Merj vállalkozni, merj bolond lenni!

Mezőkövesd - A balesete óta eltelt tíz hónapot nehezen élte meg Rékasi Károly. Reméli, ősszel ismét színpadra állhat. Interjú: Rékasi Károly színművésszel.

Mezőkövesden, a Hajnal Hotelben találkozhatott a napokban a közönség Rékasi Károllyal. A József Attila Színház népszerű színésze beszélt egyebek közt pályafutása kezdeteiről, életéről, tavaly nyári balesetéről, valamint a készülő Boldogság című darabról. A színművész nagyon várja már, hogy minden fronton újra dolgozhasson.

A 17 év alatt ki töltötte a legtöbb időt ezzel a karakterrel? Én. Rékasi Károly

Járt már Mezőkövesden? Hogy érzi magát itt?

Rékasi Károly: Amikor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja voltam, akkor még a hetvenes kilométernél véget ért az autópálya. Ha köd volt, s nagyon büdös volt a kocsiban, tudtam, hogy itt vagyok, ez Mezőkövesd, a büdös fürdő. Nem voltam itt soha. Nekem a Zsóryt egyelőre ez a hotel jelenti.

Milyen gyakran járja az országot ezzel a beszélgetéssel?

Rékasi Károly: Sajnos, a bale­setemből eredő állapotom miatt többször le kellett mondanom, és bármennyire is igyekszem optimistán szemlélni a dolgot, ez időnként elkeserít. De bízom abban, hogy meggyógyulok.

Pedig mindig magabiztos karaktereket játszik.

Rékasi Károly: Valószínűleg azért kaptam a kezembe 1986-ban Szinetár Miklóstól a diplomát, mert úgy tűnt neki, hogy alkalmas vagyok a különböző karakterek megjelenítésére. Talán picivel érzékenyebb ember vagyok, mint az átlag, aki nem ezzel foglalkozik. Azt láttam másoknál, akiket nagyon nagyra tartok, például Mensáros Lászlónál, Agárdi Gábornál, Sinkovics Imrénél – akikkel volt szerencsém egy színpadon állni –, hogy mindig képesek voltak a nulláról elindítani és felépíteni a szerepet. Mindig tele voltak a megfejtés irányába mutató kérdésekkel. Nem járok rossz úton, ha ugyanazt próbálom járni, mint ők.

A szerepek adtak-e pluszt, tud-e építkezni belőlük, akár a mostani helyzetében?

Rékasi Károly: A szerepek visszafelé nem igazán működnek. Kivéve Bartha Zsolté, akivel a hosszú együttélés miatt kissé összemosódunk, de még ott sem. A Bartha-féle erkölcsi szabadosság nem lehet az én jellemzőm. Hála a jóistennek, bemegyek a stúdióba, lehetek rossz, lehetek gonosz, beszélhetek csúnyán, mert az egy játék. Olyan módon hatnak vissza rád a szerepek, hogy egy jó szelepet adnak, semmi sem halmozódik föl benned, mert egy adott pillanatban kiadhatod magadból, amikor játszol. Aztán hazamehetsz a párodhoz és jól érezheted magad.

Mit játszik szívesen, mi az, amit kipróbálna?

Rékasi Károly: Egyetlen egyszer fordult elő, hogy vágytam szerepre. Még főiskolás voltam, harmadéves, amikor az Othellót olvastam az egyik lépcsőfordulóban. Akkor éreztem, hogy ezt a Jágót eljátszanám. Két évaddal ezelőtt az igazgató, Nemcsák Károly azt mondta nekem: „A következő évadban játsszuk az Othellót és te lennél Jágó.” Azt mondtam: „Károly, ezt nem tudom elképzelni. Az egyetlen szerep, amire vágytam, az éppen a Jágó.” Viszont a baleset miatt pont ezt nem játszhattam el. Biztosan ez sem véletlen. Az a vágyam, hogy amikor egy karakter megtalál, akkor azt a lehető legjobban ki tudjam bontani. Felruházzam olyan dolgokkal, amitől olyan lesz, ahogyan csak én tudom megoldani. Az általánosságot utálom. Bízom abban, hogy soha nem leszek általános a sorozatban. Bartha Zsolt mindig különbözik, neki mindig lesznek furcsa, akkor éppen nehezen értelmezhető pillanatai, ami aztán a végén összeáll, s azt mondod, Bar­tha Zsolt ilyen.

