“Várom a találkozást a földijeimmel” – Interjú Demjén Ferenccel

Akt.:
Demjén Ferenc
Demjén Ferenc
Miskolc – A Miskolc Generali Arénában ad koncertet december 27-én, 19 órától Demjén Ferenc Mindig ugyanúgy címmel. 

– Lehetne például Én csak fújom a dalt a koncert címe. Miért Mindig ugyanúgy?

Demjén Ferenc: 1970-ben kerültem a Bergendy együttesbe. Az év végi szilveszteri műsorban is szerepeltünk. Éjfél előtt Hofi Géza volt az utolsó műsorszám, aki pár perccel korábban hagyta abba a fellépését. Miután az élő adásba más beugró nem volt, a rendező szólt, gyorsan játsszunk valamit, teljesen mindegy, hogy mit. Ekkor játszottuk el a Mindig ugyanúgy című dalt. Miután a televízió mellett a műsort a rádió is közvetítette, másnap már az egész ország fújta a dalt. Az igazi nagy népszerűséget ez hozta meg a zenekar számára, és ezzel együtt az én számomra is. Közel negyvenöt éve történt, de a dal a mai napig nem kopott meg. Ezen kívül mi még mindig ugyanúgy zenélünk, ugyanúgy vár minket a közönség, évtizedes múltja van a budapesti Aréna-beli koncerteknek, ezek is lehetnek egyfajta magyarázatok. Már ha kell magyarázat egyáltalán, hiszen mi csak tesszük a dolgunkat addig, amíg a közönség kíváncsi ránk.

– Február elején Budapesten koncertezett a Deep Purple, a napokban adott ki új lemezt az AC/DC. Mindez csupán azért érdekes, mert a Deep Purple tagjainak átlagéletkora idén 66 év, az AC/DC frontembere, Brian Johnson is már 67 éves. Ezek szerint a rock ’n’ rollból nem lehet kiöregedni, csupán kihalni?

Demjén Ferenc: Teljes mértékben. Ötven évvel ezelőtt kezdtem zenélni, most 68 éves vagyok, de még ugyanúgy hajt előre a zene, ugyanúgy nem érzek fáradtságot muzsikálás közben. Bár idén nem jelent meg új lemezem, de még mindig születnek új dalok. A mai napig úgy érzem, van még mit megmutatnom, szeretnék még magamból minél többet átadni a közönségnek. Ez nem egy szakma, amit az ember előbb vagy utóbb letesz, és nekiáll pihenni. Kénytelen vagyok az utolsó pillanatomig csinálni, mert ez nem csupán hivatás, hanem egy életforma a számomra. Azt hiszem, ha nem zenélhetnék tovább, az egyet jelentene a halálos ítéletemmel.

– Közel harminc éve van együtt a jelenlegi felállás. Szükség van még most is a folyamatos próbákra?

Demjén Ferenc: Két-három hete nem túl sok szabad­időm van, hiszen szinte megállás nélkül próbálunk. Szinte ugyanaz a zenészgárda, nagy ritkán vannak tagcserék, de ezek nem amiatt történtek, mert rosszban voltunk, inkább technikai okok játszottak közre. Aki zenél, az tudja, a hangszerismeretet folyamatosan karban kell tartani, hiszen bármennyire zsigerből mennek a nóták, ha sok idő kimarad, kopik egy kicsit a tudás. Akármennyire is ismerjük egymás minden rezdülését, ilyenkor kicsit újból össze kell szoknunk. Ráadásul fel kell építeni a műsort, ki kell válogatni a dalokat. Vannak kihagyhatatlan számok, ezeket belőjük, utána pedig elkezdünk válogatni. Összesen több mint 600 számból válogathatunk, és hiába ilyen nagy a szám, a műsor végleges kialakításánál a mai napig előfordul az, hogy kimaradnak olyan dalok, amelyeket nagyon szeretnénk berakni a programba, de nincs rá idő. Ilyenkor el kell tudni dönteni, melyik ujjunkat harapjuk meg, hogy kevésbé fájjon.

– Előfordul, hogy lazul egy kicsit a program a köz kívánatára?

Demjén Ferenc: Ez nem egy kockás terítős kiskocsma, hanem egy első pillanattól az utolsóig megkomponált előadás, amelyet technikailag és látványilag is precízen felépítünk. Itt nincs helye az improvizálásának. De nincs is rá szükség, mert az eltelt évtizedek alatt megtapasztaltuk, melyek azok a dalok, amelyeket a közönség minden alkalommal elvár tőlünk, és mi igyekszünk is megfelelni ezeknek az elvárásoknak.

– 1979 nyarán életem első rockkoncertje egy V’ Moto Rock – Korál buli volt a vasgyári szabadtéri színpadon.

Demjén Ferenc: Mindig nagyon szerettem Miskolcon játszani. Biztos sokan tudják rólam, hogy Diósgyőrben születtem, így számomra a Vasgyár, Miskolc mindig meghatározó volt. Bár négyéves még alig múltam, amikor édesapám elkerült Budapestre, így a családdal együtt mi is költöztünk, de nagyon sokáig a nyarak nagy részét a miskolci rokonoknál töltöttem, így még a mai napig is szeretem és ismerem Miskolcot. Minden egyes alkalommal úgy érzem, ide hazajövök. Sajnos az elmúlt időszakban egy kicsit kimaradt számunkra ez a koncerthelyszín, éppen ezért várom nagyon a találkozást a „földiekkel”.

– Bánhegyi Gábor –

Demjén Ferenc

  • 1946. december 21-én született Diósgyőrött Demjén István és Helmberger Ilona harmadik gyermekeként. Édesapja a Diósgyőri Vasgyár mérnöke volt, majd politikai okok miatt elbocsátották állásából, és a család Budapestre költözött 1951-ben.
  • Gosztonyi Jánostól tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott.
  • Zenekarai: Számum, Dogs, Liversing, Meteor, Sakk-Matt, Tűzkerék, Bergendy együttes, V’Moto Rock, szólókarrier 1989 óta.
  • Harmadik feleségével, Rebeccával egy New York-i rockkocsmában ismerkedett meg, 1989-ben házasodtak össze. Családjával Budapesten és Dióspusztán élnek.








hirdet�s