Tábor az ózdi cigánytelepen

Tábor az ózdi cigánytelepen

Miskolc, Ózd – „Új megoldásokat
nyújtó modellprogramról van
szó, nem segélyt szórunk feneketlen
tóba.” 


A hétes telepiekkel, ózdi
roma
önkéntesekkel, vidéki
és budapesti segítőimmel idén
harmadik alkalommal életre hívjuk a
hétesi nyári
alkotótábort
, amely
közvetlenül, bent a Hétes
telepen – Magyarország egyik
legszegényebb ózdi roma telepén
– 80 családot, közel 400 embert,
főként gyerekeket érint. A
program nyitott, és évek óta
látogatják a különféle
korú gyerekek a környező
telepekről is. Mindezt Bódis
Kriszta
író, dokumentumfilmes,
pszichológus, a tábor vezetője
mondta nekünk, aki még
hozzáfűzte, tizenegy éve áll
kapcsolatba a teleppel. A közösség
legtekintélyesebb embere tizenegy éve
barátja, róla készítette
Isten adóssága című
dokumentumfilmjét, s mivel gyermekeinek
keresztanyja, így régóta
családtagnak számít.

Modellprogram


– Leszögezném, több mint
nyári táborról van szó
– folytatta. – Szakítunk azzal a
hagyományos és
működésképtelen
tendenciával is, ami a roma nem
roma konfliktus egyik alapja: nem
segélyeket és adományokat
szórunk budapesti
értelmiségikként valamiféle
feneketlen kútba, hanem egy
átfogó, új megoldásokat
nyújtó integrációs
modellprogramról van szó.

Segítőim önkéntesek,
csakúgy mint jómagam. A módszer
és a program a telepiekkel való
együttműködésen alapszik. Amit
tudnak, ők is hozzátesznek a
munkához. Az anyukák főznek a
gyerekeknek, segítenek a csoportok
vezetésében, és a rend
fenntartásában. Az apukákra a
tereprendezésben és technikai
feladatokban lehet számítani, asztalok,
sátrak
felállításában, de a
közös főzésben is
résztvesznek. A szülők sokszor
bekapcsolódnak az alkotásba is.

Minták alapján


Az itt alkalmazott, általam javasolt
módszerek valamint a közvetlen
munkatapasztalatok szemléletváltó
rendszerbe foglalása hosszú
távú terveim szerint egy országos
új integrációs
törekvés alapjai lehetnek.


A módszernek vannak gyökerei,
hagyományai és nemzetközi
mintái, jegyezte meg Bódis
Kriszta
, bár az alkotás
és terápia, vagy az alkotásra
alapozott közösség- és
személyiségfejlesztés
Közép-Európában még
mindig kevéssé elterjedt gyakorlat. Az
írás, a drámajáték,
a filmezés és fotózás
– mint a kreativitás és
önkifejezés formáinak tudatos
használata –egyaránt  alkalmas
az önismeret és a személyiség
fejlesztésére, a harmonikus társas
viszonyok kialakítására.

Mi vár a két hét alatt a
táborlakókra?


Filmes csoport: Bódis Kriszta
vezeti, ez adja a tábor magját. A
gyerekekkel passiójátékot
írnak, rendeznek, vágnak.
Közösen történik majd a
forgatókönyvírás, a
szereplőválasztás is. A többi
alkotócsoport munkája is a filmhez
kapcsolódik.


Tánccsoport: a filmes csoport
koreográfáját adja.

A képzőművész,
kézműves csoport:
képeket,díszleteket,dekorációt,
jelmezeket készítenek a filmes csoport
munkájához. A fiatal
anyukáktól a kicsi gyerekekig mindenki
kipróbálhat különféle
kreatív technikákat
hajtogatástól a ragasztáson
át a gyöngyfűzésig.

Újságíró, riporter,
fotóriporter csoport: újságot
készít a tábor
életéről. Az iskolai csoportban
játékos tanulás folyik, a zeneiben
hangszerekkel ismerkednek a
táborlakók.

Sport: az idén a helyi legjobb focista
körmérkőzést szervez a
tábor ideje alatt.


Az esti programokból: sikereket elért
roma és nem roma
vendégeket hívnak, a filmklubban
levetítik az előző táborokban
készült filmeket ugyanúgy, mint a
több Oscart nyert sikerfilmet, a
Gettómilliomost.


Táborzáró ünnepség:
nyilvános est. Ide már a város
illetékeseit és lakóit is
meghívják.


Mediációs céllal közös
játékot kezdeményeznek. A
kirekesztett csoport tagjai kezdeményezik a
meghívást és
ők mutatják be, mit tudnak, jó
kiinduló alapja a
kölcsönösségnek és
belépője lehet más
területeken történő
együttműködésnek,
kommunikációnak – fogalmazott
Bódis Kriszta.

Lesz-e támogatás?


– Pályázunk a Miniszterelnöki
Hivatal „Kisebbségi és
Intervenciós Keret”-éhez, ám
még nem bírálták el –
jegyezte meg Bódis Kriszta.
– Ezzel veszélybe került az augusztus
20-27-e közötti alaptábor. Nincs
élelem, kevéske eszköz gyűlik
adományozóktól, nem tudjuk az
önkénteseink szállását
fizetni, a szállítást,
sátrakat, mert nincs fedett hely, nincs
árnyék, egyetlen kút van,
nincsenek székek, asztalok, és ami a
legnehezebb, egyáltalán nem tudunk sem
tárgyi feltételekben, sem tartalmilag
előre/felelősen gondolkodni.

Pedig fontos lenne, hogy legalább az alap
táborok folytonossága ne szakadjon meg
egyik évben sem, mert az az ottaniak
elveszítik bizalmukat, és az
megszakítana egy nehezen
formálódó,  de
ígéretes és sikeres
folyamatot. 

Segítséget várnak

Bódis Kriszta
önkénteseket vár:
drámapedagógust, kézművest,
tánctanárt, óvónőt,
pedagógust, szociális mukást,
önkéntes segítőt. És
felajánlásokat: eszközöket,
tartós élelmiszert,
tisztálkodási és
takarító eszközöket,
pénzadományt. De
örülnének téglának
és építőanyagoknak is, mert
akkor a telepiekkel rendbe hoznának egy
épületet, amibe be tudnának
húzódni a gyerekekkel, és ami
később is közösségi
házként működhetne.








hirdet�s