Választás 2010 | Honnan jönnek a jelöltek?

Budapest – Az MDF jelöltjeinek vitatott színvonalú, bemutatkozó videója kapcsán merül fel a kérdés: honnan jön az egyre szaporodó számú jelöltállító pártokban feltűnő ismert és kevésbé ismert káderanyag.

Fekete Sándort, a Miskolci Egyetem politológusát kérdeztük a pártok jelöltálllítási gyakorlatáról.

– Nehéz egységes egészként elemezni a 2010-es országgyűlési választáson indulni készülő pártok jelöltállítási gyakorlatát. Több „friss” politikai csoportosulás az esélytelenek nyugalmával készülhet, mivel túlságosan késve, ráadásul szervezetlenül és láthatóan pénztelenül vágtak neki a kampányidőszaknak. Számukra a jelöltállítás számos esetben ad hocra sikeredett, egyértelműen kimutatható a kapkodás és a koncepciótlanság. Hiányzik az egységes arculat, hiányoznak a jól ismert arcok, a húzónevek. Sokuk számára már most reménytelen a megfelelő számú ajánlószelvény összegyűjtése, s egyértelműen bukásra vannak ítélve. Még az 1 százalékos, állami támogatást jelentő határ felől nézve is – mondta az elemző.

Ismert és ismeretlen nevek

Az MSZP és a Fidesz jelöltállítási gyakorlatára a „jut is, marad is” elv jellemző a leginkább – tette hozzá. Mindkét nagy pártban találkozhatunk ismét ringbe szállókkal, ugyanakkor számos új arc is feltűnik. Az MSZP számára kulcsfontosságú volt a leginkább elutasított (például korrupciós botrányba keveredett) képviselők lecserélése, míg a Fideszben Orbán Viktor „találta ki” a 176 egyéni jelöltet, több helyen is meglepetést okozva a káderválasztással. Csurka István szárnyai alatt felnőtt, MIÉP-ben szocializált középnemzedék, egyetemi hallgatói önkormányzatok volt és mai vezetőiből lett újonc politikusok – durván leegyszerűsítve így áll össze a Jobbik egyéni jelöltjeinek csapata. Jól láthatóan kerülte a militáns szélsőjobboldali jelöltek indítását az egyéni választókerületekben a Jobbik, amely néhány régi törvényhozót is visszajuttatna az Országgyűlésbe. Több olyan jelöltet is szerepeltet most a Jobbik, akik már a MIÉP színeiben is indultak választásokon, ugyanakkor más, korábbi parlamenti képviselők is szerepelnek a húzónevek nélküli listán. Mivel a Jobbik egyetemi fiatalok szervezeteként alakult, és csak 2003-ban vált párttá, nem meglepő, hogy a hallgatói önkormányzatok (HÖK) számos tagja szerepel a listáján – mutatott rá Fekete Sándor.

Bárkiből lehet?

– Az LMP jelöltállítási gyakorlatából talán az az üzenet olvasható ki, hogy szinte bárkiből lehet politikus. „Lehet más” a jelöltállítási gyakorlat is – persze jogos kérdés, hogy mennyire lehet sikeres a névtelenség, a csupán szűk körben ismert arcok szerepeltetése. A tipikus LMP-jelölt 40 év alatti, korábban nem politizált más pártban, de jelentős szerepet játszott valamilyen civil szervezetben vagy a helyi közössége életében. Összefoglalva elmondható, hogy a 2010-es országgyűlési választás új jelöltjei természetszerűleg kevés politikai rutinnal rendelkeznek, s a társadalom szinte valamennyi szegmensét lefedik. A politikai elittel kapcsolatos növekvő ellenszenv összességében nem a professzionalizálódást segíti, hanem az „ártatlan kalandorok”, az önjelöltek csatasorba állását – véleményem szerint ez nem jelent sem előrelépést, sem megoldást a jövőre nézve – fejtette ki az elemző.

Létszükséglet a jelölés

Újabb két pártot vett nyilvántartásba az Országos Választási Bizottság (OVB) a héten, ezzel 42-re nőtt azoknak a jelölőszervezeteknek a száma, amelyek indulnának az áprilisi országgyűlési választásokon. A választáson induló pártok számára nemcsak a parlamentbe jutás miatt fontos a jelöltállítás, hanem azért is, mert a társadalmi szervezetek csak akkor működhetnek pártként, ha el tudnak indulni a választáson, tehát ha a jelöltjeik felkerülnek a szavazólapokra. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi törvény ugyanis kimondja: a bíróság az ügyészség indítványára megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet. A kisebb pártoknak azért is fontos a megmérettetés, mert akkor kaphatnak állami támogatást a következő négy évben, ha legalább egy százalékot sikerül elérniük.








hirdet�s