Távolinak

Akt.:
Távolinak
Annyi minden történés történik mostanában, hogy csak kapkodom a fejem. Van, amit értek, van, amit látok, és van, amit próbálok megérteni. Mégis valamiért olyan távolinak tűnnek, innen és nekem. Pásztor Attila írása.


A migránsok már nem csak kopogtatnak, helyzet van, és nemcsak nálunk, hanem fél Európában. Jönnek és jönnek, mennek és mennek, még csak tippelni sem lehet: mennyien és meddig. Az okokat az én agyamban még csak próbálom megérteni, számos megközelítést, teóriát olvastam és hallottam, mert érdekel, mert ez biztosan a történelem része. Lesz. Az egész most mégis olyan távolinak tűnik, innen, nekem.

Aztán természetesen focilázban is égtem, bár fáradt voltam, mindkét válogatott meccset, a románok és az észak-írek ellenit is végignéztem, mert ugye kötelező. Ezeket láttam és bevallom őszintén, nem voltam ideges. A végeredményeket megértettem, a róluk szóló elemzéseket olvastam, hallottam, de ezeket hagyjuk, mert, mint tudjuk, én is szövetségi kapitány vagyok. Bár fejben már rákészültem, hogy nyáron irány Franciaország, az Európa-bajnokság, de az időpont még távolinak tűnik, a részvétel még nem annyira, innen, nekem. Most azért izgulok, hogy az eső egy kicsit kíméljen meg hétvégén, mert a kertben lenne még tennivaló, és aggódom a kutyámért is, mert beteg. Ezek nekem most a fontos dolgok, és biztosan másnak tűnnek távolinak. Valahonnan, nekik.

– Pásztor Attila –