Törőcsik Mari: szerencsém volt filmen és színpadon egyaránt

Budapest – Hatalmas színészek között nőttem föl, szerencsém volt filmen és színpadon egyaránt – vallja Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművész. A nemzet színésze, aki két készülő filmben is szerepel, a Nemzeti Színházban ősszel egy Ibsen-darabban lép színpadra, tavasszal pedig egy Brecht-bemutatóra készül, 80. születésnapja alkalmából adott interjút az MTI-nek.

Törőcsik Mari elmondta, hogy a közelmúltban fejezte be Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjének és Kamondi Zoltán Halj már meg! című szatirikus krimijének a forgatását.

“Az egyikben tulajdonképpen három mondatom van és ülök egy tolószékben” – mondta Kamondi Zoltán filmjére utalva, hozzátéve: nehézséget csak az jelentett, hogy a forgatáson folyton ott kellett lennie, mivel az egyik főszereplő anyját játszotta, aki mindig a fia közelében van.

Mint megjegyezte, Mészáros Mártánál sincs nagy szerepe: a két idősíkon, az 1950-es években és napjainkban játszódó történet egyik főszereplőjének öregkori énjét játssza, a fiatalkori ént Törőcsik Franciska alakítja. “Nagyon érdekes a történet, Mészáros Márta szép és jó filmeket tud csinálni, ebből nagyon jó film készülhet” – vélte Törőcsik Mari.

Elárulta azonban, hogy a legtöbb energiája a színpadon van. Jelenleg a Nemzeti Színházban a Brand című Zsótér Sándor-rendezésben játszik. Az évad második felében szintén Zsótér rendezésében Brecht Galilei élete című darabjában várja újabb feladat, az öreg Galilei szerepére kapott felkérést.

Törőcsik Mari pályája korábbi szakaszait felidézve szívesen emlékezett vissza arra, hogy milyen rengeteget játszott együtt Básti Lajossal. “Amikor bekerültem a Nemzeti Színházba, így visszagondolva, minden feleségét én játszottam” – jegyezte meg, hozzátéve: Básti óriási színész volt, csak a tehetségtelenséget nem bírta és ha tehetségtelen rendező rendezte, akkor azt unta.

“Engem az Isten a tenyerén hordozott” – fogalmazott Törőcsik Mari, hozzátéve, hogy ugyan nem voltak megfizetve, ezért rengeteg rossz filmben, darabban, rendezővel is kellett dolgoznia, de legalább 13-14 zsenivel is dolgozhatott együtt. “Másnak – olyan zseniknek, mint Psota Irén vagy Kozák András – egy rendező jutott egész életében. Nekem színpadon nagyon nagy szerencsém volt” – hangsúlyozta.

Felidézte, hogy sokáig eltanácsolták a színészi pályától és sokan még akkor sem ismerték el, amikor a Nemzeti Színház társulatának híres tagjai – Bihari József, Makláry Zoltán, Mészáros Ági, Somogyi Erzsi vagy Básti Lajos – már azt mondták neki, ne törődjön semmivel, mert már jó a színpadon. De – mint mondta – a nagy áttörés a Varsói melódia volt, amelyet a Katona József Színházban – akkor a Nemzeti kamaraszínházában – játszottak Iglódi István rendezésében.

Mint hozzáfűzte, Iglódi István az ország egyik legjobb rendezője és legnagyobb színésze volt. “Sajnálom, hogy nagyon ritkán játszott. Elképesztő élmény volt vele játszani” – hangsúlyozta Törőcsik Mari, aki elárulta, hogy élete egyik legfontosabb emléke Ionesco A székek című darabjának Fodor Tamás rendezte előadása, amelyet Iglódi Istvánnal játszott.

Meghatározó élményként beszélt a Major Tamás rendezésében készült Szecsuáni jólélekről is. Mint mondta, Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője volt a mestere, aki tudta: szükség van arra, hogy ne csak vele dolgozzon, ezért vendégrendezőket is hívott neki. Hozzátette, hogy szívesen dolgoztak vele, mivel filmjei ismertek voltak.

Színházi munkái között szintén nagy élményeként beszélt a Fejes Endre Cserepes Margit házassága című darabjából készült Iglódi István rendezte előadásról, amelyben Garas Dezsővel játszott a Huszonötödik Színházban. Pályája későbbi szakaszát, a szolnoki időszakot felidézve a Száz év magány című előadásról beszélt, amelyet Schwajda György állított színpadra.

A Nemzeti Színházról szólva kiemelte, hogy ott indult a pályája, később pedig Schwajda György is őt szerződtette le először az új Nemzetibe. “A Nemzeti Színházba mentem be és onnan fogok meghalni” – fogalmazott a színésznő.

Bár Törőcsik Mari azt mondja, hogy neki “a színpad a minden”, nem a film, számos emlékezetes alakítása a filmvászonhoz kötődik. Az 1955-ös legendás Körhintáról úgy véli, az volt az iszonyú szerencséje, hogy Fábri Zoltán rendezte. Nemcsak a vasfüggöny, kulturális falak is léteztek és Cannes-ban Fábri filmje törte át ezt a falat. A Körhintának persze mindenképpen sikere lett volna, de így ezt az őrjítő nagy első sikert Fábri vitte el, ezután jött a többi jó keleti film – tette hozzá.

Mint felidézte, a cannes-i fesztiválon Arany Pálmára jelölt Körhinta párizsi bemutatóján jelen lehetett, és boldog volt a film fogadtatása miatt. A Déryné, hol van? című filmért pedig megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját 1976-ban. Ezt Magyarországon kishírben közölték, a Film Színház Muzsikában egy fél sort kapott, de a rendező, Maár Gyula nevét már le sem írták – jegyezte meg.

Arra a kérdésre, hogy visszatekintve újra ezt a pályát választaná-e, Bessenyei Ferencet idézte, akitől egyszer azt kérdezték, mi lenne, ha nem színész lenne, mire kicsit elgondolkozott, és azt mondta: “Én nem tudom milyen az, ha valaki nem színész”.

“Nekem szép és gazdag életem volt” – hangsúlyozta Törőcsik Mari, akit 80. születésnapján, november 23-án gálaesttel köszöntenek a Nemzeti Színházban. Mint ahogy 10 évvel ezelőtt, most is Jordán Tamás rendezi születésnapi gáláját.

“Természetesen nagy öröm, ha megünneplik a 80. születésnapomat. Azt mondták, hogy lesz sok meglepetés” – mondta a művész, aki arra a kérdésre, hogy mit kíván a születésnapjára, úgy válaszolt: “szeretetet, amit meg is kapok, hál’istennek”.

– MTI –








hirdetés