A rendezők mennyire hagyják ezt?

Rékasi Károly: Ha a sorozatról beszélünk, akkor tőlem elfogadják. A tizenhét év alatt ki töltötte a legtöbb időt ezzel a karakterrel? Én. Az ember észreveszi, hogy a személyisége változik az őt érő hatások következtében. Ez nem történhet meg Bartha Zsolttal, mert ezt nem írják bele a szövegkönyvbe. Nekem a föltett célom, hogy olyan legyen, mint egy élő személy. Én ezt adom magamnak feladatul, hogy Bartha Zsolt is változzon a hónapok, évek során.

Szívesen beszél Bartha Zsoltról, ennyire önhöz nőtt a szerep, sokan azonosítják vele? Élvezi a 17 évet?

Rékasi Károly: A munkát nagyon szeretem. Más színházban dolgozni, ott van egy nagyon intenzív időszak egy karakterrel, amíg próbálod, összerakod. A József Attila Színházban előadáson elég ritkán, havonta 2-3 alkalommal találkozol vele. A forgatáson, ha egészséges vagy, akkor 2-3 alkalommal hetente. A színházban igazán addig érdekes, míg próbálunk, kitaláljuk, újabb és újabb megvilágításba helyezzük a figurát. Utána néhányszor eljátsszuk, aztán tűz tovább. Ennek számomra teljesen ellentmond, hogy egyszer létrehoztam Koltay Gáborral és Tóth Zoltánnal egy Wass Albert-estet. Ott azt tűztem ki célul, hogy egy naptári év alatt százszor eljátsszam, kilencvenhatszor sikerült. A kihívásokat szeretem leginkább, talán ez az, amit a színpadon nem érzek. Nincs két egyforma előadás, de a pillanatok mégis ismétlik egymást. Talán ezért szeretem jobban a televíziózást, a filmet.

Ez a betegsége mekkora kihívás az ön számára?

Rékasi Károly: Méltatlan helyzet. Mankóra támaszkodva nem tudsz dolgozni a színházban, a Barátok köztben nem számíthatnak rád, mert hol kórházba mész, hol kijössz. A kiszolgáltatottság nem minőségi élet.

Másban, például a családban adott-e pozitívumot ez a helyzet mégis?

Rékasi Károly: Semmi olyan nem derült ki a párkapcsolatomban, ami ne lett volna világos számomra. Gerda hallatlan odaadása, szeretete, szerelme, segítőkészsége eddig sem volt titok előttem, de ahová most fokozta, minden képzeletet felülmúlt. Ami talán változás, hogy mi jól működő tesók voltunk a húgommal, aki Jászberényben él. A baleset óta valahogy mélyült a kapcsolat, erősebbé vált. Ő is rengeteget dolgozik, személy- és teherszállító vállalkozást visz. Ha úgy tetszik, a régi, családi vállalkozást vitte tovább, pedig az ő szakmája cukrász, utána lett fuvaros, ahogyan én villanyszerelőből színész. Hihetetlen kanyarok.

Említette, hogy a nők nagy szerepet játszanak az életében…

Rékasi Károly: Választanak nekem, utat mutatnak. Annyi a dolgom, hogy amit az ő bölcsességük, előrelátásuk alapján ajánlanak, azt én fogadjam el, és érezzem jól magam. Úgy tűnik, jól tudom érezni magam, hacsak nem jön egy volkswagenes ember, aki nem néz a tükörbe és nem teszi ki az irányjelzőt, amikor kanyarodni akar.

Most is kap tanácsokat, amit érdemes megfogadni?

Rékasi Károly: Az ember ilyen hosszú betegség után beszűkül, nem hall meg dolgokat, folyamatos fájdalomérzettel él. Azon veszem észre magam, hogy sok gondolat elkerül, nem születik meg bennem, mert ez dominánsan ott van az életemben. Nagyon vacak dolog, bízom abban, hogy egyszer feledhető lesz.

Ülne még szívesen motorra?

Rékasi Károly: Igen, ki is néztem a következőt. Amint visszaerősödik a lábam, újra motorra ülök. A motor szükségszerű. Nem szeretek időt veszteni, amit megspórolok a közlekedéssel, azt inkább azokkal töltöm, akikkel szívesen vagyok.

