Vagyonokért bérelnek fakunyhókat a számozott utcai szegények

Akt.:
Vagyonokért bérelnek fakunyhókat a számozott utcai szegények
Vagyonokért bérelnek fakunyhókat a számozott utcai szegények - © Fotó: Hajdú D. András | abcug.hu
Miskolc – Nem áll messze egy külső-budapesti garzonlakás árától egy düledező lyukóbányai víkendház ára, ahová jó eséllyel még a víz sincs bevezetve. A felszámolás alatt álló miskolci számozott utcákból kilakoltatott romáknak szól ez a fogadtatás, nekik ugyanis – hacsak nem akarnak Kanadába menekülni – egyedül a város legnagyobb szegregátumában van esélyük új lakóhelyet találni, még ha két-háromszoros árat kell is fizetniük érte, mint a kilakoltatási hullám előtt. Volt, aki összehordott fából a rokonai udvarán épített magának egy kis vityillót, mások mindenüket eladták egy néhány százezer forintért vásárolt, düledező hétvégi házért. Neuberger Eszter riportja az Abcúgon.

Már csak néhány család lakik a miskolci számozott utcák szociális bérlakásaiban, amelyek felszámolását több mint egy éve kezdte meg a miskolci önkormányzat – nekik is hónapokon belül lejár a bérleti szerződésük, amit szinte biztos, hogy nem hosszabbít majd meg a Miskolci Ingatlankezelő. Az is erősen kétséges, hogy az a pár bérlő, akiknek még 1-2 évig van érvényes szerződése, kitöltheti-e majd ezt az időt.

ly01

Oláh Győzőék egy kedves idős házaspártól vettek egy düledező, használaton kívüli víkendházat Lyukóbányán. | Fotó: Hajdú D. András

A számozott utcákból kiköltözők közül a legtöbben Miskolcon maradtak, ők alig néhány kivétellel mindannyian a város külterületén fekvő óriási szegregátumba, Lyukóbányára költöztek – komfort nélküli, teljesen leromlott állapotban lévő egykori bányászlakásokba, vagy düledező fatákolmányokba. Aki össze tudott szedni a kilakoltatás előtt némi pénzt, az 200-300 ezer forintért tudott Lyukóbányán egy házat venni, de akinek nem volt ennyije, az kénytelen volt kibérelni egyet – úgy háromszor annyiért, mint mondjuk 1-2 évvel ezelőtt tehette volna.

A megnövekvő lakásigény miatt ugyanis úgy megemelték a háztulajdonosok az árakat, hogy a 10-15 ezres havi bérleti díjból lett 30-40 ezres, nagyon gyakran egy fűtés és vezetékes víz nélküli házért.

Száműzetésben a hegyen

Annabányán, Lyukóbánya egyik magasabban fekvő részében talált magának és 8 fős nagycsaládjának lakást az 57 éves Oláh Győző. Egy, fénykorában nyaralóként használt düledező házikót vásároltak meg egy idős házaspártól 300 ezer forintért. A családot áprilisban lakoltatták ki a Hetedik utcából – lejárt a bérleti szerződésük, s bár nem volt bértartozásuk, a város nem hosszabbította meg a lakhatási jogukat.

ly02

Hála a kilakoltatásnak, most három generáció lakik egy szobában. | Fotó: Hajdú D. András

“150 ezer forintot sikerült összegyűjteni abból, hogy eladtuk a bútoraink és a vagyontárgyaink nagy részét a költözés előtt, ide úgysem fért volna be minden. Az összeg másik felét a Máltai Szeretetszolgálat pótolta ki” – magyarázta Oláh Győző. A romos állapotban lévő ház azonban nem csak felújításra, hanem bővítésre is szorul – ahhoz, hogy a család minden tagja bejelentkezhessen, nagyobb lakótérre van szükség.

Egyelőre ugyanis a két szülő a ház pincelejárója mellett egy szűk kis szobában alszik, az épület egyetlen lakhatási célra tervezett szobájában pedig 6 ember lakik jelenleg: két felnőtt gyermekük, az ő házastársaik és két unoka. Győző, fia és veje most ezen dolgoznak: egy téglából épített hátsó épületrész már áll, a vakolat, az ablakok, az ajtók és a tetőtéri szigetelés azonban még hiányzik. “December 16-án jönnek az önkormányzattól környezettanulmányt készíteni, addigra ennek nagyjából kész kell lennie” – mutatott az egyelőre még lakhatatlan helységre Győző.

