80 éves Kiss Laci bácsi

Kiss László – maradjunk inkább a Laci bácsinál – elhatározta, hogy ezt a kerek születésnapot az Akropolisz tövében fogja megülni. Az elhatározást tett követte, mint – majd meglátjuk – lényegében mindig.

Mert amit ő meg akar csinálni, azt meg is csinálja. Legyen szó egy település idegenforgalmi központtá varázslásáról, legyen szó a fél világ bebarangolásáról – nem gyalog, de vonattal, autóval, repülővel, hajóval –, vagy éppen a tiszai sétahajózás megteremtéséről, majd újrateremtéséről. Avagy: könyvírásról. Könyvírásokról. Ha papírra nem futja – vagyis igazi, hagyományos könyv kiadására –, akkor is megtalálja a módját, hogy az interneten hozzáférhetők legyenek írásai.

Azért az első könyv még papír volt: a 2007 tavaszán megjelent Földön, vízen, levegőben. Alcíme szerint ez élete regénye, de szerencsére folyt. köv., a regény folytatódott, folytatódik. Ami most készül, az a negyedik.

Görögország, az Akropolisz csak egy ugrás volt Laci bácsinak, aki felesége haláláig imádott Rozáliájával utazta be Európát. Most egy kis – hézagos – felsorolás következik, érzékeltetve, hogy Görögország tényleg csak egy ugrás volt a többihez képest: Anglia, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország /Szicília/, Portugália, Oroszország, Skócia, Svédország, Ukrajna, az USA (Kalifornia, Texas, Florida, Nevada, Arizona, New York, New Jersey, Delaware, Washington), Ciprus, Egyiptom, Jordánia, Málta és Gozo, Marokkó, Tunézia...

És, hogy mely tengerek, óceánok láthatták élőben Laci bácsit? Az Atlanti-óceán, a Balti-tenger, a Boszporusz, az Északi-tenger, a Csendes-óceán, a Fekete-tenger, a Földközi-tenger, a Holt-tenger, a Jón- tenger, La Manche-csatorna, a Márvány-tenger, a Tirrén-tenger, a Vörös-tenger.

1990-ben ment nyugdíjba a vasúttól, gondolván, hogy tényleg nyugalommal díjazza magát a dolgos évtizedek után. Vettek egy házat Tiszacsegén, nem gondolva, hogy végleg lőttek a nyugalomnak, legalább olyan dolgos évek jönnek, mint voltak az addigiak. Röviden: egy német-dán utazási iroda hazai kirendeltségének vezetőjét hozzá(juk) kalauzolta a település polgármestere, tudván, hogy Laci bácsiék az első pillanattól aktív tiszacsegei lokélpatrióták lettek, az év egy részében azért megmaradva miskolcinak. Az irodás magával vitte Laci bácsi csegei fotóit, azok pár nap múlva bekerültek a cég prospektusaiba, és megindult a külföldeik áradata Tiszacsegére. Ki más lett volna a kalauzuk, mint Kiss László? Csak néhány azon programokból, amiket kínált, ahová vitte a külföldi és hazai idegent: pusztakocsizás a Tisza partján, csárda-programok, motocross, kecsegefesztivál, veteránmotor-verseny,Csege-napok, gyalog- és kerékpártúrák az élő- és holt Tisza partján...

Ki ne maradjon már a sorból, az, amire talán a legbüszkébb Laci bácsi: 1993-ban ő indította újra a tiszai személyhajózást, amit azután tizenkét éven keresztül szervezett, irányított, mint tiszteletbeli hajóskapitány. A legendás Csege motorost „kinőve” következett a 150 személyes Matthias Rex, majd a még nagyobb, 200 személyes Zebegény M/S. A MAHART-tól megkapta a Magyar Hajózásért kitüntetést. Annak előtte a számára varrt kapitányi egyenruhát.

Isten éltesse 80-ik születésnapja alkalmából a miskolci-csegei-világpolgár Kiss Laci bácsit!

Szabados Gábor