Szó volt a mostani találkozón a Boldogság című darabról. Mikor találkozhat vele a közönség?

Rékasi Károly: Sok függ attól, mikor sikerül talpra állnom. Bízom abban, hogy nyár elejére rendbe jövök. Ősztől, ahogy indul az évad, nekifutunk, addig visszaszerveződnek az előadások, rengeteg volt belőle lekötve. Még nem volt olvasópróba Verebes Istvánnal, s már tíz vidéki városba el volt adva. Még nem volt bemutatva a produkció, már húszra. Elképesztő. Bízom abban, hogy sikerül az érdeklődést visszaállítani.

A címe árulkodó, megtudhatunk róla többet?

Rékasi Károly: Azért olvastuk álmélkodva Gerdával, amikor Bardóczy Attila kollégánk lefordította nekünk, mert gyakorlatilag az újrakezdésről szól. Van-e joga az újrakezdéshez, újra elkezdeni keresni a boldogságot egy hölgynek, aki elvált, egy pasasnak, aki válófélben van és van három gyereke? Csodálatos módon jutunk el odáig, hogy nagyon jó dolog, ha az ember szerethet és az ember szeretve van. Nem csak jogod, kutyakötelességed megkeresni a pillanatot, amikor minimálisan ez a két dolog megvalósul. Akkor van boldogság.

Akkor ez motiválja most, hogy ez megvalósuljon?

Rékasi Károly: Érdekes a párhuzam, mi is újrakezdők vagyunk. Nagyon sokat merítettünk Verebes István látásmódjából, gondolataiból, nagyon sokat kaptunk tőle. Én afféle továbbképzésnek tartom ezt az időszakot. Jól felfrissített szakmailag, színészileg. Érdekes, hogy a Barátok köztbe belopom ezeket a pillanatokat. Milyen jó dolog, hogy az ember több fronton is jelen lehet, több útja is van, párhuzamosan járhatja őket. Én ezt nagyon szeretem.

A következő 25 évre is eleget ad?

Rékasi Károly: Mindenből frissülünk. Jó dolog lélekben szabadnak lenni, ezt kapom Gerdától, a felszabadultságot, a friss látásmódot. Fontos, hogy minden darabot újból el tudj kezdeni, fel tudj építeni a semmiből. Merj vállalkozni, bolond lenni. Merj rossz lenni, ez nagyon fontos, utána azt úgy is eldobod. Ne akard a jót elsőre megtalálni, olyan nincs. Merj rosszakat csinálni, a sok rossz közt úgyis meglesz, amibe tudsz kapaszkodni. Isteni jó játék játszani.

Mikor láthatjuk itt, Borsodban?

Rékasi Károly: Bár az Heves megye, de úgy volt, hogy Egerben játszunk Gerdával nyáron, hívtak egy darab két főszerepére, s fölvetődött a nyári színház szervezőiben, hogy játsszuk a Boldogság című darabot. Ha nem jön ez a műtétsorozat, akkor Egerben lett volna előadás. De volt egyeztetett időpont Miskolcon is, a Művészetek Házában. Ha nem állnak el attól, hogy megcsináljuk, akkor ott bemutatjuk. A Művészetek Házában sok dologgal előfordultam, klassz hely, ott is voltam a Wass-estemmel, egyfajta ünnep volt. Szép, méltó hely a színjátszásra.

Tóth Balázs

Névjegy

Született: 1962. szeptember 25-én, Jászberényben.

Iskolái: 1980-ban érettségizett a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában. 1986-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát.

Házastárs: 1984-ben vette feleségül Détár Enikő színésznőt, akivel két gyermekük született, Eszter és Zsigmond. Majd’ 30 évi házasság után, 2013-ban bejelentették válásukat.

Jelenlegi élettársa: Pikali Gerda színésznő.

Élményt kapnak náluk

Lázár Sándor, a Hajnal Hotel tulajdonosa szerint mindenki élményekkel, értékes, a magánéletben is kamatozó gondolatokkal gazdagodhatott az eddigi két beszélgetés (Hűvösvölgyi Ildikó, Rékasi Károly) alkalmával. Szerinte van érdeklődés a sokak által szeretett, s már értéket teremtett színészek iránt. Bízik abban, hogy hasonló lesz a folytatás, legközelebb Détár Enikő lesz a szálloda vendége.