Kortárs táncosként jött, ezt érzi magához közel

Miskolc - A nagy Gatsbyben ő a partyfigura. Mint fogalmazott: jól áll a testének ez a karakter. Interjú: Dragos Dániel táncossal

Két évig szabadúszóként dolgozott, ezt az évadot a Miskolci Balett tagjaként kezdte Dragos Dániel.

Miből lesz a cserebogár – kiből lesz a táncos?

Dragos Dániel: Hatodikos voltam, amikor egy fiatal tánctanár érkezett a mi kis falusi iskolánkba. Tenki Tamás, aki esztétikus testképzésre toborzott diákokat. Itt kezdődött a kapcsolatom a tánccal.

Úgy tudom, egyedüli fiúként jelentkezett. Mi ösztönözte, ha nem a lányok, mint azt olvastam?

Dragos Dániel: Zene­iskolába jártam, zongoráztam, érdekelt, milyen lehet a zenére mozgás. Utána pedig a tanárom biztatott, hogy jelentkezzek a budapesti Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskolába, ahol ő is tanított. Megpróbáltam, fölvettek. Ott már komolyan kezdtem venni a táncot.

Milyen családból jött, mennyire volt természetes, hogy egy falusi fiú táncos pályát választ?

Dragos Dániel: Teljesen „normális” családba születtem, nincs művész a felmenőim között. Ennek ellenére a szüleim támogattak. Mondjuk, annak annyira nem örültek, hogy a zongorát a tánc kedvéért abbahagytam, ámbár közrejátszott az is, hogy a zeneiskola Vácon volt, s egy idő után terhes volt a heti többszöri utazgatás.

Mihez kezdett az új végzettségével?

Dragos Dániel: Mindenféle lehetőség érdekelt, amely azzal kecsegtetett, hogy táncolhatok. Próbálkoztam a Madách Színházban, aztán egy-két néptáncegyüttesnél is, de azt mondták, hogy még túl fiatal vagyok, ehhez huszonévesen érik be egy férfi. Aztán rábukkantam az Angelus Iván igazgatása alatt álló Budapesti Kortárstánc Főiskolára. Jelentkeztem, felvettek.

Teljesen más módon tanították a táncot, mint a középiskolában. Itt főszerepet kapott az improvizáció. Különösen élveztem a kontaktórát, ahol úgymond egymás testét is használjuk a súlyáthelyezéseknél, az átrakásoknál. Középiskolában pontosan megmondták, mit csináljak, ahhoz képest itt egy teljesen más világ fogadott, inkább csak instrukciókat adtak, amelyekkel a táncosok sokkal szabadabban élhettek.

Nagyon megszerettem, azóta is ezt érzem magamhoz leginkább közel, ide, Miskolcra is kortárs táncosként jöttem. De még elmondanám, hogy a főiskolai éveim alatt szinte egy másik szakmát is szereztem: világítással foglalkoztam. Három-négy iskolai darabot én világítottam meg. Tervezem, hogy pár év múlva beiratkozom, s elvégzem a világítástechnikus szakot.

Miskolcot miért, hogyan választotta?

Dragos Dániel: Őszintén szólva nem tudtam, hogy milyen munka folyik itt. Úgy történt, hogy Nemes Zsófi felkérésére részt vettem a győri Magyar Táncfesztiválon egy projektben. Ott dolgoztam együtt Szemán Béla rendezővel, aki beajánlott a barátjának, Kozma Attilának, a Miskolci Balett vezetőjének, aki két nap múlva már jelentkezett is, hogy fussunk össze. Beszélgettünk a lehetőségekről, s adott egy hónap gondolkodási időt.

Mit várt, mire volt felkészülve, s mit kapott?

Dragos Dániel: Színházban előtte még nem dolgoztam, csak szabadúszóként, s csupán pár színházi előadásban volt részem, mindig más emberekkel. Itt bekerültem egy háromszáz fős közösségbe, s azt érzem, jó hogy ilyen színházban élünk, ahol mindenki számít, mindenkinek megvan a saját dolga, ahol meg kell keresnem, hol az én helyem az új környezetemben.

Szerencsére elég könnyen be tudok épülni. Ráadásul több produkcióban is szerepelhettem pár hónap alatt! Felléphettem A nagy Gatsbyben, a Diótörőben, a Primadonnákban, majd a Fellinibe is be kellett ugranom.

Vegyük sorra!

Dragos Dániel: A Nagy Gatsby áll a legközelebb az én mozgásomhoz. Kulcsár Noéminek láttam a korábbi munkáit, régóta érdekelt, milyen lehet vele együtt dolgozni, milyen lehet vele a próbafolyamat. Szerencsémre nagyon jó szerepet kaptam, jóllehet az elején vacillált, mit osszon rám, mert még személyesen nem ismertük egymást. Végül én lettem az egyik vendég, nagyon vicces karakter, aki sokat mosolyog, sokat bulizik színpadon. Úgyis mondhatjuk, hogy egy igazi partyfigura. Jól áll a testemnek.

A Primadonnák?

Dragos Dániel: Noha nem áll közel hozzám az operett, de nyitott voltam rá. Jobban szeretem azokat a darabokat, ahol a táncos mint egyén kinyilváníthatja az érzelmeit a nézőknek.

A Diótörő? Eddig két fiatal táncos, a két főszereplő nyilatkozta, hogy előbb táncolt benne, mint látta volna a mese­balettet.

Dragos Dániel: Én sem A diótörőben, sem klasszikus balettben nem szerepeltem. Marica testvérét, Misit alakítom, egy nagyon eleven, incselkedő fiút. Illik hozzám, szerintem a gyerekek fogják élvezni, mint ahogyan én is, egyre inkább.

Távolabbi tervek?

Dragos Dániel: Szeretnék a táncos szakmában maradni, neves külföldi koreográfusokkal együtt dolgozni, Brüsszelbe eljutni, ahol nagy kultusza van a kortárs táncnak.

Szalóczi Katalin

Névjegy

Dragos Dániel táncművész