„Jó ideje már csak vegetál a szabad ég alatt” – írtuk Kiss Lászlóról, az akkor huzamos ideje Miskolcon, a Szentpéteri kapuban tengődő hajléktalanról, Egy ember élete, egyetlen boldog pillanattal című cikkünkben. Elhagyta a keserű mondat is a száját: „Az a
Miskolc - A karácsony előtti nagy hidegben sikerült el- és bejuttatni a végképp fedél nélkül maradt hajléktalant, Kiss Lászlót a Vöröskereszt Hajléktalanokat Gondozó Központjának lábadozójába.
Miskolc - Apám ivott, verte a muttert. Amikor rajta már nem tudta kitölteni, következtünk mi, gyerekek – emlékszik vissza Laci, a hajléktalan. Kiss Lászlóként, hajdan, forgácsoló szakmát szerzett, 6 évet dolgozott a Digépben, majd, míg fel nem számolták,
<em>„Hajléktalanom” – Laci – nagy bajban van. Az épületet,ahol meghúzta magát bedeszkázták, nincs hová mennie. Hideg van, éhes és holnap szenteste...</em> <strong>Baranyiné Méta írása.</strong>
<p>Miskolc, Rózsahegy - Húsz órát kellett őrizetben töltenie annak a 16 éves miskolci középiskolásnak, aki sítúrán vett részt osztálytársaival a szlovákiai Rózsahegyen. <A href="http://video.boon.hu/members.boon_szerkesztoseg/szlovakiaban-orizetbe-ve