Vascsapolás? Már csak emlék Miskolcon

Akt.:
Virtuális csapolás az őskohónál
Virtuális csapolás az őskohónál - © Fotó: Vajda János
Miskolc, Újmassa – Tíz éve szűnt meg teljesen Diósgyőrben a vaskohászat. Az emlékek azonban még élnek.

Repültek a szikrák, villózott a vakító fény, gomolygott a fehér füst, vaskohászok tüsténkedtek a kohó körül. A vendégsereg szájtátva figyelte az eseményeket, különösen a gyerekek, akik valószínűleg most csodálkoztak rá először, hogyan történik a vasgyártás egyik fontos momentuma, a csapolás. A XII. Fazola Fesztivált rendezték meg az elmúlt hétvégén, melynek második napjára Újmassára, a Fazola őskohóhoz várták az érdeklődőket. Igaz, a csapolás nem igazi volt, csak a látvány hasonlított az igazihoz, de így is bepillantást engedett a kohászok nehéz és cseppet sem veszélytelen munkájába és persze a térség ipartörténetébe. Hiszen az őskohóban 1820-ban csapoltak utoljára vasat, és épp 10 éve annak, hogy Diósgyőrben teljesen megszűnt az acélgyártás.

Elképzelések vannak

Fesztivál azonban van minden évben. Dr. Nyitra Dániel főszervező, az Országos Magyar Bányászati Kohászati Egyesület helyi, vaskohász szervezetének elnöke, az egykori diósgyőri kohászat műszaki igazgatója úgy fogalmazott, azért tartják életben a programot, mert amikor 2008-ban végleg bezárt a diósgyőri kohászat, sok dolgozó, kolléga, szakember gyökér nélkül maradt. Szerették volna, hogy legalább egy évben egyszer összejöjjenek, találkozzanak a régi barátok, munkatársak, és ellátogassanak a rendezvényeikre azok is, akiket érdekel ez a szép szakma.

Dr. Nyitra Dániel szerint egyelőre nincs rá remény, hogy a diósgyőri kohászat újraéledjen. Bár mint mondta, vannak olyan kormányzati elképzelések, hogy a magyar ipart fejleszteni kell, mégpedig a járműipart, amihez azonban nyersanyag szükséges. Ebben a témában már születtek elképzelések és tanulmányok, de egyelőre műhelymunka szintjén áll.

Tiszteletbeli kohász

A látványcsapoláson kívül sok érdekes program várta még a vendégeket az őskohónál. A színpadon a Perecesi Bányász Fúvószenekar idézte föl a kohászok, bányászok és erdészek vidám dalait. Az idén is megtörtént a tiszteletbeli kohász­avatás. Ezúttal prof. dr. Dudás Illést, a Miskolci Egyetem oktatóját fogadták maguk közé a kohászok, akinek aztán az a megtiszteltetés jutott, hogy a kohászharanggal elindíthatta, majd felügyelhette a látványcsapolást.

A kohó körül felállított sátrak alatt interaktív tevékenységek csábították a vendégeket. Mi is megtudhattuk például, mit csinál a vasdoktor. Hajdu Béla, aki 2001-ig a kohászatban dolgozott, lelkesen magyaráz. – A vasnak is vannak betegségei, amit ultrahanggal lehet a legjobban kimutatni. A betegséget pelyhesedésnek nevezik. Ha ezt nem kezeljük, akkor a vas és az acél megreped – mondja nagy szakértelemmel, majd megtudjuk, annak idején ő volt a kohászatban az úgynevezett roncsolásmentes vizsgálat vezetője.

Vasrózsa

Hagyományos szakmákkal is találkoztunk a fesztiválon. Nics Lászlóval és feleségével, akik díszműkovácsok. László már befűtött a kemencébe, és amíg felmelegszik a vas, elmeséli, kohóipari technikumot végzett, de amikor bezárt a gyár, valamihez kezdenie kellett.

Így lett díszműkovács, de sajnos ebből nemigen lehet megélni. A vásárlók azonban kedvelik a vasból készült virágokat, ró­zsákat, eladhatók a csillárok, falikarok, de más nemigen. Van azonban egy nagy munkája, saját magának készít kovácsolt vaskerítés. – Ez az utolsó ilyen nagy munkám – jegyzi meg, majd megmutatja az impozáns kerítést a mobiltelefonján.

Hegyi Erika


Repültek a szikrák, vaskohászok tüsténkedtek a kohó körül a Fazola Fesztiválon
Miskolc, Újmassa - Tíz éve szűnt meg teljesen Diósgyőrben a vaskohászat. Az emlékek azonban még élnek. Repültek a szikrák, villózott a vakító a fény, gomolygott a fehér füst, vaskohászok tüsténkedtek a kohó körül. A vendégsereg szájtátva figyelte az eseményeket, különösen a gyerekek, akik valószí...