Tiszta ruhába tennék a büdös gyerekeket

Akt.:
Tiszta ruhába tennék a büdös gyerekeket
Tiszta ruhába tennék a büdös gyerekeket
Budapest – Állatokkal teli tanyát, tiszta ruhát és tettre kész önkénteseket adnának egyetemisták a hátrányos helyzetű gyerekeknek. A Demokratikus Ifjúság Alapítvány másodszor szervezett ötletbörzét, ahol fiatalok mutathatták be, ők hogyan segítenének a szegény gyerekeken. Volt, aki jobb szülővé tenné őket, más pedig rámutatna, hogy mivel jár, ha elcsenik a szomszéd mézét. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

A hátrányos helyzetű gyerekeknek – főleg a mélyszegénységben, telepen élőknek – rengeteg nehézséggel kell szembenézniük. Köztük például azzal, hogy a szüleik sokszor még maguk is rendkívül fiatalok, azaz korán váltak szülővé. Ez mindkét félnek nehéz, a sokszor még tizenéves szülők életpályája megbicsaklik, a gyermek mellett nehezebbé válik számukra az iskola és a munkahelykeresés. Mivel még maguk is gyerekek, bizonytalanná válik a saját gyermekükhöz fűződő kapcsolatuk, ami aztán a gyerek életére is hatással van.

Ezt az újra és újra kialakuló folyamatot bontaná meg három egyetemista ötlete, akik egy társasjátékot fejlesztenének ki a 12-15 éves, gyemrekáldás előtt álló szegények számára. Ez lényegében egy kártyajáték lenne, amelyet az iskolában játszhatnának a tanár segítségével. Kérdéseket kellene megválaszolnuk, a döntéseikkel pedig egy képzeletbeli lényt nevelnének, amely aszerint változna, hogy mennyire nevelik jól. “A cél az, hogy az alanyok jó szülők legyenek” – mondták..

A három egyetemista nincs egyedül az ötletével, szombaton hét, fiatalokból álló csapat mutatta be azt, hogy ők hogyan képzelnék el a hátrányos helyzetű gyerekek támogatását. A bemutatót a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) szervezte, amely Youth2Youth elnevezésű programjának keretében tavaly ősszel másodszor indított el egy képzéssel egybekötött versenyt. Erre egyetemisták jelentkezhettek, a cél pedig az volt, hogy a képzés végén saját kezdeményezésekkel álljanak elő: ezekből állt a szombati bemutató.

1

Hét csapat ötletelt arról, hogyan segíthetnének a szegény gyerekeken

“Mi csak annyit mondtunk, hogy a veszélyeztetett fiatalokat célozzák meg” – mondta az Abcúgnak Takács Viktória, a DIA munkatársa. Ezen kívül minden a fiatalok saját ötlete, amelyek fejlesztését az alapítvány workshopokkal és mentor-programmal támogatta. De miért lesz egy szegény gyereknek jó, ha a város szélén saját malacot nevelhet, vagy ha mesedélutánt rendeznek számára?

Sok fiatalban buzog a tettvágy

Az idei bemutató már a második sorban, az alapítvány tavaly már levezényelt egy hasonló versenyt. Arra Takács Viktória szerint nagy volt a túljelentkezés, harminc csapat futott neki az ötletek kidolgozásának, közülük 17 pedig a felkészülés végén elő is tudott állni egy projekttel. “Voltak, akik lemorzsolódtak” – mondta Takács Viktória. Egyesek időhiány miatt, de voltak olyanok is, akik miután elmentek egy hátrányos helyzetű közösségbe, és megtapasztalták, hogy mennyire sokrétűek a szegény emberek problémái, képtelenek voltak olyan ötlettel előállni, amely kellően konkrét lett volna ahhoz, hogy később megvalósulhasson.

De a 17-ből végül három projekt is elkezdett megvalósulni. Az egyikről, a szegény gyerekek számára kitalált szabadulószobáról decemberben az Abcúg is beszámolt (itt olvashatja). Emellett egy budai középiskolában hamarosan elindul az a foglalkozás, amely maguk a diákok segítségével menne elébe az iskolai erőszaknak, valamint nyomtatják már azt a társasjátékot is, amellyel a szegény gyerekek számára könnyítenék meg a pályaválasztást.

Tiszta ruhába tennék a büdös gyerekeket

Szabadulószoba Bagon

Okulva a tavalyi tapasztalatokból, az idei versenyre már kevesebb jelentkezést fogadtak be, és időben is rövidítették a képzést, így a nyolcból hét csapat is el tudott jutni a projektjük végső prezentációjához (itt választják ki azt az ötletet, amelyet végül az alapítvány pénzzel is támogat). Ezek egyike volt a szülővé válást segítő társasjáték is. “Sok fiatalban buzog a tettvágy” – mondta Takács Viktória. Nekik a program azt kínálja, hogy “gyere ide, tanulni fogsz, és még tehetsz is valamit a világért!”

