Táncol: csípőprotézissel

Miskolc – Adél most 61 éves. Ha nem is állandóan, de fel-felveszi a magas sarkú cipőt, s alkalomadtán áttáncol egy éjszakát.

Mindössze 34 voltam, amikor megállapították, hogy 3-4 gerincsérvem is van. nem voltam túlsúlyos, mozogtam is eleget, s nem terheltem egyoldalúan a gerincemet. Születésemtől fogva gyengébb lehet a csontozatom. Eleinte szigorúan feküdnöm kellett, kaptam gyógyszeres és fizioterápiát. Két hónap múlva megszűntek a fájdalmaim. Mondták, hogy műtét kockázatos, csak akkor jön szóba, ha bénul a láb – meséli Adél, akiből elég nehéz előcsalogatni a szót. meg is okolja: beszélni sem szeret a betegségéről, sőt foglalkozni sem vele. Nem is igen gondolt arra, hogy valaha visszatér a baja.

– Az öregedés azonban további izületi kopással jár, az ötvenedik évem körül jelentkeztek a csípőtáji fájdalmaim. Az ember húzza-halasztja, de aztán elkerülhetetlenné vált a csípőprotézis-beültetés – tudná le ennyivel Adél, de nem hagyjuk, így el kell mesélnie a részleteket.

– Annyit mondhatok, nem kell félni tőle. Egyre jobbak a protézisek és egyre kisebb vágással meg lehet úszni. nekem is mindössze 10-11 centiméteres a hegem. Nem is altattak vele. Azt mondják nincs két egyforma műtét, nekem sem volt egyforma, a második viszont csodaszámba ment – mondja Adél, amiből megtudjuk: nem egy, de két beültetése is volt. öt év különbséggel.

Igazán jól működik

– A második annyira jól sikerült, hogy már két hónap múlva táncoltam is vele. Nem szoktam róla beszélni, aki nem tudja, annak nem tűnik föl. Igazán jól működik, immár tizenkét éve.

Az biztos: tornázni kell vele, a torna rettenetesen fontos. A rehabilitáció során megtanítják, milyen mozgássort kell mindennap elvégeznünk, még az ágyban, felkelés előtt. Ha nagy a baj, az ember megijed, s megfogadja, de egy idő után meg is feledkezik róla. De nyújtózkodni azért szoktam. Viszont reggelente úszom és szaunázni is eljárok . Ha időm engedi, két-három hétre befekszem a rehabilitációs központba, s végigjárom az előírt kezeléseket. Azon túl teszem a dolgom. Sokat nem cipekedek, de például magamban is bevásárolok. Sosem kíméltem különösebben magam. Rohanok, szaladok még otthon is. Így esett meg, hogy egyszer óvatlanul rossz mozdulattal nyúltam a hűtőbe, rosszul hajoltam, meghúztam a gerincemet – „bújik elő” Adélból egy újabb probléma, amikor már majdnem elköszönünk egymástól.

– Fájt vagy két hétig. Én hülye, még elmentem egy jógatáborba, ahol ráadásul jól meg is fáztam. Egyszer elfele készülődtem hazulról, amikor cipőhúzás közben feltűnt, hogy elmúlt a fájdalmam, viszont nem tudom mozgatni a bal lábfejemet. Ráálltam, de kibicsaklott a lábam. Újra próbálkoztam, megint kibicsaklott. nem kellett volna csak vagy három métert megtenni az autóig, de az sem sikerült. Hívtuk az ismerős idegsebészt, azt mondta: műtét, méghozzá S.O.S.! Ha 48 órán belül nem műtenek meg, az idegek elhalnak. Na, ez a gerincműtét viszont nagyon rossz volt, utána térdig zsibbadt a lábam vagy egy évig. A négyes és ötös csigolyámat műtötték meg – szögezi le Adél.

Nem is gondol rá

A részletek felől azonban hiába is kérdezzük, miben állt a műtét, be kellett-e valamit építeni, hogy megtámasszák a gerincét.

– Szerintem nincs bennem semmi fém, a többiről pedig nem érdeklődtem, egyszerűen nem érdekel. A csípőmmel jó, ha négyszer voltam ellenőrzésen, a gerincműtétem után pedig egyszer látott az orvos. Találkoztam olyanokkal, akik valósággal dicsekednek vele. Én igyekszem nem is törődni vele.

Szalóczi Katalin








hirdet�s