Szőke Andrással a Dumaszínházban

Szőke András
Szőke András
Debrecen – Szőke András Badár Sándor társaságában legújabban Szőke Kapitányként látható a tv-reklámokban, április 12-én este viszont a Stand up Dumaszínház fellépőjeként érkezik a Lovardába Beliczai Balázzsal és Litkai Gergellyel.

A Kapitánnyal legújabb filmjéről is beszélgettünk.

Hogyan épülnek fel ezek a rövid reklámok? Az improvizáció vagy a forgatókönyvhűség jellemzi őket?

Óriási háttérmunkát igényel egy-egy reklám elkészítése, ritka az olyan, amikor valaki csak a hasára üt, és azt mondja, hogy gyerekek, improvizáljatok valamit, aztán majd kialakul az egész, nem számít, mennyi az anyagi befektetés. Itt van egy nagyon szervezett, átgondolt elképzelésrend, amit a gyártók képviselnek, de a dramaturgiában az is tudatosan benne van, hogy kettőnket nem egy castingon választottak ki, hanem konkrétan megkerestek. Ebből logikusan következik, hogy amit Badár vagy én az elmúlt években csinálgattunk, nevezzük improvizatív technikának, azt alkalmazzuk is, de mindenképpen közös csapatmunkáról van szó, jól felépített módon működik.

Nemrég került a mozikba legújabb filmje, a Hasutasok. Hogyan fogadta a közönség?

Sok helyen voltunk már, folyamatosan járjuk vele az országot, a héten Szolnokra fogunk menni, ott még nem volt bemutató. Egy hónapja megy a film különböző helyszíneken, a hétvégén hagytuk el a 40 ezres nézettséget, drukkolunk, hogy megnézzék az emberek. Nehéz helyzetkísérlet ez, mert a producerem, Sándor Pál, aki adta ezt a játékfilm-forgatási lehetőséget, kifejezetten azt kérte, hogy olyan munka jöjjön létre, amit szeret a közönség, szerethetőek benne a figurák. Ennél a filmnél csupán az a fokmérő, hogy aki akar, bemegy a moziba, aki nem akar, nem megy be. Fél év múlva el lehet majd dönteni, hogy ez a fajta szemlélet érvényes lehet-e még Magyarországon, vagy túlhaladott rajtunk az idő.

Ön milyen filmeket szeret?

Elsősorban a cseh filmeket, az Ecce homo, Homolkát, a Homolka-család történeteit, de szeretem Makavejev munkáit, illetve az orosz filmeket is. A barátnőm valószínűleg azt is elmondaná, hogy én titokban otthon Jackie Chan-filmeket nézek. Sőt még sírni is szoktam a filmeken, fogom a kezét, és kérem, hogy mondja el, mi a következő jelenet, nehogy megijedjek. Ezek az akciófilmek nem hordoznak olyan összetett gondolkodást, amely a mindennapokban jelentkezik. Leülök egy jelentéktelen film elé, és megszűnik a világ, nézem, mint egy mesefilmet. Lehet, titkolni kéne, de alapvetően naiv ember vagyok.

Sz. L.








hirdet�s