Tiszta ruhába tennék a büdös gyereket

“Nekem ez onnan indult, hogy a VIII. kerületbe jártam középiskolába, pedagógus szakos osztályba. Ez elég különleges volt, már az érettségi vizsga is abban a hangulatban telt, hogy milyen leszakadó térségek vannak, és hogyan segíthet egy pedagógus?” Az óvodapedagógiát tanult Lívia két társával együtt jelentkezett a programra, akik szintén pedagógus hallgatók. Flóra azt mondta, a társadalmi igazságosság mindig is a hepje volt, Bálint pedig utcagyerekek között nőtt fel Újbudán, pedig – mint mondta – ő nem számított annak.

A lényeg, hogy mindhárman szerettek volna hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni, és végül kitaláltak számukra egy higiéniai programot. “A megfelelő higiéniai felkészültség nagyon fontos, de náluk ez csorbát szenved” – mondták a prezentációjukban. “A mi témánk a büdös-gyerek szindróma volt” – magyarázta Lívia. Ő vetette fel, mert az egyik foglalkozásra éppen az óvodából érkezett, ahol pont volt egy ilyen gyerek. Így azt járták körbe, hogy ennek a szerepnek milyen vonzatai vannak.

Valószínűleg nincs fürdőszobájuk, és mosni sem tudnak. Talán nem is gondolkodnak helyesen a tisztálkodásról. Mindenesetre abban egyetértettek, hogy az életük minden területére kihathat, ha nem tisztálkodnak rendesen, ezért úgy döntöttek, hogy ők egy olyan foglalkozást indítanának szívesen, amely kialakíthatja a gyerekeknél a tisztálkodási szokásokat. “Ha élményszerű foglalkozásokkal átadjuk a tudást, a gyereknek később is eszébe fog jutni, hogy ha bemegy segélyért, akkor oda ne koszos ruhába menjen” – mondták.

A fahasogatás és a kerítésfestés legyen másodlagos

A fiatalok közül többen is arra jutottak, hogy különféle foglalkozásokkal tudják jobbá tenni a szegény gyerekek életét, ezzel felkészítve őket arra, hogy leküzdjék a problémáikat. Volt olyan csapat, amely feleltválasztós mesedélutánt szervezne számukra, amely során úgy mesélnének el számukra egy mesét, hogy a fordulópontoknál ők maguk dönthetik el, merre menjen tovább történet. Ennek a célja és a tanulsága az lenne, hogy megismerjék a döntéseik következményeit, például, ha elcsennek egy kis mézet, mert éhesek, akkor elviheti őket a rendőr.

Más ennél nagyobb szabásúbb ötlettel állt elő. Matyi, Rozi és Janka egy egész városszéli farmot létrehozna, ahová a tanodákból vinnék ki a gyerekeket állatokat gondozni és növényeket termeszteni. Egy finn felmérés szerint naponta egy pár perces séta a zöldben a legjobb ellenszere a depressziónak – mondták. Janka szerint Norvégiában a carefarmnak nevezett módszertant már államilag is alkalmazzák fiatalok és kiégett munkavállalók motiválására. Ők a pécsi, gyárvárosi általános iskolásoknak hoznának létre egy ilyen, városszéli tanyát.

Egy másik csapatnak – Ágotának, Anitának és Dorottyának – abból lett elege, hogy sokkal kevesebb egyetemista önkénteskedik, mint ahányra szükség lenne. Készítettek egy százfős felmérést, amelyből még az is kiderült, hogy az egyetemistáknak még kedvük is lenne önkénteskedni, csak nem csinálják, ez pedig amiatt lehet, hogy nem tudják, hol van rájuk szükség. “Az érdeklődés fejben megvan, csak nem megy át a gyakorlatba” – mondta Ágota.

Ők mindhárman önkénteskedtek már, van, aki már a középiskolában elkezdte, másikuk a Velencei-tónál szervezett sportprogramokat cigány gyerekek számára. “Fontos lenne, hogy az emberek érzékenyedjenek” – mondta Dorottya. Ő sokszor hallja azt maga körül, hogy egyes emberek a problémáikért másokat hibáztatnak, ezért is lenne fontos, hogy az önkénteskedéssel jobban megismerjék az embereket.

3

A bagi fiataloknak tetszett a szabadulószoba

Az ő ötletük egy honlap, ahol egymásra találhatnak az önkénteseket váró szervezetek és a fiatalok, valamint egy közösségi szoba a karukon, ahol az egyetemisták megbeszélhetik egymással az önkéntes munka során szerzett tapasztalataikat. A civil szervezetek bármilyen munkára kérhetnének fiatalokat, amelyre már nincs kapacitásuk “De a fahasogatás és a kerítésfestés legyen másodlagos”- mondták. Ők olyan önkéntes munkalehetőségeket látnának szívesen, ahol az egyetemisták gyerekekkel foglalkozhatnának, megismerhetnék őket és a hátterüket.

