Ünnepet varázsoltak: Kissék nagy karácsonya

Ünnepet varázsoltak: Kissék nagy karácsonya
Miskolc – December közepén írtunk a Tetemváron nagy szegénységben élő Kiss családról.

Helyszíni riportunkban Mónika, a feleség, a három gyermek édesanyja csak egy kis cukorkát kívánt gyermekeinek. Olvasóink, előfizetőink rövid idő alatt, egészen hihetetlen módon segítettek, még egy fenyőfa is került a Kiss családhoz a játékok, élelmiszerek, édességek mellett. Olvasóink adományait december 24-én vittük el a családnak.

„Apám révén vagyok hívő”

– Az újságíró hölgy és Gabi néni is kérdezte, hogy mire lenne a gyerekeknek szüksége. Őt a gyülekezetből ismerem – mondja december 24-én délelőtt Kiss András a sáros udvaron, majd rohan is ki mindenki a lepukkant épületből. – Apám révén vagyok hívő!

Miközben András hordja be a szatyrokat, nem győz hálálkodni, de még az egyik segítő előfizetőnkkel is sikerül segítségünkkel beszélnie.

– Jól esik nagyon, ahogy segítenek az emberek! – mondja. – Most nincs munka, a szociális segélyt intézem, azt várjuk vissza, és néha van egy kis maszek.

Az egyik kis srác, Martin nem vár estig, nem várja meg a feldíszített fát.

– Jók az autók, szépek! – mondja csillogó szemekkel, miközben tesója, Petra a Barbie-kat szorongatja. – Hármat kaptam! – újságolja. – Feldíszítjük a fenyőfát, amúgy itt szoktunk a ház mellett játszani.

kissek2

„Nehéz az életünk”

– Nehéz az életünk, karácsonyra nem volt pénzünk, de amit kaptunk, nagyon nagy öröm nekünk – ezek már Mónika hálás szavai és fordul is takarítani.

András elárulja, hogy a házban úgy vannak, hogy vigyáz az épületre.

– Mondja már meg azoknak, akik küldték ezt a sok szépet, hogy köszönjük – búcsúzik a családfő. Megígérem.

-Juhász-Léhi István-


Előzmény:

„Csak egy kis sütit és cukrot szeretnék a gyerekeknek”

Miskolc – Nincs pénzük, nem lesz karácsonyfájuk, de legalább meleg a szobájuk.









hirdetés