Tízen laknak egy házban, amiből kihúz a meleg

Akt.:
Barna Tamáséknál, Perén
Barna Tamáséknál, Perén - © Fotó: Bujdos Tibor
Pere – A perei Barna Tamás és párja két kisgyermeket nevelnek, nehéz körülmények között. Elkelne egy kis segítség.

Amikor első alkalommal jártunk a karácsonyi Segítünk akciónk szervezése kapcsán a perei óvodában, találkoztunk egy édesapával: Barna Tamással.

A kisfiát, Barna Tamás Dominikot kísérte el. Az óvoda vezetőjétől tudtuk: iparkodó, ám nehéz körülmények között élő családról van szó, akik örömmel fogadnák, s meg is érdemelnék a segítséget.

Kinti kád

Az ifjú apa elvezetett az otthonukba. Édesanyja, Barna Gyuláné kissé zaklatottan szaladt elénk, ő vigyázott eddig a kisebbik gyermekre, Amandára, de hamarosan indulnia kell dolgozni. Közmunkás, komolyan veszik a kezdést, magyarázza.

A dombon lévő, vakolatlan ház alapvetően szilikátból épült. Bár lehetett ilyen szándék, a födémszerkezet aligha bírna el egy tetőbeépítést. Hátul kis konyhakert, az udvaron két malacka, néhány baromfi, s egy kutya. Őket védendő készült az egyszerű kis léckerítés nemrég.

– A szüleim építették a házat, de aztán félbe maradt. Én tizenhárom voltam, amikor az apukám elhagyott bennünket, anyámat a három gyerekkel. Megvolt minden a fürdőszobához is, mára csak a fürdőkád és a vécécsésze van meg belőle – mutatja a teraszon lévő berendezéseket.

El kellett adogatnunk a többit, hogy megéljünk – mondja Tamás. Most egy nagyobb lavórban fürdenek, s a kerti illemhelyre járnak.

Beljebb kerülünk a házba. Kiderül, az összesen három szobában még jó néhányan laknak.

Tizedmagával

– Én vagyok a tulajdonos, mutatkozik be az időközben lehiggadt nagymama. Ő a lányom, Barna Enikő, gyeden van. A négy gyermekével – a hétéves Veronikával, a kilenc­éves Rebekával, a tizenkét éves Erzsébettel és a tizennégy éves Patrikkal – nemrég költözött vissza hozzám, ők laknak az egyik szobában, a fiamék négyen a másikban. Én a harmadikban, most már, hogy a másik fiamék nemrég elköltöztek, egyedül.

Összeadom: tehát tízen összesen.

Tamásék szobájában a családi ágyon most csak a kis Amanda alszik. Tamáska meg is kérdezi, biciklizhet-e, tudja, hogy az zajjal jár. Megengedik neki. Hamarosan megjön az édesanya is a munkából: a közeli Hernádszentandráson dolgozik a biogazdaságban, a gyes mellett, közmunkásként.

– Nehezen élünk, amiben nekem is részem van. Még fiatalkorú voltam, amikor elkövettem egy ballépést, aminek most együtt isszuk a levét – ismeri be Tamás.

Elmeséli, bolti eladó szakmája van, dolgozott is, a McDonald’s-nál három esztendőt, a honvédségnél szerződéses katona volt két és fél esztendeig, Siófokon pedig különböző éttermekben nyolcéves munkaviszonyt szerzett. A ballépése az volt, hogy anno vett egy mobiltelefont előfizetéssel, ám egy fillért sem fizetett be.

A ballépés

– Azt mondták a haverok, hogy öt év után úgyis elévül a tartozás. Csakhogy nem így lett, s amikor megtaláltak, már sokszorosára nőtt.

Legutóbb arról értesítettek, hogy az egymilliót is meghaladta a követelés. Így viszont hiába állok el dolgozni, ráteszik a tartozást… Úgy döntöttünk, inkább Erzsó áll el, én maradok segélyen, én látom el a gyerekeket, főzök, takarítok. Ma például virsli az ebéd – mutatja.

Kérdezzük a feleséget, tudott-e az adósságról, amikor összekötötte Tamással az életét. Mint mondja, megvolt a „nagy vallomás”… A gyerekek pedig végképp nem tehetnek róla.

Szalóczi Katalin


Ha teheti, segítsen

Kérjük, aki tud, segítsen a családnak!Amire szükség volna: téli ruhák a gyerekeknek, 10 négyzetméter csempe, csövek, szerelvények, egy 100 literes bojler, a plafonhoz 25 négyzetméter gipszkarton, ragasztó, a malackáknak termény, tűzifa. Egy elektromos varrógépnek nagy hasznát vennék

Az apa elérhetősége: 30-255-63-46



Valóban látszik a haladás

Tamás, mint mondja, kért már segítséget a Máltai Szeretetszolgálattól. Kaptak is nyári ruhákat, onnan vannak a játékok is. Ami fölösleg volt, szétosztották a többi rászoruló között. A szervezet egyik munkatársa pedig igyekszik a szolgáltatónál, illetve a behajtónál eljárni.– Nagyon sok megy el a fűtésre, mert a ház szigeteletlen. Próbálok lépésenként előre jutni, a saját két kezemmel – mutat körbe. Valóban látszik a haladás, van, ahol belülről már gipszkarton fedi a falakat, de a plafon felé kihúz a meleg. Szeretném végre megcsinálni a fürdőszobát is, de mire beszerezzük az élelmiszereket, a tüzelőt, édesanyámnak a gyógyszereket, alig marad valamennyi.

Tamás elsorolja, mire lenne szükség. Mi pedig lejegyezzük, hátha akad, aki tud és segít is rajtuk.