Kirándulni is elvinnék őket

A versenyt végül három pszichológus lány, Dóra, Edit és Noémi ötlete nyerte, amely tulajdonképpen egy hátrányos helyzetű gyerekek számára szervezendő kirándulás. A saját példáikból indultak ki, mindhárman voltak már ugyanis olyan helyzetben, hogy egy kirándulás vagy külföldi út során nem tudták, hol éri majd őket éjszaka, vagy hogyan fognak aznap megtenni még többszáz kilométert autóstoppal. Végül persze mindannyian megoldották valahogy a helyzetet, ettől pedig tapasztaltabbak lettek.

“Ilyen élményekre mindenkinek szüksége van, hogy ezekből tanulni és fejlődni lehessen. De az állami gondozott gyerekeknek kevés olyan tapasztalat jut, amivel meg tudják ismerni a saját keretüket” – mondták. Innen jött az ötlet, hogy vigyenek el ilyen gyerekeket egy többnapos túrára, amely során a felszereléstől kezdve a szállásig mindent a gyerekeknek kell megtervezniük, a tapasztalataikat pedig egy interakítv naplóba vezessék. “Ez nem csak egy fehér lap, hanem segíti a feldolgozást, színes kérdésekkel, szorosan leköveti a történéseket” – mondták.

A cél az, hogy a gyerekek olyan élményekhez jussanak, amelyekből tanulhatnak, és ezeket a tapasztalatokat akár később is felhasználhassák. Az ötletet a zsűri is díjazta, így nekik lehetőségük lesz arra hogy leszervezzenek egy háromnapos próbakirándulást. A többieknek viszont más forrásból kell támogatókat szerezniük, ha meg szeretnék valósítani a saját ötleteiket.

Albert Ákos | abcug.hu


Cigány gyerek nem használhatja a magyar gyerek mosdóját

Budapest, Gyöngyöspata – Kémia órán interneteztek, nyolcadikban a negyedikes magyar tankönyvből tanították őket, van, aki 14 éves korában még se írni, se olvasni nem tud. Ők azok a gyöngyöspatai cigány gyerekek, akiket jogellenesen szegregált a helyi általános iskola, és akik ezért kártérítési pert indítottak. Ez nem csak hosszútávú lelki sérüléseket okozott, de az óriási tudáshiányuk miatt szinte egyikük sem tudta elvégezni a középiskolát, szakma és érettségi nélkül pedig nulla esélyekkel néznek a jövőbe. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

Évekig is szívhatnak a családjuktól elszakított gyerekek

Folyamatosan jogsértést követ el az állam azzal, hogy a törvény által engedélyezett határidőnél hónapokkal később dönt csak a családjukból ideiglenesen kiemelt gyerekek sorsáról. Egy hónap alatt kellene eldönteni, hogy hazamehetnek-e, a legtöbb gyerek sorsa mégis hónapokig, olykor évekig lóg a levegőben. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Ismét mehetnek magyar roma menekültek Kanadába

Kanada bevándorlási minisztere engedélyt adott rá, hogy egy korábban deportált magyarországi roma család visszatérjen az országba. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

Ezeknél van áram, ezek jól élnek!

Borsod-Abaúj-Zemplén – Gulyagyertya vagy a kályha tüze. Nemhogy áramra, sok helyen még gyertyára se futja Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik félreeső falujában. Többségük olyan hátralékos ügyfél, akiknél kikapcsolták az áramot, és kevés az esélyük, hogy visszakapcsoltassák. Ballai Vince cikke az Abcúgon.

Buta utasítgatások viszik sírba az iskolákat

Átláthatatlan pénzügyekre és túlzásba vitt bürokráciára panaszkodnak az iskolaigazgatók a kedden nyilvánosságra került minisztériumi tanulmánykötetben. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet terepkutatásai alapján az oktatás szereplői évek óta érzik azokat a problémákat, amelyek miatt mostanra országos tiltakozásba kezdtek. Itt egy válogatás a panaszáradatból. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Hogy futja 47 ezerből cigire és kólára?

Berettyóújfalu, Told – Rózsi tabletre gyűjt, Andiék tavaly vettek okostévét, Ricsi már a sokadik telefonját veszi, pedig mind pártízezer forintból tengődnek. A kép megtévesztő, hiába vesznek néha lapostévét, így is szinte csak kenyérre és lakásfenntartásra költenek. Tévé és mobil nélkül az a kis boldogságuk is elveszne, ami kijutott, a cigi az egyetlen luxus, amiről képtelenek lemondani, pedig nagyon szeretnének. Albert Ákos cikke az Abcúgon.