Teljesíthető eszmények

Az aradi vár sáncárkában végezték ki Kiss Ernő altábornagyot, Dessewfy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos ezredest.
Nagy István Attila jegyzete.

Az aradi vár sáncárkában végezték ki Kiss Ernő altábornagyot, Dessewfy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos ezredest. Néhány óra múlva a honvédsereg kilenc tábornokát vezették a bitófa alá: Poeltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Láhner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagysándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt.

Vajon fel tudjuk-e sorolni mindegyikük nevét? Kevesen. Mert van közöttük német és osztrák, szerb és magyar. Különböző nemzetek fiai voltak, de egyben mindannyian közösek: hittek egy eszmében, s képesek voltak érte az életüket is feláldozni.

Volt ebben valami romantikus hevület is, de csaknem utoljára fordult elő a magyar történelemben, hogy eggyé vált az elmélet és a gyakorlat: nincsen értelme az életnek, ha elszakad a teljesíthető eszményektől.

Az aradi tizenhármak, s akiket még azon a napon másutt kivégeztek, vagy a következő napokban halálra szántak, az áldozatvállalás tragikus szépségét mutatták meg. Sorsukban az emberhez méltó magatartást élhetjük át.

Szerencsére a történelemben ritkán adódnak olyan események, amelyek ilyen állásfoglalásra késztetik az embereket. Dehát akkor nincsen mód arra sem, hogy emberlényegünk markáns módon megjelenhessen? Vagy kevésbé filozofikusan: napjainkban nincsenek olyan eszmények, célok, amelyekért érdemes feltenni az életünket?

Lehet, hogy szürkébbek ma a hétköznapok, mint akkoriban voltak. De tennivaló van bőven, hiszen a tág lehetőségek birodalmának még a határához sem értünk, a belépéshez pedig még sok-sok munka vár ránk. Mások a célok, az ember is sokat változott.
Több mint másfélszáz esztendő után kuszább lett az életünk, de ma is érvényes Kölcsey gondolata: Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, amiket a hazának kívánni joga van.

Nagy István Attila








hirdet�s