Trianon – Erős és összetartó nemzetre van szükség

Akt.:
Trianon címmel nagyszabású rockoperát mutatnak be június 22-én és 23-án a fővárosi Hősök terén.
Trianon címmel nagyszabású rockoperát mutatnak be június 22-én és 23-án a fővárosi Hősök terén.
Budapest, Miskolc – A Hősök tere az ország legszebb szabadtéri színpada, amely megidézi egész történelmünket. Interjú: Koltay Gáborral, aki nagyszabású történelmi rockfantáziát készít Trianonról, a határok feletti nemzetegyesítés eszméjéről.

Trianon címmel nagyszabású rockoperát mutatnak be június 22-én és 23-án a fővárosi Hősök terén. A több száz szereplőt felvonultató darab rendezője, a szövegek összeállítója Koltay Gábor, a zeneszerző Koltay Gergely. A témáról és a darabról Koltay Gáborral beszélgettünk.

– Közeledik a trianoni szerződés aláírásának százéves évfordulója. A békediktátum történetét többek között a Velünk élő Trianon című könyvben, a Vérző Magyarország című dokumentumfilmben és az Itt élned, halnod kell címmű rockoperában is feldolgozta. Miért fontos újra és újra elővenni ezt a sokakat érdeklő, szenvedélyeket kavaró témát?

– Mindenekelőtt elodázhatatlan feladat, hogy fátyolborítás helyett kíméletlen őszinteséggel fel kell tárni mindazt, ami a magyarsággal 1920, illetve 1945 után napjainkig bekövetkezett. Ezeket a folyamatokat, történéseket régiókra, csoportokra, személyekre lebontva konkrétan fel kell mutatni, hogy a világ megismerhesse, majd ezt követi a hogyan tovább kimunkálása.

– Mi a jelenlegi produkció koncepciója, melyek a legfontosabb tudnivalók a darabot illetően?

– A rockopera, egész pontosan a történelmi rockfantázia négy tételből áll. Az első a Millenniumtól az első világháborún át 1919-ig tart, a második a trianoni döntéstől a revízió gondolatának beteljesülésén át 1944-ig, a harmadik a világháborút követő évtizedeket idézi meg a rendszerváltozásig, míg a negyedik tétel 1990-től napjainkig, a határok feletti nemzetegyesítés eszméjének megszületéséig tart. Mindezeket a történelmi időket a dokumentumokon, irodalmi szövegeken kívül, a műfaj sajátosságait figyelembe véve személyes történeteken keresztül szeretnénk megidézni.

koltay-gabor-foto-em

– Idézem: nem a határok átrajzolására, hanem sokkal inkább a határok feletti nemzetegyesítésre kell törekednie Magyarországnak, kihasználva az egységesülő Európa adta lehetőségeket, segítő kezet nyújtva a határon túl élő közösségeknek, hogy a lehető legteljesebben élhessék meg magyarságukat. Tud ebben segíteni a grandiózus előadás, a figyelem helyes fókuszálása?

– Az egyik legfontosabb kérdésről van szó. Történelmi ismereteim, kutatásaim, interjúim, filmjeim, és főleg a határon túli magyar területeken tett utazásaim, személyes kapcsolataim alapján mély meggyőződésemmé vált, hogy ebben a Közép-európai térségben sohasem lesz nyugalom, a trianoni békediktátum okozta, most már közel száz év óta magunkkal hurcolt problémák rendezése nélkül. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy történelmi ismeretek, tudás nélkül sohasem alakulhat ki az ember egészséges történelemszemlélete, erre épülő nemzettudata. Ebben 1945 óta most már több mint hetven éves elmaradásunk van, s ezen belül az elmúlt 25-26 év is erős kívánnivalókat hagyott maga után. Összezavarodott, tudathasadásos lelkiállapotban, ismeretek hiányában nehéz közösen vállalható álláspontot megfogalmazni, főleg lehetetlen a többség által elfogadható koncepciót kialakítani. Ehhez erős és összetartó nemzetre van szükség.

– Ha információim helyesek, saját családja, felmenői révén ön személyesen is érintett ebben a történelmi traumában. Mondana erről pár szót?

– Mai észjárással nehezen elképzelhető, mit éreztek az én nagyszüleim, 1920. június 4-e másnapján, amikor hirtelen egyharmadnyira zsugorodott országban találták magukat, s a lakosok hatvan százaléka, köztük 3,5 millió, magát magyarnak valló honfitársunk határon túlra került. A magyar családok szinte mindegyikét valamilyen formában érintette Trianon, amely lényegében lezárta a csonka ország határait, s elképesztő fizikai és szellemi elnyomást hozott a határon kívül rekedt magyarságra. Rokonságunk, barátaink egy része határon kívül rekedt, az itthon maradottakat pedig a tehetetlenség érzése sokszor a kétségbeesés szélére sodorta. Nem véletlen, hogy 1956-ban gyerekként szokatlanul hangos családi vitára emlékszem, amikor is arról volt szó, hogy menjünk, vagy maradjunk? Az általában megszokottól eltérően ezúttal apám akarata érvényesült. Ahogy mondani szoktuk: kalandvágyból itthon maradtunk. De ha belegondolunk, hogy a XX. század történései okán hány százezer értékes honfitársunk hagyta el az országot, akkor kisebbfajta csoda, hogy még mindig létezünk, sőt képesek vagyunk önerőből megújulni.

– Beszélgetésünkkor is folynak az előkészületek a június 22-ei, 23-ai bemutatóra. Mire számíthat látványban, élményben a várhatóan nagy számú közönség?

– A Hősök tere az ország legszebb szabadtéri színpada, amely megidézi egész történelmünket, s amely az elmúlt több mint száz évben sok fontos esemény helyszíne volt. A trianoni problematika felmutatása szempontjából igazán ihletett környezet. Köszönet illeti az Esztrád Színházat, amely a két évvel ezelőtti Itt élned, halnod kell után újabb, jelentős, nagyszabású színházi előadást vállalt fel. A zeneművet öcsém, Koltay Gergely írta, akinek együttese, a Kormorán több mint 40 éve a magyarság összetartozásának eszmekörében írja dalait, készíti lemezeit. A produkcióban régi munkatársaim vesznek részt. Közülük is kiemelem Varga Miklóst, – aki ma már két gyermekével, Szabolccsal és Viviennel együtt vesz részt a produkcióban – Vadkerti Imrét és Fehér Nórát, a Kormorán énekeseit, Kalapács József, Rudán Joe, Makrai Pál, Palcsó Tamás énekeseket, a színészek közül Sipos Imrét, Laklóth Aladárt, Ruttkay Laurát, Varga Klárit és még sokan másokat. Nagy segítségemre vannak a Turay Ida Színház és a komáromi Magyarock Dalszínház művészei, lovasok, katonai hagyományőrzők, artisták és persze a Doktor László koreográfus vezette táncosok. Hatalmas díszletrendszerben, gazdag szcenírozásban, látványos világítási effektekkel, és hátrafelé emelkedő, kényelmes, kifogástalan rálátást biztosító nagyméretű lelátóval várjuk a történelem iránt érdeklődőket június 22-én és 23-án este.

– Pap Gyula –