“Kidobtak ide minket, aztán meg elfelejtettek”

“A számozott utcákban nem voltunk ilyen szűkösen. Idősebb fiamnak és családjának külön bérlakása volt a telepen”- folytatta a férfi. A fiatalok korábban elköltöztek albérletbe, először falura, a közeli Mérára. A főbérlő egy év után azonban ott is felmondta az albérletet, így megint menniük kellett – ekkor kényszerültek összeköltözni a szülőkkel Lyukóbányán.

ly03

Bartáék a lányuk udvarán építettek egy faviskót, miután végleg kilakoltatták őket Ötödik utcai otthonukból. | Fotó: Hajdú D. András

Legjobban mégsem a rosszabb lakhatási körülmények keserítik el Oláh Győzőt. “Mióta ide költöztünk, senki ránk sem nyitotta az ajtót a várostól, hogy mi van velünk, senki nem tájékoztatott a lehetőségeimről, és egy lakossági fórum sem volt, ahol elmondhattuk volna a véleményünket. Egyszerűen el lettünk felejtve” – fakadt ki Győző, aki a közösségi összetartást is hiányolja Lyukóból. “A számozottakban a miénk, a Hetedik utca volt a legjobb utca, sokszor besegítettünk egymásnak, a szomszéd füvét is néha én nyírtam”- emlékezett vissza.

Felépítettük ezt a bodegát a lányomék udvarán

Több mint fél éve költözött a Lyukóvölgybe az Ötödik utcából a Barta házaspár. A lányuk és családja udvarán laknak, egy kis fabodegában, amit saját kezűleg építettek. “Mi hordtuk hozzá össze az alapanyagot, főként lomtalanításból” – mutat a kapualjban állva otthonukra Barta Lászlóné.

“A lányomék is a számozott utcákban laktak, de ők nem várhatták meg, hogy utcára rakják őket, mert a lányom nemsokára szüli a harmadik babáját” – meséli az asszony. A lánya: Noémi, férje és Bartáék 4 és 7 éves unokái egy évvel a szerződésük lejárta előtt költöztek ki Lyukóbányára, ahol 550 ezer forintért vásároltak egy víkendházat. Ők a szerencsésebbek közé tartoznak: Noémi férjének van munkája egy közhasznú mezőgazdasági vállalatnál, és a terhessége előtt Noémi is dolgozott, most pwdig táppénzen van, így jó előre elkezdhettek új lakást keresni.

ly04

Az 5500 fős szegregátumban könnyen elveszik 200 ember, főleg, ha titkolniuk is kell, hogy ott laknak. | Fotó: Hajdú D. András

“Nem terveztünk mi sem a lányomék udvarába költözni, de hát nem volt más megoldás” – mondta két kezét széttárva Barta Lászlóné. A házaspárt már tavaly októberben kilakoltatták a számozott utcákban lévő lakásukból, de szinte azonnal visszaköltöztek – immár illegális lakásfoglalóként. “48 órát töltöttünk a fogdán emiatt, aztán mikor onnan kiengedtek, vissza már még egyszer nem mehettünk, jöttünk ide” – emlékezett vissza Bartáné.

A tél beálltával Bartáéknak vigyázniuk kell, nehogy megfagyjanak a mindenféle szigetelés nélküli fa tákolmányban, ahol laknak. Bartáné szerint mínusz 2 fokra is le tud hűlni hajnalra a hőmérséklet odabent a házban, ahol csak egy hősugárzót használnak fűtésre. “Lyukóban amúgy is mindig 4-5 fokkal hidegebb van” – teszi hozzá Bartáné. “Egész nap jövünk-megyünk a férjemmel, nem nagyon szoktunk a házban mást csinálni, mint aludni. Most is a számozottakból jövünk, az ott maradottakat látogattuk meg” – folytatta az asszony. Mindenhová gyalog mennek, a 350 forintos buszjegyet nem engedhetik meg maguknak.

Nem verik nagy dobra, mert félnek a vegzálástól

Az 5500 fős, több négyzetkilométeres területű bokros-fás Lyukóvölgyben egyébként is könnyű a szomszédokat elkerülni, de a számozott utcákból frissen ideköltözötteket különösen nehéz volt megtalálni. A földutakon sétálva és a szembejövőket kérdezgetve azt tapasztaltuk, hogy az a körülbelül 200 ember, aki a feltételezések szerint a Diósgyőr stadion melletti telepről ide, Lyukóvölgybe települt át, egyszerűen eltűnt szem elől. Senki sem tudott ugyanis megnevezni egy-egy házat, amelyikről biztosra veszi, hogy frissen beköltözött számozott utcaiak lakják.

ly05

Sokszor Kanadába emigrált lyukóbányaiak üresen álló házát bérlik – a többszörösére emelt összegért – a számozott utcákról kilakoltatottak. | Fotó: Hajdú D. András

“Titkolóznak, mert többségük olyan albérletben lakik, ami után biztos, hogy nem adózik a főbérlő, az albérlő pedig legtöbbször nincsen oda bejelentkezve. Itt folyamatosan mezőőrök és rendőrök mászkálnak mostanában, és ellenőriznek” – magyarázta Bozik János, Lyukóvölgyben élő cigány kisebbségi önkormányzati képviselő. A másik eset, hogy engedély nélkül építkezik egy telekre a tulajdonosa: “értelemszerűen, ide sem tudnak a lakók bejelentkezni” – mondta. Szerinte érthető, hogy a számozott utcákból kilakoltatottak 80 százaléka Lyukóban kötött ki, hiszen itt a legolcsóbb lakni.

