Fontos, hogy szívből jöjjön

Lélek a képben címmel nyílt meg Pozsgai Gergely kiállítása a közelmúltban Nyékládházán, a Furmann Imre Művelődési Ház és Könyvtárban. A tárlat fotográfiákat és festményeket egyaránt tartalmaz, és december végéig tekinthető meg.

Pálcikaemberkék

Az ifjú alkotóról – a képeket nézegetve – kevesen gondolnák, hogy még csak gimnazista, mégpedig 10. osztályos. A miskolci, Avasi Gimnázium rajztagozatának tanulója.

– Nyolcadik osztályos koromig eszembe sem jutott, hogy rajztagozatra jelentkezzem – mondja lapunknak. – Akkor még csak pálcikaemberkéket rajzoltam.

Édesanyja mégis felfedezhette benne a tehetséget, hiszen rábeszélte, menjenek el az Avasi Gimnázium nyílt napjára. Ott bementek az úgynevezett rajzkuckóba, és ez Gergőt azonnal elvarázsolta.

– Annyira megtetszett a lelkülete, az atmoszférája, hogy azt éreztem, oda akarok járni. Ahogy a végzősök beszéltek róla, áradt belőle a nyugodtság – fogalmaz Gergő. Hozzáfűzie, nem csalódott, most, másfél év eltelte után is ugyanezt érzi. Homonna György rajztanárára utal: – Nemcsak rajzolni tanít, hanem élni, embernek lenni.

A nyílt nap után persze fel kellett készülni a tagozatra. Egy fél év alatt meg kellett tanulnia a rajzalapokat, ez olyannyira jól sikerült, hogy bejutott a gimnáziumba. Azért elárulja, valami köze mégis volt a képzőművészethez, édesanyja is fest – több kiállítása volt már – és a testvérei is ügyesen rajzolnak.

Gergőék négyen vannak testvérek, mind fiúk, Gergő a második a sorban. Az ifjú művész élete első kiállításán a testvérek is aktívan részt vettek. A nyékládházi kiállítás megnyitóján ugyanis a három kisebb fiú zenélt, Gergő fuvolán, nagyobbik öccse trombitán, a kicsi szaxofonon játszott.

– A zene is nagyon fontos az életemben – jegyzi meg, amikor erről kérdezzük. – Nem is tudnék fuvola nélkül élni.

A fiú külföldön is járt már turnézni az együttessel, a kiállításon készült fotók egy része is az útjai során készült.

Fotók és festmények

– Ha látok valami érdekeset, azonnal fotózok – mondja. A fényképezés iránti szeretet még az általános iskolában kezdődött, az énektanár által szervezett fotószakkörökben.

A tárlaton kiállított festmények viszont a közelmúltban születtek.

– A gimnáziumban, az órán festettem először, de nagyon megszerettem – beszél a kezdetekről. Aztán már egyre több kép készült, ebben anyukája is inspirálta, akit sokat lát a festővászon mellett. Megtudjuk, Gergő egyformán szeret arcokat, állatokat és növényeket is festeni, sok-sok madár is látható a képein.

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a képekhez úgy nyúljak hozzá, hogy szívből jöjjön – magyarázta. – Ha magamnak festek, még több érzelmet tudok belerakni. Ha másoknak, akkor a szeretetet festem bele.

Kedvenc képei közé tartozik egy fehér, boldog kiskutya, valamint egy fázó indiai kislány, a képen a színek játéka fontos szerepet kap.

– Sokszor az interneten látott képek is hatással vannak rám a témaválasztásban – jegyzi meg. Megtudjuk még, hogy az animáció és a filmek is nagyon érdeklik. Még nem tudja pontosan, hogy mivel, de valami ilyesmivel szeretne később is foglalkozni. Akár a filmes világban is el tudná magát képzelni – nemrégiben lehetősége adódott ellátogatni a bűvösvölgyi médiaközpontba – és azt nagyon élvezte. Ugyanakkor jó lenne még több kiállításon is szerepelni, vallja be.