Tréfa tárgya is volt a szent kopottas szobra

Zelenák István a tokaji Nepomuki Szent János-szoborral
Zelenák István a tokaji Nepomuki Szent János-szoborral - © Fotó: Juhári Andrea
Tokaj – A híd felújítása miatt helyezték át, de később­­­­ nem engedték visszavinni az alkotást.

A Főtér felső részén, a római katolikus templom és a parókia között áll a középkori Csehországban vértanúságot szenvedett s a 18. században szentté avatott Nepomuki Szent János szobra.

A királynőt gyóntatta

– A titoktartása lett a veszte. Ő volt a királynő gyóntatója, és nem volt hajlandó senkinek sem elárulni azokat a történeteket, melyekbe Vencel király hűtlenséggel gyanúsított felesége beavatta, ezért kivégezték, holttestét pedig a Moldva folyóba vetették – magyarázta Zelenák István történész, aki városjáró sétánk során kalauzolt minket a borvidék névadó településének utcáin.

A folyók, hidak védőszentje 1802-ben kapott Tokajban szobrot. A barokk alkotás Jesper Lőrinc kőfaragó mester munkája volt, melyet az ősi átkelőhelyen, a 18. században épült első állandó híd bejárata mellett állítottak fel eredetileg.

– Az öreg tokajiak az 1888-1889-ben épített Erzsébet királyné hídja és a vámház között emlegetik, csak a híd felújítása miatt helyezték át a paplak elé. Itt mondani­valóját és környezetét tekintve jó helyen áll, a helyiek megszokták, nem engedték vissza­vinni a hídfőbe. A világháborúk között, mikor anyaga kopásnak indult, tréfa tárgya lett. Az Úri kaszinóban éjfélig mulatozók feliratot akasztottak a nyakába, melyben a vértanú szóvá tette rongyos külsejét, a csínytevők Rakamaz felé fordították és új ruha reményében a szomszéd helységbe távozását ígérték – sorolta.

ÉM-JA