Szülőföldjén aludhatja örök álmát

Szülőföldjén aludhatja örök álmát
Szülőföldjén aludhatja örök álmát
Életét, munkásságát példaképként tudják a gyermekek elé állítani a hazafias nevelésben.

Emlékezetes marad az idei márciusi megemlékezésKemecse város lakói számára. Emlékezetes, mert nemcsak egyszerűen felidézik a múlt emlékeit, hanem végső nyughelyére helyezik katonai tiszteletadás mellett Répásy Mihályhonvédtáboronok hamvait, aki 1800-ban született Kemecsén, s kolerában halt meg Szegeden 1849 júliusában.

Ha a pusztító betegségnek nem lett volna áldozata Répásy Mihály, akkor napjainkban minden bizonnyal az Aradon kivégzett táboronokok között tartanánk számon, mert ha nem is a csatatéren, de a hadsereg utánpótlásának megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett.
A kemecsei önkormányzat úgy döntött, hogy az idei esztendő Répásy-emlékév legyen, s ennek keretében már kedden megnyitnak egy 1848-as kiállítást a polgármesteri hivatal nagytermében.

A Bene Jánosmuzeológus által üsszeállított kiállításon korbali ruhákat és fegyvereket láthatnak majd az érdeklődők. A kiállítás kiemelkedő tárgya az a kard lesz, amely egykoron Répásy Mihálytáboronoké volt. A fegyver jelenleg az aradimúzeum tulajdona, s néhány napra kölcsön adják Kemecsének.
Március 14-én az újratemetésiszertartás a város és a megyei önkormányzat, illetve a Hadtörténeti Intézetés Múzeum szervezésében 13 órakor kezdődik Kemecsén a református templomban.

Gyászistentiszteletet tart Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Ezt követően a hamvakat ágyútalpra helyezik, s a menet katonai tiszteletadűs kivonul a temetőben kialakított kegyeleti parkba. Köszöntőt mond Lipők Sándorpolgármester, az újratemetési ünnepség főszervezője. Az emlékbeszédek és az egyházi áldások után Fülöp Istvánmegyei közgyűlési elnök felavatja a forradalom és szabadság emlékére létrehozott emlékművet.

– Több dolgot is jelent számunkra Répásy tábornok hamvainak az újratemetése – mondta lapunknak Lucza Jánosiskolaigazgató, a település lelkes helytörténésze.

– Az a történelmi küzdelem, amelyet Kemecse múltjának megismeréséért, illetve népszerűsítéséért folytattunk, immár kézzel foghatóvá vált, hiszen visszatérhet szülőfüldjére, itt aludhatja örök álmát Répásy Mihálytábornok. Életét, munkásságát példaképként tudjuk a gyermekek elé állítani a hazafias nevelésben.

Ugyanakkor nemcsak a szűkebb haza, hanem a szélesebb nagyközönség is jobban megismerheti nevét, hősies küzdelmét az elnyomás ellen, hiszen reményeink szerint az ország minden részéből jönnek majd diákok és idősebbek fejet hajtani emléke előtt. S nem utolsó sorban fontosnak érzem azt is, hogy a kutatások során egyre több 1848/49-es kemecsei honvédról van szó, s a ma élő utódok, a Bodók, a Mikeczek, az Enyediek, a Kristonok büszkék lehetnek hőse elődeikre.
A huszárok atyja
A szabadságharc során Répásy Mihály egy teljes fegyvernem, a lovasság első emberévé vált. A magyarság életében mindig is kiemelt szerepe volt a lovas embernek, a lovas katonának, a XVI. századtól kezdve pedig a vitézi virtus, a katonai érték szimbólumává a huszár vált.

Apja és papja

Ennek az 1848-49-es lovasságnak volt Répásy Mihály
a szervezõje, tanítója, kiképzõmestere,
s – ahogy azt a kései huszárok olyan érzékletesen
és szívbe markolóan megfogalmazták tisztjeiket
illetõen – apja és papja.
Egyszóval a 48-as huszárok atyja.

S így vélte ezt 1848-49 magyarországi társadalma is. Persze a lovasság szervezésének a fontosságát a szabadságharc hadseregében ennél sokkal mélyebb összefüggések indokolták. Kétségtelen, hogy a puskák elterjedésével a tűzfegyverek hatását jobban kihasználni képes gyalogság vált a fő fegyvernemmé, de a lovasság visszaszorulását a XVIII. század második felében kidolgozott új harceljárások – ha csak átmenetileg is – lefékezték.

A napóleoni háborúkban szerzett gyakorlati tapasztalatok felértékelték a lovasság szerepét, s a XIX. század első felében a lovasság reneszánszát élte. A legtöbb európai hadseregben a speciális feladatok ellátására több lovassági csapatnemet is felállítottak.

Egy ütőképes, modern hadsereg korszerűen szervezett, tűzfegyverekkel is ellátott lovasság nélkül nem létezhetett. A gyorsan mozgó fegyvernem a válságos helyzetek megoldásának a kulcsa volt. A könnyűlovasságnak a felderítésben, a biztosításban, üldözésben volt pótolhatatlan szerepe, a nehézlovasság pedig a döntés kierőszakolásában, az ellenséges csatarend áttörésében játszott fontos szerepet. A huszárság volt az az egyetlen könnyűlovassági csapatnem, amely a nehézlovasság feladatkörének is – legalábbis elfogadható mértékben – megfelelt.
– M. Magyar László –









hirdet�s