Valaki? Esetleg?

Talán gimnazista korom óta – ami sajna ezer éve volt – Pilinszky János Négysorosa jut eszembe a költészet napja könyékén. Nem tudom, miért. Talán annak idején valamelyik könyvem lapjára volt másolva, mint annyi más, azóta megsárgult kedves verssor. Ki tudja már… Juhász-Léhi István írása.

„Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.” Várom, hogy felhívjanak és megkérdezzék: „István! Önnek mi a kedvenc versidézete?” De nem hívnak, csak bankok, hogy tuti hitelük van. Hogy mintha rám öntötték volna, nekem lett megálmodva az ajánlat. Ajánlom magamat, köszi, nem, ám csak mondják, csak mondják. Még politikusok hívnak erősen négyévente, azonban nekik is hiába beszélsz, hogy „elnök úr, arról hallott-e, hogy… Mi a véleménye?”. Felesleges a telefont tartani, a piros gombbal nem hibázhatunk, előre felvett és begyakorolt minden mondanivalójuk.

Egyetemi állásbörze kapcsán jutott eszembe legutóbb: mi lenne, ha végre nemcsak mérnöknek lehetne jelentkezni, hanem írónak, költőnek vagy éppen zenésznek. Ülnének a lányok, fiúk lazán és mondanák: légy költő! Talán még a 26-ot is megéred, mint a zseni, a Petőfi!

Valaki? Esetleg?

– Juhász-Léhi István –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s