Vegyész RC: Nem biztos, hogy lesz még egy ilyen lehetőség

Vegyész RC: Nem biztos, hogy lesz még egy ilyen lehetőség
Kazincbarcika – Csütörtökön kezdődik az NB I-es férfi röplabda-bajnokság döntője a VRCK és a Fino Kaposvár között.

Kilenc év, 2007 után jutott be újra az élvonalbeli férfi küzdelemsorozat fináléjába a Vegyész RC-Kazincbarcika csapata, amely az elődöntőben a Kecskeméti RC-n jutott túl. Miben voltak jobbak az alföldieknél? – tettük fel a kérdést Kovács Zoltánnak, az észak-borsodiak ütőjének.

– Szerintem abban, hogy nálunk mindenki nagyon akarta a sikert, a döntőbe kerülést – mondta a Vegyész játékosa. – Köztudott, hogy már régen nem voltunk finalisták, és ez egy olyan lehetőség volt, amit mindenképpen meg akartunk ragadni. Azon a mérkőzésen, amelyen végül is eldőlt a dolog, a kecskemétiek első számú feladója már a meccs elején megsérült, ami sajnálatos, de belül úgy éreztem, ha marad, akkor is mi győztünk volna.

Mondjuk mostanában én sem vagyok százszázalékos állapotban, az egyik edzésen, mikor mentem a labdáért, elestem és meghúzódott a térdszalagom. Használom a speciális tapaszt, ám a fájdalmat az ember akkor kevésbé érzi, amikor az adrenalinszint felszökik benne. Szóba se került, hogy ne legyek ott a pályán, összeszorítom a fogaimat és harcolok…

Tetszett, amit láttak

A Vegyész röplabdázójának van civil munkája, tűzoltó a kazincbarcikai hivatásos tűzoltó parancsnokságon, hétfőn is éppen szolgálatban volt, amikor kerestük.

– Csak köszönettel tartozom azért a feletteseimnek, amiért tolerálják azt, hogy röplabdázom – jelentette ki Kovács Zoltán, aki a VRCK kezdőcsapatából az egyedüli „dolgozó”. – Több mint két éve vagyok az állomány tagja, a munkatársaimmal sokszor szoktunk röpizni az itteni pályán, akkor, amikor sportfoglalkozások vannak, a tét az, hogy ki fizet üdítőt…

Mikor itthon játszottunk a Kecskeméttel, kijött a találkozóra az egész csoport, tetszett nekik, amit láttak, gratuláltak, némileg meglepődtek azon, hogy milyen jó is tud lenni egy mérkőzés. A döntőre úgy jön ki a beosztásom, hogy most csütörtökön éppen dolgoznom kellene, de szabadságon leszek, hogy ott tudjak lenni Kaposváron. Aztán vasárnap újra szolgálat és majd hétfőn utazom a többiekkel idegenbe, a harmadik mérkőzésre.

Plusz motiváció

A Fino Kaposvár a honi férfi röplabdasport kirakatklubja, és gyakorlatilag most is a döntő esélyesének számít.

– A Kaposvár színtiszta profi gárda, náluk nincs se tűzoltó, se területi képviselő, se gyárba járó… – hangsúlyozta a barcikaiak 14-es mezét viselő röplabdázó. – Picivel többet pihentek tőlünk, hiszen hamarabb túljutottak a Dágon, mint mi a Kecskeméten. Az erejüket nem kell különösképpen ecsetelni, és az ott zajló szakmai munkát sem, amire Demeter György személye a biztosíték. Kemény szerváik vannak, a keretük kilencven százaléka felugrásból nyit, támadásbefejezésben kiemelkednek a honi mezőnyből. Amikor náluk voltunk nemrég tévés találkozón, Dávid Zoli remekelt, az lesz az egyik kulcs, hogy őt mennyire tudjuk semlegesíteni. A teher inkább rajtuk van, viszont óriási bennünk a bizonyítási vágy.

Vannak korosabb játékosaink, mint én is, ki tudja, lesz-e még egyszer így egyben ez a csapat, lesz-e újra ilyen pillanat az életünkben… Sűrű a menetrend, nagy lesz a terhelés, de ez ilyenkor nem számít, csakis az, hogy próbáljunk meg élni az adódó alkalommal. A televízió közvetíti a mérkőzéseket, ez is egy plusz motiváló tényező, főleg a fiatalabbaknak, akik ebből a sportágból szeretnének megélni. Aztán ugye Demeter György a szövetségi kapitány, aki bizonyít, az bekerülhet a válogatott szűkebb keretébe is.

A Kovács Zoltán pályafutásának végét firtató felvetésre azt mondta: egyelőre nem tervezi a visszavonulást, az építés alatt álló, de rövidesen kész új barcikai csarnokban ugyanis még mindenképpen szeretne játszani.

– ÉM-MI –


Mindhárom aranyéremben benne volt

A 32 esztendős ütő a Vegyész RC eddigi mindhárom bajnoki címében (2003, 2004, 2006) benne volt.

– Sok lehetőséget még nem kaptam fiatalként, hiszen olyan játékosok voltak előttem a poszton, mint Domagoj Krinics, Vitalij Morozov, Mihail Nebotov vagy Szalai Szabolcs – tette hozzá Kovács Zoltán.

– Nagy korszaka volt az a klubnak, légiósokkal és több pénzzel. Maga a bajnokság is színvonalasabb volt, kellene még pár jó csapat, valamint egy kis siker a válogatottnak, hiszen ebben az esetben könnyebben lehetne szponzorokat találni. Amiben hasonlít az az időszak a mostanihoz, az a hangulat, ugyanis, ahogyan akkor, úgy a múlt csütörtöki elődöntőn is több százan voltak a csarnokban, varázslatos miliőben játszhattunk.