Tagadták bűnösségüket a több tízmilliós visszaéléssel vádolt adóhatósági vezetők

Budapest, 2012. október 5., péntek (MTI) – Javarészt tagadták bűnösségüket a hivatali visszaéléssel vádolt magas beosztású egykori adóhatósági vezetők a Fővárosi Törvényszéken pénteken megkezdődött büntetőperben.

Az első vádpont szerint két magánszemély esetében az eltitkolt jövedelem miatt megállapított adóhiány után megfizetendő összesen több tízmillió forintos nagyságrendű adóbírságot és késedelmi pótlékot engedtek el jogellenesen a vádlottak, a másik vádpontnál pedig egy nyugtaadási kötelezettség megsértésén rajtakapott büfés vállalkozó ügyében intézkedtek azért, hogy a történteknek ne legyen következménye. A megvádolt adóhatósági dolgozók ismeretlen okból elkövetett cselekményeikkel jogellenesen biztosítottak előnyt a magánszemélyeknek.

A hat bíróság elé került egykori APEH-vezető 2008-ban, a vádbeli cselekmények idején a közép-magyarországi igazgatóság ellenőrzési szakigazgatója, annak helyettese, szaktanácsadója, főosztályvezetője, illetve osztályvezetője volt. A vádbeli cselekmény legfeljebb hároméves szabadságvesztéssel büntethető.

Az első vádpontban a két magánszemélynél elengedett bírság és pótlék ügyében megvádolt öt egykori adóhatósági vezető egybehangzóan tagadta bűnösségét. Volt, aki arra hivatkozott, hogy a kézjegyével ellátott határozatot nem nézte át, volt aki pedig arra, hogy nem volt egyértelmű a gyakorlat. Ezt több vádlott szerint az is bizonyítja, hogy miközben a vádbeli esetekben a jövedelem eltitkolása – azaz adócsalás – miatt nem lehetett elengedni a bírságot és a pótlékot, a hivatal azóta sem tett feljelentést a magánszemélyek ellen adócsalás miatt, mi több elévülés címén még a befizetett összeget is visszakapták.

A vádlottak elmondták, hogy a 2006-ban elhatározott és 2007-ben megkezdődött vagyonosodási vizsgálatok során az első évben tízezer ilyen eljárást kellett volna lefolytatni, holott ennek csak a töredékére volt kapacitása a hatóságnak, a túlzott mennyiségi terhelés pedig a minőségi munka rovására ment. Továbbá “tervgazdálkodás” folyt, a hatóságnak hoznia kellett a “tervezett bevételeket”, miközben sok esetben nyilvánvaló volt, hogy a megállapított adóhiány nem behajtható. Az adócsalás miatti feljelentésekre is nem egyszer “kampányszerűen, statisztikai szempontok alapján” került sor.

A volt szakigazgató elmondta, hogy amikor a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán adóhatósági vezetőként konzultált az ügyészséggel, először azt mondták neki, hogy minden 100.000 forintos értékhatárt meghaladó visszaélés gyanúja ügyében tegyen feljelentést, mikor erre jelezte, hogy akkor napi 50-100 feljelentést fog postázni, a vádhatóságnál – elmondása szerint – visszakoztak.

Az elsőrendű vádlott, aki jelenleg nagy értékű ingatlannal, autóval és havi több mint félmilliós jövedelemmel rendelkezik, megjegyezte: az 1990-es években sokáig dolgozott az adóhatóságnál, majd kiment a magánszférába és 2008 elején, “rendezett egzisztenciával” ment vissza, de nem azért, hogy a vádbelihez hasonló cselekményeket kövessen el. Egyébként sem egyedi ügyekkel kellett foglalkoznia, hanem stratégiával. Határozott elképzelései voltak az adóhatóság hatékony működéséről, ám néhány hónap után már távoznia is kellett. Azóta vegzálják, a büntetőeljárás több mint egy évvel később indult meg ellene, de azóta – mint mondta – “még a szemétdíjat is bankon keresztül fizeti”.

A megvádolt szakember a magyarországi viszonyok kapcsán úgy fogalmazott: egyértelmű különbséget kellene tenni azok között akik szándékosan adót csalnak, és akik nem tudnak kiigazodni a gyakran változó szabályozásban. Nem működhet egymás mellett “svéd adórendszer, amerikai szigor és etióp piac” – vélekedett a volt APEH-vezető.

A második vádpont, a nyugtaadás elmulasztásának eltussolása kapcsán volt egy vádlott, a hatodrendű, aki lényegében nem tagadta, hogy a szakigazgatónak az egyik vádlott által telefonon tolmácsolt utasítására cselekedett, és ezzel jogszabály-sértést követett el. Ezzel kapcsolatban azok a vádlott-társai, akik tagadják bűnösségüket, arról beszéltek, hogy nem utasították, nem is utasíthatták a hatodrendű vádlottat, “kommunikációs zavar” történhetett, csak információt kértek, mire a hatodrendű vádlott “jó pontokat akart szerezni” és ezért törölte a rendszerből a nyugtaatadás elmulasztásával kapcsolatos esetet.

A vádlottak szerint a vagyonosodási vizsgálattal összefüggő jövedelemeltitkoláshoz hasonlóan ezzel az esettel kapcsolatban is megfogalmazódtak jogértelmezési bizonytalanságok, ugyanis, amikor a büfésnél először nagyobb összegben vásároltak az ellenőrök, adott nyugtát, mire az ellenőrök távozóban még egy gyors, kis értékű vásárlást is kezdeményeztek, ekkor már nem kaptak számlát. Az ilyen adóellenőri fogások megítélése pedig még a hatóságon belül sem volt egyöntetű. Volt olyan álláspont, amely szerint ezekben az esetekben elegendő a figyelmeztetés, a gyakorlat szerint az ilyen helyszínekre aztán már úgyis vissza-vissza tértek az inkognitóban dolgozó ellenőrök.

A vádirat szerint volt olyan adóhatósági dolgozó, aki megfogalmazta fenntartásait bizonyos vádbeli események kapcsán.

A vádlottak büntetlen előéletű, felsőfokú végzettséggel, évtizedes gyakorlattal és nem egyszer miniszteri dicsérettel is rendelkező egykori adóhatósági vezetők. A kiemelt ügyként kezelt büntetőper novemberben tanúk meghallgatásával folytatódik a Fővárosi Törvényszéken.

– MTI –








hirdet�s