,,Idvez légy kegyes Szent László kerál”

Akt.:
Szent László ábrázolása a Thuróczi-krónikában
Szent László ábrázolása a Thuróczi-krónikában
Ezekkel az ódon szavakkal köszöntötték évszázadokon keresztül archaikus énekben őseink a magyarság második szent királyát. Dr. Csermely Tibor írása.

Ezekkel az ódon szavakkal köszöntötték évszázadokon keresztül archaikus énekben őseink a magyarság második szent királyát. Most, a jubileumi Szent László-évben Prohászka Ottokárnak, az egykori székesfehérvári püspöknek, a 20. századi modern katolicizmus markáns képviselőjének szavai jutnak az eszünkbe, aki Szent Lászlót Isten és a nemzet vitézének nevezi, majd így folytatja:

A magyar kar, a bátor szív, melytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott.”

„A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. A kereszténység még nem volt magyar. Szent László nem tanít; ő nem apostol; de ő küzd, harcol s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hős, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök; a magyar kar, a bátor szív, melytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben; az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem; mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg.” Szent László 1046-ban Lengyelországban született. Az történt, hogy amikor Vászoly, a trónkövetelő István királyra támadt – amiért megvakíttatással bűnhődött –, István Vászoly öccsének a fiait, Andrást és Bélát – eltávolítván őket a trónviszályküzdelmektől – Lengyelországba vitette. Ez a Béla herceg feleségül vette Richiza lengyel hercegnőt, s házasságukból született László, aki gyermekéveit lengyel környezetben éli, lengyelül is beszél.

A trónviszályok elültével István értük küldött, hazahívta a családot, így került Magyarországra, szüleivel együtt László herceg is. Az ifjú László hamar felcseréli a lengyel szót magyarra, s a lengyel táj emléke után a magyar hon szépségében talál hazára. Feljegyezték, hogy az ifjú László már gyermekkorában nagyobb és erősebb volt kortársainál. Nevelését féltő gonddal Marcell, a biharvári prépost végzi. Az ifjú herceg szorgalmasan haladt előre az írástudományokban, de emellett a vitézi tornák iránt is hajlandóságot mutatott. Erős fiú, aki könnyedén emeli fel a nehéz kardot, s a vadászatokon is kitűnik ügyességével és bátorságával. Egy idő után apja, Béla herceg és nagybátyja, András király között testvérviszály tört ki. A végzetes összecsapásban András király marad holtan a csatatéren, és így Bélát választják meg az ország uralkodójává.

Ez időben éri az országot az első, keletről jövő kunok támadása. A kerlési csatában az ifjú László is jelen van, aki egy fejjel magasabb mindenkinél, és amikor észreveszi, hogy az egyik kun vitéz elrabolt egy magyar lányt, megmenti a megriadt hajadont. A hősi cselekedet mellett azonban egy új, eddig szokatlan érzés is megszületik szívében, a szerelem érzése. Marcell prépostnak vallja be a megmentett leány iránt érzett szerelmét. Vívódó lelkét a prépost nyugtatja meg, hogy nyugodtan vegye feleségül a kerlési leányt, mert a Jóisten áldása lesz rajtuk. Béla király halála után László fejére kerül István király koronája. A történelem rendre feljegyzi, hogy trónra lépését követően a szigorú törvények hatására, hathatósan javultak az erkölcsök.

Ez az a férfiú, ki alatt Magyarország végleg kivívta függetlenségét. Időközben meghalt László király felesége, akitől egy kislánya született. Örökös hiányában újraházasodik, Rudolf német fejedelem lányát, Adelhaidot veszi feleségül. Rövid időn belül Adelhaid is meghal, fiúutód nélkül hagyva a királyt, hiszen ebből a házasságból is egy kislány, Piroska született, aki a görög császár felesége lett. Fiúutóda nem lévén, öccsének, Gézának a fiait, Álmost és Kálmánt szerette és nevelte. Szent István nyomdokain halad, amikor püspökségeket, monostorokat, így a zágrábi püspökséget, a somogyvári apátságot, majd Nagyváradot és Gyulafehérvárt teszi püspöki székhellyé.

Szent Lászlót akkor éri a halál, amikor Lengyelországba készül elsimítani egy trónviszályt. Végakaratában azt kérte, hogy Nagyváradon temessék el, de ezt csak később tudták teljesíteni, először a somogyvári apátság templomában helyezték ideiglenes pihenőre. Sírjánál számtalan csodát jegyeztek fel. III. Béla királyunk idejében a római szentszék két bíborost küldött – akkor már Nagyváradra –, s mivel az ő jelenlétükben is történtek csodák, 1192-ben oltárra emelték, szentté avatták. Szent László nemcsak legendás hírű nagy lovag király, hanem az Árpád-házi szentek égi seregével együtt a magyar nemzet segítsége, napjainkban is keresztény magyarságunk oltalmazója.

– ÉM –