A főbérlők? Kanadába mentek

Havi 50 ezer forintért bérel egy, Lyukóvölgynek a városhoz közelebb eső részén álló házat a húszéves Nikolett, aki férjével és kisgyerekével lakik egy tágas, de leromlott állapotú házban, amihez tartozik egy nagy kert is. A Miskolc másik nemrégiben felszámolt szegregátumából, a Béke-telepről Lyukóvölgybe költöző édesanya is csak 1 hónapja érkezett, mint mondta: épp a legrosszabbkor, mert úgy hiszi, a mostani albérletár-robbanás előtt úgy 30 ezer forintnál biztos nem kellett volna többet fizetnie ezért a helyért.

ly06

Fotó: Hajdú D. András

“Kanadába ment a családjával” – tudtuk meg Nikolettől, miért adja ki és nem használja a főbérlő az egyébként a völgy egyik legszebb részén fekvő házat. Úgy tűnik, Lyukóvölgyben mindenkinek van egy rokona vagy ismerőse, aki megpróbált kijutni Kanadába. “Jönnek-mennek itt az emberek, aki kimegy Kanadába, az vagy eladja, vagy kiadja a házát, hogy ebből is pénzt csináljon, a helyére meg beköltözik valaki, akit épp most raktak ki valamelyik felszámolás alatt álló telepről” – jegyezte meg egy kapujában álló férfi, amikor útbaigazítást kértünk tőle, hol laknak a környéken egykori számozott utcaiak.

Most talán nagyobb eséllyel

Ahogy arról korábban mi is írtunk, a számozott utcákból kiköltözők közül is sokan próbáltak meg menedékjogot kérni Kanadában. “Sok, 80-100 olyan család is van, akik Kanadába emigráltak Miskolcról a közelmúltban, sokan közülük számozott utcaiak – mondta Kecskeméti Evelin, a Roma Polgárjogi Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének munkatársa. Ugyanakkor ezt sem verik nagy dobra, mert félő, hogyha egy nagyobb hullám indulna el, a fogadóország szigorítana a menekültpolitikáján a magyarországi romákkal kapcsolatban.

ly07

Fotó: Hajdú D. András

A Roma Polgárjogi Mozgalomnál úgy látják, most nagyobb eséllyel kapnak menekültstátuszt a miskolci romák. Az önkormányzat telepfelszámolási intézkedéseit – például a kompenzáció Miskolcról való elköltözéshez kötését – ugyanis az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a Kúria is jogellenesnek minősítette, és még egy európai szintű szerv, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is elítélte. Kecskeméti Evelin szerint pedig nagyobb eséllyel részesül pozitív elbírálásban a Kanadába emigráló romák menedékkérelme, ha hivatalos állásfoglalásokkal és bírósági ítéletekkel tudják igazolni, hogy itthon nincsenek biztonságban.

Szegregátumból szegregátumba

Az önkormányzat teljes mértékben a lakáspiacra küldte a azámozott utcákból kilakoltatottakat. Cserelakást szinte sosem ajánlottak fel a bérlőknek, akkor sem, ha nem voltak tartozásaik, anyagi kompenzációt pedig csak azoknak a kilakoltatottaknak ígért, akiknek nem voltak lakbér- és rezsitartozásaik, és vállalták, hogy 5 éven belül nem telepednek le Miskolc területén belül. Az azóta jogellenesnek nyilvánított 1-2 millió forintos lelépési díjat a Roma Polgárjogi Mozgalom információi szerint azonban mindössze egy bérlő vette igénybe – sokan ugyanis nem tudtak, vagy nem is akartak elköltözni Miskolcról. A nagycsaládoknál, ahol az ingázás havi költsége komoly kiadásnak számítana, ugyanis nem mindegy, hogy helyben van-e a munka és az iskola.

ly08

Fotó: Hajdú D. András

A város közben a szociális bérlakások árának megemelésével és a lakhatási támogatásra való jogosultsági kör szűkítésével tovább nehezítette a számozott utcaiak helyzetét, akiknek a kiköltözésük után esélyük sem maradt arra, hogy a korábbinál jobb körülmények között élhessenek. “Két olyan családról tudunk csak, akiknek a számozott utcákból másik önkormányzati lakásba sikerült költöznie az Avas lakótelepen” – mondta Kecskeméti Evelin.

Lyukóbánya még Miskolchoz tartozik, a Lyukóvölgy és a város belterülete között azonban azért van akkora távolság, hogy a telep lakóinak nehézséget jelentsen például naponta a gyerekeket a fél órányi sétára lévő óvodába, iskolába, vagy éppen orvoshoz vinni. “Egyáltalán nincs itt megoldva a gyerekek szállítása, nincs kisbusz, télen kézben kell az unokáinkat levinni óvodába” – mondta Oláh Győző. “Az orvos sem tud sokszor feljönni ide, a szomszédéknak is nemrég a postaládához kellett lemenniük a beteg gyerekkel” – tette hozzá. “Mindig is ebben a városban éltünk, itt is szerettünk volna maradni, de itt most már egyáltalán nem érzem úgy, hogy Miskolcon vagyunk.”

ly10

Fotó: Hajdú D. András

Forrás: abcug.hu