait – az embernél várjuk meg a szó után tetteit.

Egymás között ne falakat, hanem hidakat építsünk! Imádkozzunk: „Ne hagyj minket a kísértésbe,/Zárj bennünket jóságos Szívedbe,/Adjál nékünk édes békességet,/Barátunknak minden nemzetséget./Add, hogy minden népek világában/Gyarapodjunk javakban és számban./Magyarságban legyünk bátrak, hűek,/Bajban sose legyünk kishitűek.

Tied az ország, a hatalom, a dicsőség,/Mindenható hatalmas Istenség,/Kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk,/Lássad, milyen nagy szükségben vagyunk,/Széttépett honunkban népünk zokog,/Megkínzott arcunk könnyektől ragyog./Hallgasd meg bús, könyörgő imánkat,/Óh, add vissza nagy magyar hazánkat!/Ámen.” (Szedenits Jenő – Magyar Miatyánk)

Szerzőnk állatorvos, a Hejőcsabai Polgári Közösség egyik szervezője








hirdetés