Nézőpont: Fiúk ölébe a lányok

A három évtizeddel ezelőtti miskolci EFOTT-on nem voltam ott. Ennek nyilván praktikus okai voltak: 12 éves voltam akkoriban. Öt esztendővel később a Vekeri-tónál már belekóstoltam a fesztiválozás mibenlétébe. Juhász-Léhi István jegyzete.

Akkoriban nem volt szigetelés, és balatonozás sem többek között, így abszolút rutintalanul, de a világra nyitottan vágtunk neki Debrecennek. Száz forintos napijegyre emlékszem, no meg a Pál Utcai Fiúk és az F.O. System hangversenyére. Vonattal mentünk, stoppal jöttünk a Magyar Népköztársaság keleti végein, abszolút autópályamentes környezetben.

Az idei EFOTT természetesen mindenben más. Negyedszázada nem volt civil sátor, wifi, óvszeres stand és tíz féle sör. Például. De nem csak ebben változott a világ, hiszen a mostani fiatalok java része már rutinos fesztiválozónak mondhatja magát. Sokuknak az emlékek miatt is ott van a csuklójukon még karácsonykor is a fesztiválok karszalagja(i).

És, hogy mi jó ebben nekünk, borsodiaknak, miskolciaknak? Lehetne sorolni az ilyenkor szokásos panelokat, hogy aszongya: "pozitív városkép", "visszajönnek", "megnéznek mást is a fesztivál ideje alatt". El kell, hogy keserítsek mindenkit... Én sem mentem vissza Debrecenbe évekig, és amikor mégis, akkor sem "azért", hanem egy lány miatt. A lányok, fiúk most is nagyon jól ellesznek a fesztiválon: koncerten, sörrel, egymással, egy mással, aztán vasárnap reggel összepakolnak és hazamennek. Mert ez a világ rendje, amióta a fesztiválok korát éljük.

Ám, ha esetleg egy idevalósi lány egy nem idevalósi fiúval szorosabb barátságot köt, akkor majd. Majd Miskolcra jön az EFOTT-nak is köszönhetően.

Juhász-Léhi István