Tiltakoztak a vörös csillag miatt: vörös tárgyakat tettek az ablakaikba

Szovjet katonák a miskolci városháza sarkán
Szovjet katonák a miskolci városháza sarkán
Miskolc – A 17 éves Policsek Béla Lászlót olyan súlyosan bántalmazták, hogy belehalt sérüléseibe.

November 4-e az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emléknapja.

Megtorlások

Az ezt követő megtorlások megyénket sem kímélték, tudtuk meg Kis Józseftől, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár levéltárosától.

Mint mondta, november 4-én megyénket is szovjet csapatok szállták meg, s ezzel egy újabb szakasz kezdődött a szabadságharc történetében. A munkástanácsok megkísérelték megőrizni a forradalom eredményeit, erre a napok múlásával mind kevesebb esélyük volt. Helyzetüket nehezítette, hogy a szovjet bevonulással egy időben megkezdődött a munkástanácsok tekintélyesebbnek vagy veszélyesebbnek vélt vezetőinek a letartóztatása.

November 5-én a megyei munkástanács vezetőit a szovjet parancsnokságon tartóztatták le, mivel nem ismerték el a Kádár-kormányt. A forradalmi vezetőket a kárpátaljai Ungvárra, majd egy részüket további börtönökbe hurcolták. Később letartóztatták a megyei munkástanács volt elnökét, Nagy Attilát, a Borsodi Rádió forradalom alatti vezetőjét, Nagy Barnát és másokat is, őket azonban már itthon tartották fogságban. A vezetőik letartóztatása miatt az emberek tiltakoztak, a munkások megtagadták a termelés beindítását, a munka felvételét.

Az üzemi munkástanácsok erőteljes fellépése cselekvésre kényszerítette a hatalom képviselőit, Kádár János személyes döntése hatására Földvári Rudolf november 17-én hazatért Miskolcra, majd szabadon engedték letartóztatott társait is.

Letartóztatások

November második felétől azonban a rendőrség megerősítette a „közrendvédelmi” munkát, egyre több letartóztatást hajtottak végre.

November 19-én az ózdi munkástanácsok négyfős küldöttségét tartóztatták le Miskolcon. A munkásság követelésére négy nap múlva kiszabadultak, de időközben november 21-én az ózdi nemzetőrség parancsnokát (Tóth Jánost) és egyik helyettesét (Labbancz Istvánt), 22-én a munkástanács elnökhelyettesét, Gyuró Illést tartóztatták le. Hasonlóképp történt november 28-án Edelényben a járási munkástanács elnökével, dr. Hatvani Viktorral és a községi nemzetőrség parancsnokával, Nagyfejeö Jánossal. Ők viszont csak hetek múlva szabadulhattak.

A hatalom egyre bátrabban és keményebben lépett fel a saját szóhasználata szerinti „ellenforradalmárokkal” szemben.


1956-november-04-utan-miskolcon01-st
A Borsodi Nyomda épülete előtt 1956. december 10-én.


Az első áldozat

December 15-én megkezdte munkáját a rögtönítélő bíróság. A bírókat Budapestről kellett hozni, mert a miskolciak nem vállalták a feladatot. A bíróság aznap meghozta első döntését: Soltész Józsefet és Nagy Andrást halálra ítélték. Utóbbi kegyelmet kapott, Soltész Józsefet azonban még aznap agyonlőtték. Ő volt az első az országban, akit bírósági ítélet alapján végeztek ki ’56-os tevékenysége miatt. Miskolc ezúttal is „élen járt”.

December közepétől szinte egymást érték a letartóztatások. A rendőrök és a pufajkások kezdetben az októberi lincselés elkövetőire és a fegyverrejtegetőkre vadásztak, majd a letartóztatandók köre bővült.
Jó viccnek tűnt

A megtorlás egyik fontos állomása volt 1957. február 20-a. A forradalom fő fészkének tekintett miskolci egyetem egyik épületére ekkor ismét kifüggesztették a vörös csillagot. Válaszul a diákok mindenféle piros, illetve vörös tárgyat tettek ki a diákszállók ablakába. Rendkívül jó viccnek tűnt, de teherautókkal karhatalmisták jelentek meg, majd előre elkészített névsor alapján 69 egyetemi hallgatót és oktatót vettek őrizetbe. Közülük sokan napokon belül kiszabadultak, de 31 fő ellen eljárás indult, internálótáborba vagy börtönbe kerültek.

Az egyik legnagyobb letartóztatási hullám március közepén volt, a MÚK (Márciusban Újra Kezdjük) mozgalmának megakadályozása céljából. A márciusi elhurcolások minden eddiginél nagyobb intenzitással és kíméletlenséggel történtek.

A letartóztatottak rendszeres bántalmazása halálos áldozatot is követelt. 1957. március 16-án a 17 éves Policsek Béla Lászlót vették őrizetbe, s olyan súlyosan bántalmazták, hogy másnap belehalt sérüléseibe. A haláláról szóló hírek sokakat megrendítettek.

ÉM-HE


Nem lehetett kiszámítani

A bírósági pereket megyénkben 1956 decembere és 1961 júniusa között folytatták. A szektás kommunisták szerint mindenki „ellenforradalmár” volt, aki 1956. október 25-én részt vett a miskolci tüntetésen, tehát 40 ezer embert kellene rendőri eljárás alá vonni. A funkcionáriusok többsége – részben érintettség okán! – mérsékeltebb volt, a kormány és a párt álláspontját elfoglalva úgy vélték, hogy az eseményekbe jó szándékú munkás és paraszt fiatalok, értelmiségiek is belekeveredtek, akiket meg kell különböztetni az „ellenforradalmároktól”. Hogy végül ki kerül bíróság elé, azt sokszor nem lehetett előre kiszámítani.








hirdetés