Tév(é)nézők

Ezek vagyunk tehát: minden áldott nap ugyanazt művelő, anyagias, romantikus beállítottságú, pletykamániás, példaképkereső, röhögni vágyó, fenemód kíváncsi, a látszatra adó, botrányéhes, kissé felszínes emberkék.
Tóth Csaba Zsolt jegyzete.

Barátok közt, Legyen Ön is milliomos, Csudafilm, Győzike, Cobra 11, Esti showder, Napló, Jackie Chan: Az első csapás, RTL-híradó, Fókusz. Íme, a magyar közízlés, ez kell nekünk betevőnek, legalábbis a múlt hét (tévé)nézettségi adatai szerint. Lehetne talán veretesebb is a lista, ám ne bíráljunk: végtére is mindenki azt néz, amit akar, és különben is butaság lenne jellemezni valakit mondjuk az alapján, hogy Győzikefüggő.

Gondolkodjunk inkább el azon, hogy mi érdekli a magyart: ezeket a műsorokat 1,5-2 millió ember figyelte szájtátva vagy félszemmel, tehát nyugodtan következtethetünk ez alapján bizonyos össztársadalmilag is releváns igényirányultságra, hogy egyértelműen, de azért kellően homályosan fogalmazzunk.

Szóval, a magyar embör szereti a sorozatokat (vagyis az örök ismétlődést), a vetélkedőket (vagyis a pénzt), a romantikus vígjátékokat (vagyis az érzelmes történeteket), a sztárokat (vagyis a kukkolást), az akciófilmeket (vagyis a vagányságot), Fábryt (vagyis az eredeti humort), a tényfeltárást (vagyis a titkokat), a karatét (vagyis a látványosságot), a híreket (vagyis a rossz híreket), meg a bulvármagazinokat (vagyis a „ki hitte volna”-ámulatot).

Ezek vagyunk tehát: minden áldott nap ugyanazt művelő, anyagias, romantikus beállítottságú, pletykamániás, példaképkereső, röhögni vágyó, fenemód kíváncsi, a látszatra adó, botrányéhes, kissé felszínes emberkék. Ne tessék felháborodni: lehet, hogy a kép csalóka, de a tévé képernyőjén ez tükröződik.

Tóth Csaba Zsolt








hirdet�s