Tokaji Írótábor – „Ez például fontos kérdés”

Akt.:
Kabai Lóránt költő, szerkesztő
Kabai Lóránt költő, szerkesztő
Miskolc, Tokaj – Mihez kezd az irodalom klasszikus létmódja az elmúlt évek információs robbanásával?

Kabai Lóránt költő, szerkesztő:

– Megpróbálok válaszolni, ám meglehet, nem tudok egy dolgot megnevezni, ráadásul ha már az irodalmi életről kérdezel, elsőre sajnos a kultúra- (és irodalom-) finanszírozási anomáliák jutnak eszembe, lásd MMA (alakulása, Alaptörvénybe kerülése, elképzelhetetlen összegekkel, számtalan intézmény és ingatlan átadásával kitömése, a kortárs művészeti életben juttatott aránytalan súlya, kirekesztő működés [vö. még Kerényi Imre emlékezetesen sérelmipolitizálós mondataival a hét szűk esztendőről]). Itt viszont elkerülhetetlenül a „keserű a szőlő” esete játszana be, amit meg ugye nem akar senki, én pedig főleg nem. Akkor inkább gondolnék arra, hogy végre egy olyan tohonya intézmény is, mint a Tokaji Írótábor, leülhetne és nézhetne maga elé: az irodalom, illetve mindaz, amit irodalomként ismerünk a maga klasszikus létmódjában (nyomtatás) mit kezd az elmúlt évek információs robbanásával, hogyan képes az új médiumok között életben maradni — és itt nemcsak az online vs. nyomtatott folyóirat-kérdésre gondolok, hanem arra, hogy milyen esélye van az irodalomnak egy egyre inkább vizualitáson alapuló kommunikációs mezőben, mit tehet és mit tesz meg önnön fennmaradása érdekében. De legyek igazságos: nemcsak a Tokaji Írótábor, de a fiatal írószervezetek (és azok táborai, könyvsorozatai stb.) a néhány üdítő kivételtől eltekintve se nagyon vették észre, hogy ez például fontos kérdés.

ÉM








hirdetés