Tökös mindenszentek

Azt hittem, hogy csillámpala, pedig csak a pillám csala. E bökversike ötlött eszembe, amikor egy áruházban – a halottak napi gyertyák és koszorúk közvetlen közelében – megláttam a töklámpások seregét.
Lefler György jegyzete

Ejha, az idén így elhúzódott volna az immár rangos eseménynek számító nagydobosi tökfesztivál?! – morfondíroztam magamban. Aztán láttam ám, hogy a vigyori töklámpások társaságában további különös figurák sorjáznak még: boszik, lidércek, ördögök, és megannyi szellemtelen szellem-dögök.

Most már tudom, e különös sereg a Halloween jegyében költözött be az áruházakba. Azt, hogy mi fán terem a Halloween (helovén), korábban „helovén fogalmam” sem volt. De, nem is kellene ezt különösebben szégyellnünk, hiszen nem az angolszász kultúrában ringott a bölcsőnk. A ma kalmárszelleme pedig minderre nincs tekintettel! Láthatjuk, mi lett a naptárban az eleddig sima napnak számító február 14-ével. Bizony, a jó magyar Bálintból Valentin lett. S megannyi vérző szív. A szerelmesek napja. Csakhogy e szerelmet, pláne e színes, szirupos szíveket nem adják ingyen. Igen, amerikanizálódunk. Sekélyesedünk. Eladó a világ!

Most pedig a mindenszentek, a halottak napját próbálja még inkább pénzzé tenni a telhetetlen erszény. Töklámpással, boszikkal, lidércekkel, ördögökkel, és megannyi szellemtelen szellem-döggel. Csak remélem, hogy november szellemvilága nekünk nem a töklámpa fényét és vigyorát jelenti majd, hanem amit eddig is: szeretteink emlékezetét, a sírok megtisztítását, a krizantém fájdalmas szépségét. A rokontalálkozást. A csöndet. A lelkünkbe figyelést.








hirdet�s