Vendégkommentár: Egy vetyerán emlékei

Mile Lajos
Mile Lajos
Az ellenállás szerveződött; okoskodtunk, lelkesedtünk, konspiráltunk Furmann Imi lakásán, a Művész klubban, Balázsiéknál, horgászcsónakban és fa tetején. Mile Lajos írása a rendszerváltoztató 1990-es választásról.

Most itt nekem emlékezni kellene, mivel 25 éve már annak, hogy megvolt az első szabad választás első fordulója. „Hogy akkor, hogyan is volt, Lajos bácsi? Tetszik tudni, amikor 1990-ben tetszettek a választáson…?” Létezett már azokban a történelmi időkben is egy Miskolci Fórum nevű újság, mi magunk írtuk, szerkesztettük; az akkori ellenállók. Ennek egyik rovatába Kishonthy Zsolt írt egy cikket, aminek az volt a címe, hogy „Milyen állat a vetyerán?” Nagy Lajos után szabadon idétlenkedett, nagyon szellemesen a munkásőr és partizán ideáltípusokról, akik valamelyik úttörőcsapat meghívására elhomályosuló, réveteg tekintettel hurcolták napvilágra valamikori hőstetteik nagyszerűségeit. Lám, engem is utolért a „hátulütő”, hogy Dénes János ragyogó képzavarával éljek.

Tessék akkor leülni, a botot ide letámasztjuk, itt lesz egy zsebkendő, ha csöppenne a nózi. Az idők daliásak voltak, mi pedig fiatalok. Milyen mi? Hát Balázsi, Kishonthy, Bumbi, Furmann, Gulyás, meg még egy csomóan, így hevenyészve sorolom a neveket, egyébként pedig mindenki fiatal volt, csak a kommunisták voltak öregek. És itt most nem számít az életkor. Készültem én már előtte sok mindenre: hogy kezdő legyek a focicsapatban, készültem randira (arra nagyon), felvételire, leszerelésre, vizsgákra, mindenre, de országgyűlési választásokra addig soha (még szép!). Az ellenállás szerveződött; okoskodtunk, lelkesedtünk, konspiráltunk Furmann Imi lakásán, a Művész klubban, Balázsiéknál, horgászcsónakban és fa tetején. Ám a választásokra készülni kellett. Az Agroker irodájában rakosgattuk a jelölteket körzet szerint, listával bajlódtunk,közben a Zöld Lábas Házban szólamoltunk az egybegyűltekhez, sürögtünk-forogtunk. Hol Grósz elvtárs ijesztgetett bennünket, hol Fejti elvtárs biztatgatott, most sem tudom, melyik volt a hideglelősebb. A Miskolci Kerekasztal tárgyalásokon veszkődtünk az emeszempé delegáciájával, semmi nem volt nekünk elég, pedig már odáig elmentek, hogy a helyi újságból akár két oldalt is hajlandóak lettek volna felajánlani. Ennyi belátás ellenére sem voltunk hajlandók velük kiegyezni.

Kampányt is szervezni kellett. De hogyan? Kaptunk ugyan képzést, vagy mit, de mentünk a magunk esze után. Az MDF piac (nota bene: Zacsek Gyula) mintájára libát árultunk ZIL (lehet, hogy IFA) platóról, gethes, sovány, csonttá fagyasztott jószágok voltak, de vitték. Közben lelkesen beszéltünk az MDF programjáról, valamennyit az ellenfelekről meg a múltról; de tessék nézni, teljesen friss a portéka! Már a sajtó is érdeklődik. Kérdezi tőlem a riporter: Kit tart a legveszélyesebbnek az MDF-re? Nyugodtak vagyunk, nem tartok senkitől – vágom rá habozás nélkül. Balázsi megdícsér, hogy milyen fasza volt! Micsoda? Aztán plakátokat küldtek fentről („Ez a Tovarisi konyec nem túl erős?”), az éj leple alatt, kis vödörrel kezünkben mázoltuk az enyvet, kentük-nyaltuk a falakra , villanypóznára, buszmegállókra, kolompolt a szívünk, „ adjál mán még egy felest”. Nyomult a Nyugodt erő.

Sejtettük, hogy nyerni fogunk, de végképp nem tudtuk, hogy az milyen. Én már meg nem mondom, hogy hol kucorogtam végig a közvetítést, a bemondó időközönként sorolja az aktuális állást körzetenként, eddig jó, de sok van még vissza, „Hol van még a vége, kisapám?”, ám az előny egyre nő, már nagyobb baj nem lehet, nézd már; izzad a tenyerem, mennyi van még, Törő kioszt még egy szoknyát, nézzük az órát. Hogy mi van?? Én vagyok az első? Én vagyok az első! Tehát: Mile, Tímár, Korintus. (Sóhaj, Szobaasszony, Fárosz) Jó, van még egy kör, de akkor én most képviselő leszek? Országgyűlési képviselő? Örömömben úgy megijedtem, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Elképedtem, megrendültem, lelkendeztem, szorongtam, ujjongtam, és mindezt egyszerre.

Megnyugtatásul közlöm, hogy a második fordulót megnyertem, a lista már nem is kellett. Már hogy vénségemre legyek fellengzős. Azért így visszagondolva, most is megborzongok. Meg fázós lettem egy kicsit. Sok minden nem jutott eszembe, de hát csoda? Mennem is kell. Köszönöm szépen! Kérem a görbebotomat!

– Mile Lajos –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s