Tichy edzette, Détári volt a csatártársa

Fister József
Fister József
Kazincbarcika – Tizenkilenc esztendő a pályán, aztán pedig negyedszázad a kis­padokon. Arcok a megyéből: Fister József sportmasszőr.

Fister József 34 éve él Kazincbarcikán. Élete összefonódott a sporttal, a labdarúgással, futballozott az NB I-ben is, ám 25 éve masszőrködik.

Mindenképpen a futball közegén belül akartam maradni.” Fister József

– Már egészen pici koromban eldőlt, hogy focista szeretnék lenni, annyira imádtam, de otthon, Vámosgyörkön nem is nagyon volt más szórakozási lehetőség – kezdte az egykori játékos. – Édesapám húsz évig edzős­ködött, igaz, alacsonyabb szinten, focizott is, látta, hogy azért kicsivel több van bennem, mint az átlag. A helyi klubban volt egy tőlem 3–4 évvel idősebb srác, aki eligazolt Gyöngyösre, az NB III-ba. Ez engem inspirált, hogy ha ő el tudta érni, meg tudta csinálni, akkor én is. Sikerült is elkerülnöm Miskolcra középiskolába és ezzel együtt az akkor NB II-es MVSC-hez.

Pécsi debütálás

A hatvanas-hetvenes években világszintű volt (még) a magyar futball, a gyerekeknek ők voltak a példaképei…

– Akkor az Újpesti Dózsa és a Ferencváros volt a sztárcsapat, csodáltuk a Fradiból Albertet, Szőkét, az Újpestből – akiket én nem igazán kedveltem, de édesapám miatt mindig az ő meccsükre kellett járnunk – Fazekast, Göröcsöt, Zámbót, Benét, a Honvédból Tichy Lajost – mondta minderre Fister József, aki fiatalként talán nem is gondolt arra, hogy egyszer maga is élvonalbeli játékos lehet: – Amikor az ember elkezdi a futballt, kitűz célokat, és persze a legmagasabb szintre vágyik. Az MVSC az élvonal kapuja volt, 1978 és 1980 között folyamatosan játszottam. Innen vonultam be a nyírteleki Asztalos SE-hez, ahonnan 1981–1982-ben szinte mindenki az NB I-be igazolt. Én is már megállapodtam a Nyíregyházával, de Komora Imre, aki mindenek felett állt a Honvédnál, ragaszkodott hozzám. Pontosan nem tudom, hogyan esett rám a választásuk, de gondolom, hogy Tichy Lajos vezetőedzővel sok alacsonyabb osztályú meccset és itt szereplő futballistát megnéztek. Úgy voltam vele, hogy azért minden évben nem hívja az embert a Honvéd, így megváltozott a szándék, és egy évre odakerültem. Igaz, akkor sok jó futballista volt a Kispestben, a válogatott felét ők adták: Gujdár, Paróczai, Nagy, a csatársorban Bodonyi, Dajka és Esterházy. Na most, közéjük kellett volna beférkőznöm, ami epizódszerepekre sikerült is. 1981 őszén debütáltam Pécsett, Gyimesi László helyett kaptam lehetőséget, 25 percet. Itt volt egy nagy lehetőségem, Katzirz Béla mellett elgurítottam a labdát, de sajnos a kapufa mellett is.

Feljutó helyen

A számtalan fociélménye közül kettőt még megemlített a volt labdarúgó.

– Amikor 1982-ben véget ért a bajnokság, a spanyolországi világbajnokságra készült a magyar és a csehszlovák válogatott is – sorolta Fister József. – A Honvédot meginvitálta a szomszéd ország szövetsége a Pozsony melletti edzőtáborba, egy felkészülési meccsre, amelyre érthetően a válogatottjaink nem tudtak eljönni. Így elől én voltam a fiatal Détári Lajossal, aki akkor még nem volt válogatott, mindketten örültünk a lehetőségnek. A csehszlovákok bal oldali védője azonban olyan kemény volt, hogy a vele való találkozás majdnem a szárkapocscsontomba került. De még ezzel együtt is szívesen emlékszem erre a mérkőzésre. A másik dolog már a KVSE-hez kapcsolódik. 1982 nyarán kerülten Barcikára, és az őszt úgy zártuk a másodosztályban, hogy feljutók voltunk a Szeged mögött a második helyen. Nagyon örültem volna, ha ez így marad, de sok tényező miatt ez a második hely tavasszal elúszott.

1987 nyarán műteni kellett Fister Józsefet, aki számára a magasabb szintű versenysport itt véget is ért, bár 6 évet még játszott alsóbb osztályban levezetésképpen, aztán elvégezte a masszőri tan­folyamot.

– Már 25 éve csinálom… Aktív játékosként is foglalkoztatott, hogy mi lesz később. Mindenképpen a futball közegén belül akartam maradni, szóba jött a játékvezetés, az edzősködés, de aztán maradt a masszőrség. Rengeteg jó edzővel dolgoztam együtt, betartva a szabályokat, egyrészt azt, hogy mi nem edzők vagyunk és nem is orvosok, egy kapocs a kettő között, és mindkettő munkáját segítenünk kell. Fontos még az is: nincs különbség privát vendég és élsportoló között, ezt nem lehet megengedni. Ha változtatnék ezen a felfogáson, akkor azon a napon kellene abbahagyni… Jelenleg nem vagyok benne a fociban, persze, vágyom vissza a múltam miatt is, de szívesen dolgoznék bármilyen más sportágban. 1982 óta Kazincbarcikán lakom, ott kezdtem anno, ezért nem bánnám, ha egyszer itt is fejezném be.

– ÉM-MI –


Névjegy

Fister József

Született: 1959. 12. 31., Gyöngyös

Családi állapot: nős, 2 gyermek édesapja

Labdarúgó-pályafutása: Vámosgyörki SC, Miskolci VSC, Honvéd Asztalos SE, Budapesti Honvéd, Kazincbarcikai VSE, Tiszaújváros, Putnok, Kazincbarcika Kertváros.

Masszőri pályafutása: Kazincbarcika (labdarúgás), Edelény (labdarúgás), Diósgyőri VTK (labdarúgás), Miskolci Jegesmedvék (jégkorong), Miskolc VSI (atlétika).








hirdetés