Hallani a harangszót…

Akt.:
Dr. Dévald József szobra a megyei kórházban
Dr. Dévald József szobra a megyei kórházban
A hallásjavító műtét után a paraszt bácsi csak állt megrendülten a főorvosi szobában, s potyogtak a könnyei. Két hatalmas tenyerével olyan gyöngéden fogta közre az operáló kezet, mint a gyertyalángot. – Istenem – szakadt föl belőle a hálaadó fohász –, soha nem hittem volna, hogy meghallom még a déli harangszót! Mehetne haza és mégse megy? – kérdezte a főorvos úr az ágyon, magába roskadtan ülő nénitől. – Vannak rokonok? – Nem kell nekem pesztonka, elvagyok én egyedül is, csak… – Csak? – A nyugdíjam csak később jön! – Értem – nyugtázta a főorvos úr. Bement a szobájába, elővett egy borítékot… – Kölcsön. Addig is, amíg megjön a nyugdíj. Dr. Karosi Tamás írása.

Egyetemista koromban – miután megismertem nagyapám, dr. Dévald József (1925–1982) munkásságát – tettem egy fogadalmat: állíttassék szobor a világ számára is meghatározó jelentőségű magyar fül-orr-gégész, iskolateremtő mester emlékére. (Sorsszerű, hogy én vihetem tovább az ő osztályát). Visszaidézve személyes történelmét: édesapja járási főjegyző volt, édesanyja a polgári tanítónői hivatás mellett a háromgyerekes családot is ellátta. A miskolci királyi Fráter György Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait , majd a kassai Premontrei Kanonok Rendi Gimnáziumban érettségizett. Felvették a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1950-ben szerzett diplomát. Az év tavaszán a miskolci Semmelweis Kórház Fül-Orr-Gége Osztályán kezdett segédorvosként, dr. Vida Endre osztályvezető főorvos irányításával. Szakorvosi vizsgáját a budapesti Fül-Orr-Gége Klinikán tette le, 1953-ban. A kor szelleméhez igazodó hivatástudat, kalandvágy, különleges szakmai kihívás? – valószínűleg mindez vezérelhette, amikor 1956-ban, a legkeményebb tél idején a háború sújtotta Észak-Koreába utazott. A Szarivon városban működő magyar frontkórház fül-orr-gége osztályát vezette főorvosként, illetve kórház-parancsnokként. Számos megpróbáltatást átvészelve, túlélve – több napon át eszméletlenül feküdt menthetetlennek tűnő betegségben –, 1957 tavaszán tért vissza Magyarországra. (Első igazgatóként egy ideig ő vezette a kórházat.) 1957 áprilisában – 32 évesen – kinevezték osztályvezető főorvosnak a B.-A.-Z. Megyei Kórház Fül-Orr-Gége Osztályára.

Lényegében ő teremtette meg a modern és önálló fül-orr-gégészeti ellátást a régióban. A ’60-as évek elején Magyarországon az elsők között vezette be a stapedectomia műtéti technikáját, melyet az akkor még újdonságként szereplő Schuknecht-féle drót-gelfoam protézissel valósított meg. Nevéhez fűződik a Wullstein és Zöllner-féle alapokon nyugvó hallásjavító fülműtétek, tympanoplasticák magyarországi bevezetése is. Elsők között hozott létre audiológiai állomást, a kor színvonalának egyik legmodernebb diagnosztikus egységét. Felismerte a klinikai kutatás jelentőségét: számos magyar, angol és német nyelvű közleménye jelent meg. Több nemzetközi társaság fogadta tagjai sorába, aktív nemzetközi szakmai kapcsolatokat ápolt. Tevékenyen részt vett a hazai szakmai élet szervezésében, éveken át országgyűlési képviselőként szolgálta az egészségügyet. Kevesen tudják – még ha áttételesen is –, a GYEK megalapítása is neki köszönhető. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Iskolateremtő mesterként dolgozott és oktatott.

Hosszas betegség után, 1982. szeptember 14-én hunyt el Miskolcon, 57 évesen. Születésének 90. évfordulóján avattuk fel mellszobrát, Szanyi Borbála szobrászművész alkotását.

A paraszt bácsi hallotta harang – Istenem, megszólalt! –, dr. Dévald József iskolateremtő mesterért… s talán más, régi mesterekért is…

– Szerzőnk osztályvezető főorvos –


Szobor a nagy elődnek a megyei kórházban

Miskolc – Leleplezték Szanyi Borbála szobrászművész, az intézmény volt osztályvezető főorvosát, dr. Dévald Józsefet ábrázoló alkotását a B.-A.-Z. Megyei Kórház Csillagpont épülete előtti Gyógyítók parkjában pénteken. tovább »








hirdetés