Tinédzserkorú városrész Nádudvaron

Tinédzserkorú városrész Nádudvaron
Az egykor még lápos, mocsaras vidék Nádudvar “Rózsadombjává” nőtte ki magát. Ez azonban csupán az épületekre értendő, s nem az azokban lakó emberek gazdagságára vonatkozik.

Apagyi Ferenc, aki az elsők között vett telket Emődön, amely akkor méterekkel alacsonyabban feküdt, mint a közeli kövesút szintje. A többi ingatlantulajdonossal együtt sok köbméternyi földet kellett idehordatni, hogy egalizálják a szintkülönbséget.

Valóban, a város más részein is épültek, s épülnek igényes, szépen kivitelezett lakóházak, de ennyi új, és jól mutató kertes ház nem sorjázik máshol, kedvezően alakítva ezzel a Hortobágy utca és az Emőd sor utcaképét, sőt a közeljövőben sorház is színesíti azt. Habár a kilencvenes évek elején5-6 évig folyamatosan folytak az építkezések, s ez nehezítette az infrastruktúra kiépítését.

Kalákában

Apagyiék ’90-ben harmadikként-negyedikként vágtak bele az emődi építkezésbe, amely az önkormányzat által kötött feltételek szerint zajlott. Az akkori korszellemnek megfelelően kalákában, rokonok, barátok közös segítségével, “Trottyos” Szabó Imre mester vezetésével nőtt ki a ház a földből.

S akkor már nem a szocializmus “egyentéglája”, a B-30-as, hanem már jó minőségű falazó elem lett beépítve. A rendszerváltás gazdasági nehézségei azonban őket sem kerülték el: csak az ottani melósoknak(!) adott csúszópénz segítségével sikerült megfelelő téglát és faanyagot szerezni.

Az építkezés másik “alapkellékét” a sört is csak egy korareggeli portyán sikerülhetett becserkészni. A falra azonban már hőszigetelt nemes vakolat kerülhetett. Másfél év alatt sikerült beköltözhetővé tenni az épületet, de a teljes készenléthez, amikorra már a – vidéki házakhoz elmaradhatatlan – alsóépület, garázs és kerítés is meg lett, még újabb 5-6 évre volt szükség. Idén nyáron füvesítettek, a betonjárdát, mintegy 100 négyzetméter térburkolat váltotta, s az eddigi egy férőhelyes garázst dupla méretűvé “cserélték”.

Azok a kamatlábak

Otthonukat két gyerekre tervezték, az akkori kordivathoz illően tetőteresre. Felül a hálószobák és a dolgozó található, míg az aktív élet a földszinti nappaliban és étkezőben zajlik inkább a 82 négyzetméter alapterületű lak falain belül. A két gyerekre ők is vettek fel “szocpolos” hitelt. Az akkori banki viszonyokra jellemző, hogy a hitelintézetnél érdeklődésükkor 18 százalék volt a kamat, de a felvétel idején már 32,5-re ugrott a kamatláb. A mostani lakáshitel feltételeknek nagyon örültek volna anno.

Az Emődről

A Bocskai szabadságharc idején telepedtek volna hajdúk Nádudvarra. Ám a számukra az Emődön felépített földvárat a küldöttségük “pocsolya fészeknek” minősítette, és nem fogadták el lakhelyüknek. Az akkori község így nem lett hajdúvárossá.

A mai öregek még élénken emlékeznek, hogy a múlt században vígan horgásztak a mostani házak helyén. A II. világháború előtt az urak korcsolyáztak is e helyen, sőt melegedő is volt építve a sportolás közben pihenni vágyóknak. Majd a Kösely folyó szabályozásával vonult le a víz a területről, s akkor nagy halakat halásztak le róla. A területet még manapság is csúfolják “Szúnyogszigetnek”, habár – mivel nincs már itt nád –, a vérszívókból sincs több, mint a település bármely más pontján.

Az önkormányzat, illetve akkor még a tanács az1980-as évek végén határozott – az egyébként a városközponthoz közel lévő – telkek értékesítéséről. Mára talán a legszebb utcaképet mutató városrésszé fejéődött.

M.L.