Miskolc arca(i)

Akt.:
Ablak a miskolci múltra
Ablak a miskolci múltra - © Fotó: Cziffra Andrea; Fortepan
A korszakok nem múlnak el nyomtalanul, többé-kevésbé megőrződnek a szellemi sík mellett a város ábrázatján is. Szunyogh László írása.

A fővárost körülölelő országos régiók központi szerepét betöltő vidéki nagyvárosaink ma klasszikus ötösfogatához tartozik. A többiek talán többet szerepelnek a történelemkönyvek lapjain, csatáztak, kikiáltottak, trónfosztottak, Észak-Magyarország központja azonban mint nagyváros fiatal, cirka 70 éves. Annak ellenére is, hogy az Avason szakócát, nyílhegyet pattintó ember talán a legelső európai megtelepülő volt, s a Bors nemzetség is az elsők között, a honfoglaláskor vett szállást a Szinva völgyében. Miskolc azonban sokáig kis település volt, aztán Nagy Lajostól mezőváros, s a ts. vármegye is csak a 18. században állandósította itt a központját. A 19. század végén már érződött Trianon előszele, az északi végek felé haladva Borsod volt az utolsó szinte színmagyar megye, amelyben nem kellett nemzetiségi problémáktól, elszakadástól tartani. Idetelepült a vasgyár, erre jött a vasút, Miskolc, a modern közigazgatási rendszer 1886-os kialakítása és Trianon között egyetlenként kapott törvényhatósági jogú városi rangot. Kassa elvesztésével pedig egyedüli letéteményese lett a régióközponti címnek. Természetes, hogy egy város, amelyik ilyen hosszú időt megél, folyamatosan változik, s a történelem folytán a változás néha hirtelen is bekövetkezik. De a korszakok nem múlnak el nyomtalanul, többé-kevésbé megőrződnek a szellemi sík mellett a város ábrázatján is.

Hányféle arca is van Miskolcnak? Szentlászló fölött a Nagysánc maradványai a keltákat idézik, Görömböly kis utcái falusias otthonosságot sugallnak, a főutca portáljai a békeidők polgárvárosára emlékeztetnek, s még sorolhatnánk. Pont 70 éve volt egy nagy váltás, Nagy-Miskolc létrehozása a környező falvak hozzácsatolásával, s az ezt követő erőteljes iparosítással, a panelek arcával. Rengeteg ember költözött, költöztetett a városba; általános iskolai osztályomban szinte mindenkinek volt nagymamája valamelyik zempléni, vagy csereháti kis faluban. A város lakossága pár évtized alatt majd’ kétszázezresre duzzadt. Acélváros lettünk. Azokban az időkben próbálták eltörölni a polgárvárosi múltat, az ominózus portálokat szürke-fekete korom takarta, hiteles képviselői osztályidegenként bélyegeztettek. Ugyanakkor a város megélt egy másfajta életformát, a nagy iparvárosi létet.

Korosztályom lakótelepeken volt kulcsos gyerek, Eddára tombolt, a jégpályán ismerkedett, a Forinton randizott, a Tokajban kólabározott, a DVTK-meccsen makukázott. Így lettünk miskolciak, így szocializálódtunk miskolcinak. Aztán ez a létforma a rendszerváltás körül válságba került, megkérdőjeleződött. Megszűnt a vasgyártás, sokan kerültek az utcára, s elment innen vagy húszezer ember. Mellette talán ismét rátaláltunk a polgárvárosi múltra, megújultak a főutca kirakatai, megtisztultak, kiszíneztettek a belvárosi házak. De ahogy a történelmet sem lehet visszatekerni, a múltat most sem lehet végleg eltörölni. A sok kedves arc között itt van annak a bizonyos „átkosnak”, nekünk nosztalgikus gyerek- és fiatalkorunknak, a szocialista iparosításban született nagyvárosnak az arca. Kicsit maszatos, itt-ott makulás, de a mienk.

Elmúlt két-három évtizedünkben egyértelműen fordulópont van, egészen új útra tér a város. Föl kell ismernünk, hogy merre van a jó irány! Nem keseregni azon, hogy Miskolc immáron csak a 3. legnépesebb vidéki település, lehet, hogy a történelem most más szerepet szán ennek a városnak. Anno, a 20. század fordulója körül Miskolc jól ismerte föl, hogy milyen fontos régióközponti szerep vár rá, s nem véletlenül küzdöttek, s érték el a törvényhatósági jogot. Most is rá kell(ene) éreznünk a reális célra, jövőképre. Hogy a város jövőbeli arca (is) mosolygós legyen. Addig is boldog 70 000. (szakócák), 842. (első fönnmaradt írott említés – Anonymus), 650. (mezővárosi rang), 106. (thj. városi rang) és 70. (Nagy-Miskolc létrejötte) születésnapot, kedves szülővárosom, otthonom, Miskolc!

Szerzőnk Borsod-Abaúj-Zemplén megye főépítésze


Videó: Így változott Miskolc az utóbbi 100 évben

Miskolc – Ablakot nyitunk a miskolci múltra: videón köszön vissza Miskolc belvárosának múltja és jelene. Nézze meg mennyit változott a Széchenyi utca, a Villanyrendőr vagy a Városház tér az utóbbi évszázadban! tovább »


ablak-a-multra1

Fotók: Ablak a miskolci múltra I.

Miskolc – Kíváncsi, hogy milyen volt a főutca vagy a Hősök tere hatvan éve? Megnézné, hogy mennyit változott a Tiszai az utóbbi fél évszázadban? Ablakot nyitunk a miskolci múltra. Kukucskáljon be ön is! tovább »


ablak-a-multra2

Fotók: Ablak a miskolci múltra II.

Miskolc – Emlékszik arra, amikor a Mindsztent téren átdöcögött a villamos? Arra, hogy egykor jártak buszok a főutcán? No és az megvan, hogy milyen volt a régi Centrum Áruház? Nem? Akkor megmutatjuk! Újabb ablakot nyitunk a miskolci múltra. Kukucskáljon be ön is! tovább »


buzater_mvk_retro

Videó: Így tömegközlekedtünk régen Miskolcon

Miskolc – Évtizedekkel ezelőtt Kováts Miklós rendezésében készült egy dokumentum film, amely a miskolci tömegközlekedés történetét mutatja be. Az MVK Zrt. szerencsére megőrizte, mi meg nézhetjük! tovább »









hirdetés