Tipp-topp falu takaros portákkal

Az időnek és az eseményeknek minő hullámzása mutatkozik egy-egy közösség, egy-egy település sorskatalógusában. Tudniillik volt olyan korszak, amikor Telkibánya arculatának a kiüresedett házak, bedeszkázott ablakok is részét képezték.

Az elvándorlás letörölhetetlen stigmái voltak ezek, amelyek borús hangulatot sugároztak megvakított szemeikkel. Azóta bizony sok víz lefolyt a Cserenkő, Kotja, Jukva, Méhes patakokon. Szalay László Pál írása.

Többen nem lettek ugyan az aranybányászatáról és kerámiamanufaktúrájáról egykor híres településen, de a portáknak új gazdái lettek, az utcáknak pedig tetszetős arculata. Ipari és mezőgazdasági településből a rendszerváltás után egy negyed évszázaddal nem csupán jegyzett, de rangos turistacélponttá lett Telkibánya.

Ez a kedvező állapot nem a véletlen műve. Alapját képezi a párját ritkító természeti környezet és a kulturális értékek halmozott jelenléte. Ehhez társul az a tudatosság, ami az 1930-as évek közepén tetten érhető volt abban, hogy országos lapokba ajánlották szolgáltatásaikat. Már akkor száz porta várta a hegyekbe vágyó idegeneket szállással és házi koszttal. A település ezt a fajta vendégszeretetet fejlesztette tovább és vitte professzionális szintre.

Nemcsak kényelmes ágyak, házias ízek, jó levegő, csend és érdekes attrakciók várják a turistákat, hanem egy rendezett, üde, jó illatú és tipp-topp település. Nem lenne elég csak az önkormányzatnak és a vendégfogadó helyeknek az igyekezete, ehhez faluszintű akarat kell.

Ennek ösztönzésére került idén is megrendezésre a „Gondozott porta, egészséges lakókörnyezet” elnevezésű verseny. A korábbi években is jutalmazták azokat a családokat, akik különös gondot fordítottak az utcafront, a homlokzat és kert virágosítására, a porta összképének szép­érzékformáló hatására. Idén egy független, hattagú zsűri járta végig Telkibányát, és megtekintette a virágpompába öltöztetett kiskerteket, teraszokat. Az értékelő csapatba delegáltak egy-egy személyt a helyi önkormányzat, az Ezüstfenyő Hotel, az Aranygombos Fogadó, az Aranybánya Hotel, a Pitvaros Pihenő és a Református Egyházközség.

Mindenki versenyben volt. Nem kellett külön benevezni a megmérettetésre senkinek. Aki a településen életvitelszerűen élt, aki nem az idegenforgalomból kereste elsődlegesen a kenyerét, az alanyi jogon benne volt a játékban. Több mint 60 lakóingatlanon és annak küllemén akadt meg a zsűri tekintete. Bizony a felhozatal nagyon komoly és tiszteletreméltó volt. Adott is elég fejtörést a hölgynek és uraknak, hogyan osszák el igazságosan pontjaikat. Végül tizenkét szerencsés és büszke tulajdonos vehette át Kassai Zoltán polgármestertől a kitüntető oklevelet és tárgy­jutalmat.

Persze nem titokban történt mindez, hanem a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, a II. Telkibányai Nyár rendezvényen, amin a helyi lakók mellett több száz vendég is megfordult.
Ezen a nyáron is rózsás, levendulás, hibiszkuszos, muskátlis, petúniás és kard

irágos orcáját mutatta a település az itt élők és az ide látogatók örömére. Legyen ezért hála a helyi lakóknak, az idegenforgalomban érdekelt vállalkozóknak, a nyaralótulajdonosoknak és az önkormányzatnak, hogy felettébb nagy figyelmet fordítanak lakókörnyezetükre.

S legyen emléke áldott Károlyi Ilona grófnőnek, aki 1930-ban meghirdette Telkibánya első legszebb udvarok és kertek versenyét, valamint megálmodta a hely felemelkedését egy nyári üdülőfalu képében. Az akkor elképzelhetetlennek tűnt vízió mára beérett, mi több, életformává vált. Legyenek a ma itt élő és alkotó telkibányaiak, abaújiak a jövő ilyen szerencsés letéteményesei.

Szerzőnk Telkibánya református lelkésze

Szalay László Pál








hirdetés








hirdet�s